A múlt hétvégém annyira sűrűre sikeredett, hogy minél előbb le kell írnom, mert a végén még összegabalyodnak bennem az élmények és valamit jól ki fogok hagyni...
Kezdjük azzal, hogy újfent bővültünk egy fővel, név szerint Eszter barátnőjével, Vikivel. Dominik nem is bírja követni a tempót, azt hiszem. 21 évig egy magyarral nem találkozott, erre Spanyolországban tömegesen támadtuk le, ráadásul majdnem kivétel nélkül csak csajok... :)
Viki nagyon jókor érkezett, mivel hétvégén volt a Rus-i Szűz (La Virgen de Rus) eljövetele. Ez az egyházi hagyomány a falu össznépi búcsújává érett az idő folyamán. Ráadásul mi Bazka ill. két barátunk, Sandra és Rafa szülinapját is ünnepeltük, úgyhogy fiesta volt fiesta hátán! :) Szombat este baráti vacsira voltunk hivatalosak (ez ugye spanyoléknál 10 órát jelent). Az előbb említett, szülinapos párnál voltunk jópáran, utána pedig nyakunkba vettük a helyi szórakozóhelyeket. Hogy is fogalmazzak...? Ez a hétvége nem az alvásról szólt... ;) Vasárnap reggel aztán a falu apraja-nagyja Rus felé vette az irányt, mi sem tettünk hát másképp. Rus San Clementétől 9 km-re fekszik (lásd. egy előbbi bejegyzés). Az itteni kápolnában él a Szűz, akit ezen a napon visszavisznek a faluba. Délelőtt tehát mindenki összegyűlt, hogy jelen legyen a Szűz elmenetelénél. A hagyomány szerint gyalog kell kísérni a Szentet, mi viszont inkább a kocsis verziót választottuk... :) A főszereplő délután 3-ra érkezett San Clementébe, ahol aztán bevonult a piactérnél álló templomba. Futva. Merthogy a hagyomány szerint (ami ugye szent és sérthetetlen), az utolsó kb. 10 m-t futva kell megtenni a Szűzzel, ami után pedig mindenki ujjongva élteti őt. Igen, őt, merthogy mindenki úgy beszél róla, mint egy élő személyről. Az egész eléggé bizarr volt, na. De nem tudom, hogy a klángyűlés után már miért is csodálkozom...? :) (lásd. előző bejegyzés)
Hétfőn aztán sikerült végre kipihenni a fáradalmakat, Eszter pedig azzal koronázta meg az estét, hogy eredeti tavaszi tekercset csinált nekünk. Röviden és tömören: nyammm...! :) Aztán a hét másik nagy találkozása egy olyan fiatal párral történt, akik nemrég jöttek haza Indiából. Egészen konkrétan hátizsákkal járták be az országot. Októberben indultak és rengeteg rövid kurzust is végeztek ott, mind az indiai kultúrához kapcsolódóan: jógáról, meditációról stb. Nagyon érdekes volt hallgatni őket, teljesen feltöltöttek energiával. Szeretem az inspiráló embereket. Látod a szemükben a szikrát, amikor velük beszélsz. Ez az, ami nem enged leállni és továbbvisz az úton, ha elfáradtál.
Kezdjük azzal, hogy újfent bővültünk egy fővel, név szerint Eszter barátnőjével, Vikivel. Dominik nem is bírja követni a tempót, azt hiszem. 21 évig egy magyarral nem találkozott, erre Spanyolországban tömegesen támadtuk le, ráadásul majdnem kivétel nélkül csak csajok... :)
Viki nagyon jókor érkezett, mivel hétvégén volt a Rus-i Szűz (La Virgen de Rus) eljövetele. Ez az egyházi hagyomány a falu össznépi búcsújává érett az idő folyamán. Ráadásul mi Bazka ill. két barátunk, Sandra és Rafa szülinapját is ünnepeltük, úgyhogy fiesta volt fiesta hátán! :) Szombat este baráti vacsira voltunk hivatalosak (ez ugye spanyoléknál 10 órát jelent). Az előbb említett, szülinapos párnál voltunk jópáran, utána pedig nyakunkba vettük a helyi szórakozóhelyeket. Hogy is fogalmazzak...? Ez a hétvége nem az alvásról szólt... ;) Vasárnap reggel aztán a falu apraja-nagyja Rus felé vette az irányt, mi sem tettünk hát másképp. Rus San Clementétől 9 km-re fekszik (lásd. egy előbbi bejegyzés). Az itteni kápolnában él a Szűz, akit ezen a napon visszavisznek a faluba. Délelőtt tehát mindenki összegyűlt, hogy jelen legyen a Szűz elmenetelénél. A hagyomány szerint gyalog kell kísérni a Szentet, mi viszont inkább a kocsis verziót választottuk... :) A főszereplő délután 3-ra érkezett San Clementébe, ahol aztán bevonult a piactérnél álló templomba. Futva. Merthogy a hagyomány szerint (ami ugye szent és sérthetetlen), az utolsó kb. 10 m-t futva kell megtenni a Szűzzel, ami után pedig mindenki ujjongva élteti őt. Igen, őt, merthogy mindenki úgy beszél róla, mint egy élő személyről. Az egész eléggé bizarr volt, na. De nem tudom, hogy a klángyűlés után már miért is csodálkozom...? :) (lásd. előző bejegyzés)
Hétfőn aztán sikerült végre kipihenni a fáradalmakat, Eszter pedig azzal koronázta meg az estét, hogy eredeti tavaszi tekercset csinált nekünk. Röviden és tömören: nyammm...! :) Aztán a hét másik nagy találkozása egy olyan fiatal párral történt, akik nemrég jöttek haza Indiából. Egészen konkrétan hátizsákkal járták be az országot. Októberben indultak és rengeteg rövid kurzust is végeztek ott, mind az indiai kultúrához kapcsolódóan: jógáról, meditációról stb. Nagyon érdekes volt hallgatni őket, teljesen feltöltöttek energiával. Szeretem az inspiráló embereket. Látod a szemükben a szikrát, amikor velük beszélsz. Ez az, ami nem enged leállni és továbbvisz az úton, ha elfáradtál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése