Elektromos kis ülések

Most egy igen őszinte bejegyzés következik. (Akinek nem inge, ne vegye magára…!)

Tegnap nagyon, de nagyon ideges voltam. DE! Tőlem szokatlan módon, egész jól kezeltem a helyzetet és nem robbantam, mint egy bomba – ahogy azt általában szoktam. (Aki ismer, jól tudja, milyen idióta tudok lenni, ha ideges vagyok.) Tranquilo - azt hiszem, tényleg megérintett a spanyol életérzés... :)
Egyszerűen csak gondolkodtam pár dologról...:

- Rádöbbentem arra, hogy nagyon könnyen megszeretek embereket - ami nem mindig vezet jóra. Olyanokat is a szívembe zárok, akik csak egy rövid időt töltenek el az életemben és eszük ágában sincs tovább időzni.
- Tyúkanyó vagyok, ezt jelenlegi élet/lakó/munkatársaim is megmondhatják... Így vannak olyanok is, akikkel törődöm, ugyanakkor semmi keresnivalójuk sincs az életemben - mert nem érdemlik meg!
- Frusztrál, hogy pont a hozzám legközelebb álló barátaimmal képtelen vagyok rendszeresen kommunikálni.
- Aztán a másik dolog az, hogy ha én megígérek valamit, azt be is tartom. Engem így neveltek a szüleim.
- Ha pedig kimondom, hogy valaki fontos nekem (amit egyébként nagyon nehezen fogalmazok meg élőszóban...), akkor az tényleg úgy is van.

Szóval ezek a koránt sem jelentéktelen kis dolgok nyomták a szívemet az elmúlt napokban. De nagyon.

Jó ez az EVS. Egy csomó mindenre ráébred az ember lánya. Összességében viszont azt hiszem, engem azért igenis szeretnek az Égiek. Mert jó emberekkel vagyok körülvéve itt, a Juanok és Juaniták földjén. :)

Krónikus alváshiány

Jelenleg egyetlen vágyam van csupán: addig aludni, ameddig igazán jólesik! :)
Igen, a hétvége ismét nagyon sűrűre sikeredett. Szombaton 4-kor, vasárnap 7:30-kor értünk haza... :) Újfent be lettünk mutatva pár emberkének. Nagyon aranyosak. Pénteken le is zajlott egy Magyarország-Spanyolország barátságos csocsómérkőzés velük. Azért álltuk a sarat Eszterrel... Végülis egy gólt mi is lőttünk...! :) Szombaton Villarrobledoban voltunk, ami kb. 20 percre van San Clementétől (természetesen kocsival). Először leültünk vacsizni egy kínai étteremben. Minden étkezés után pontokat kapnak a vendégek, amiket később ajándékokra válthatnak. Be akartunk szerezni egy igazi kínai unikumot: az integetős macskát és képzeljétek, az pont nem volt nekik! Hát, hova fajul ez a világ??? :) A városból sokat nem láttunk, de szimpatikusnak tűnt nagyon. A vacsi után meg elmentünk táncolni egy-két-három helyre. :) Érdekes tényre bukkantam az egyik helyen: spanyol értelmezésben az alkoholmentes koktél rumot is tartalmaz... :D Visszasírom én még a Morrisson's-os akciós koktéljaimat...! :) Szóval, egy szó, mint száz, hogy ilyen roppant szépen fejezzem ki magam: nagyon klassz volt a hétvége! :) Tegnap este még megfejeltük egy magyaros vacsival: nokedli pipipörivel (gyengébbek kedvéért: csirkepörkölttel... :) Tök jól sikerült szerintem. És a többiek szerint is. :) Aztán utána invitáltak minket a törzshelyünkre: solo una copa! (csak egy italra!), de inkább kihagytam a dolgot. Ugyanis a spanyoloknak ez nagyon nem csak egy italt jelent... :)
Erre a hétre egyelőre egy DVD-zésen és zenecserélgetésen kívül nincs több terv. Meló van. Vasárnap viszont indulunk egy képzésre (ami az EVS program része). Galíciába megyünk, pontosabban Santiago de Compostelába. Hihetetlenül multi-kulti lesz a dolog! Találkozunk a Spanyolországba ősszel érkezett önkéntesekkel. Lesz mindenféle náció: angol, észt, szerb, francia etc. Az egyetlen bibi az, hogy madridi átszállással megyünk: Madridig 2-3 óra az út, onnan pedig további 8 (!!!). Vonattal. Ami viszont hál' Isten nem éppen MÁV. Legalábbis reméljük a legjobbakat... ;) Életem eddig leghosszabb vonatútja a Budapest-Belgrád táv volt, ami kb. 5 óra. Szóval izgalmas lesz... :) Vamos a ver!

PS: A fotó a Halloween bulin készült: Dominik, Bazka, Eszter és jómagam

Pörgés

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mondókámat… ! :)

Szóval: a csütörtöki színház klassz volt. Kár, hogy egy kukkot sem értettem a három rövid kis darabból… Amúgy biztosan szórakoztató volt, mert a közönség sokat nevetett… :) No mindegy, azt hiszem ez egy újabb löketet adott arra, hogy igenis le kell ülnöm a hátsómra és át kell nyalnom a nyelvtant elölről-hátulról, bármennyire is rühellem… Az az igazság, hogy a nyelvóráink nem érnek semmit. Sokáig próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, de most már nagyon nem megy… A probléma gyökerét szerintem az adja, hogy a tanárnőnk nem beszél semmilyen idegen nyelvet, úgy tűnik, nem vágja a dolgok menetét. Mondatokat elemzünk, amikor még a régmúltat sem tudom használni! De analízis persze van, meg ilyenek… No, mindegy, vissza a színház témához! A darabok között egy señora alapzenére kasztanyettázott, klassz volt! A végén pedig táncoltak a csajok (60-70 körüli nyugdíjasok…:) , ráadásul élőzene volt, állítólag három hónapig gyakoroltak az előadásra. Jotát táncoltak, ami tradícionális la-manchai tánc/zene.

Pénteken volt ugye a gitárkoncert. Nem volt rossz, de Snétbergert meg se közelítette, ugye… :) Na, jó, a srác (Juan Miguel Morante - gyönyörű neve van, nem? :) még csak 25, úgyhogy van ideje gyakorolni. Vicces volt, mert főleg hagyományos spanyol dallamokat játszott, de azokból is a lassabb dolgokat. Aztán amikor visszatapsoltuk, akkor pedig elkezdte játszani a Rózsaszín Párduc zenéjét! :)

Aztán szombaton végre kimozdultam San Clementéből.! Ideje volt már... ;) Albacetébe mentem, vásárolni pár dolgot. Sikeres volt a túra, tekintve, hogy egy rakat pénzt költöttem... No, de mindegy. Felfedeztem egy női ruhamárkát, ami szerintem klasszisokkal jobb, mint a Mango vagy a Zara és kb. egy árban van velük: Blanco. Azt hiszem, nálunk (mármint Magyarföldön :) még nincs üzletük. De remélem, tévedek… :) Ja, és megvettem életem első spanyol nyelvű könyvét. Szakácskönyv az amerikai konyháról... :) (Tudom, nem vagyok normális…! :) Egyszerűen csak annyira guszták benne a desszertek, hogy nem tudtam otthagyni a boltban! :) Pláne 2 euroért…

Aztán este táncóránk volt otthon. Mármint San Clementében. Utána meg kocsmatúráztunk egyet pár új ismerőssel. A Halloween bulin találkoztam velük először: Adolfo és Goyo. Azt hiszem (és remélem… :) , hogy sokszor felmerül majd a nevük a blogban, úgyhogy megjegyzendőek! :) Két jófej harmincéves srác. Már bemutattak minket a baráti körüknek is. Úgyhogy a szombat este/vasárnap hajnal egy házibuli jellegű összeröffenéssel végződött. Goyo szüleinek van egy nyári konyhája és ott mókáztunk. Hajnali 5-re sikerült is ágyba kerülnöm. Lelkiekben elterveztem, hogy a vasárnap csak az enyém, lazulás, filmnézés (a helyi könyvtárban egy hétre lehet kikölcsönözni tök jó DVD-ket) etc. No, de kérem Spanyolországban vagyunk és ezt nem vettem számításba…! :) Így aztán a vasárnap estét San Clemente határában töltöttük Adolfék baráti körével, egy jó nagy kandalló előtt, grillcsirkévé sülve.

Azt hiszem, igen jó úton vagyunk az integráció felé. :) Ma este pl. beugrott Luis (a rádiós srác), hogy megkérdezze, merre is megyünk a hétvégén: Madrid, Villarobledo avagy Valladolid…? :) Gyorsan el is vitettem magam kocsival a legnagyobb élelmiszerüzletbe bevásárolni… (Tudom, tudom, kihasználom a férfiakat…! ;) A boltban összefutottam az egyik kollegínámmal, Pilarral (egy nagyon precíz és kreatív negyvenéves csajszi), aki felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Természetesen az autóban hagytam a táskámat. (Avagy retikülömet. Kinek hogy… :) De ugye no pasa nada! (semmi gond) avagy Spanyolországban vagyok…! :)

PS: A kép a nyári konyhás mókában készült. Épp a spanyol alternatív rock együttesekkel ismerkedem.

Celebek

Nincs itt mit kertelni. Sztárok vagyunk és kész. :) Lejött a helyi havilapban a cikk rólunk. Na, jó. A projektról. Tekintve, hogy az állampolgárságunkon kívül semmit nem írtak rólunk... Ahhoz képest, hogy fotóztak is minket meg minden! Szóval mélységesen fel vagyok háborodva! Viszont! Tegnap voltunk a helyi rádióban! :) Volt velünk egy félórás blokk délelőtt. Hál' Isten Amalia, a mentorunk vitte a prímet. Ő beszélt magáról a projektről ill. az elmúlt évek tapasztalatairól. Mi meg válaszolgattunk pár kérdésre. A riporter nőcinek felcsillantak a szemei, amikor mondtam, hogy nemzetközi tanulmányokat hallgattam. És konkrétan afelől érdeklődött, hogy mi a véleményem a magyar politikai helyzetről...? Öhm. Közöltem vele, hogy majd júniusban tegye fel a kérdést, legyen szíves, mert azt hiszem jelenleg kicsit korlátoltak a nyelvi képességeim a dolog kifejtésére... :) Illetve nem is tudok annyi spanyol káromkodást, amennyit szívem szerint használnék a magyar politikusok jellemzésénél.. Ez a kérdés körülbelül olyan volt, mint amikor a madridi hostelt vezető kubai fickó arról érdeklődött, hogy ugye milyen jó, hogy Magyarországon is már kapitalizmus van! :) Ha jól emlékszem, neki is ugyanazt válaszoltam, mint a rádióban... :D Amúgy annyira élveztem az egészet! Mármint a rádiós dolgot! De tényleg! Még csak nem is izgultam! Engem ez a rádiós-újságírós vonal mindig is vonzott, szóval ki tudja, merre sodor az élet...! ;)
Ez a hét amúgy nagyon mozgalmasan telik. Kedden voltunk Amaliánál. Csináltunk együtt tortillát. Ma este lesz a férje vezette amatőr színtársulat fellépése. Ilyen kis nyugdíjaskör vagy mi. :) Holnap meg lesz egy gitárkoncert. Azt nagyon várom már! Imádom az akusztikus gitárt. Életemben eddig még csak egyszer volt igazi katarzis érzésem koncerten: Snétberger Ferenc. :)
Amúgy kezdek megismerkedni a spanyol énekesekkel, zenekarokkal. Muszáj felvennem a lépést, mert aki kimarad, az lemarad! :) Pl. amikor megérkeztünk Eszterrel Spanyolo.ba, pár napot Madridban töltöttünk (akklimatizálódtunk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult) és az egyik cipőboltban találkoztunk egy hírességgel. Erre csak abból következtettünk, hogy az összes tizenéves kiscsaj közös fotót akart vele készíttetni. :)

A nap kérdése: Hogy létezhet az a spanyol férfinév, hogy Jésús? Nem beképzelt ez egy kicsit...? :D

Jégkorszak

Mindenki megnyugtatására közölném, hogy két kómában töltött nap és fél tábla tejcsoki betermelése után végre elég erőt érzek a vénáimban újra. Ettől függetlenül sajnos a madridi kiruccanás még ugrott. Illetve áttettük egy héttel későbbre... :) Jó látni amúgy, hogy az itteni ismerőseink mennyit utaznak belföldön! Végülis abszolút igazuk van. Itt van ez a hatalmas ország, aminek annyi arca van, hogy hihetetlen! Tegnap a híradóban mutatták, hogy nyolcméteres hullámok csapdossák az északi partokat, Leónban havazik, Andalúziában meg pólóban flangálhatsz… :) Sajnos mi még nagyon nem a mediterrán Spanyolhonban élünk, így tegnap az a felettébb elkeserítő dolog történt, hogy kénytelen voltam venni magamnak egy pár KESZTYŰT! Bizony, bizony…! :S Amúgy azt mondják, San Clementében ritka a havazás (ill. a csapadék úgy egyáltalán). Előfordul, de nem tart ki pár napnál tovább, mivel a hőmérséklet nem nagyon kúszik mínusz alá. Oké... Most azt hiszem, befejezem az időjárás témát, mert a végén még olyan leszek, mint egy igazi angol…! :D Apropó angol! Találjátok ki mi is az a ’béisbol’ ? Hát a baseball! :D Hihetetlen. Meg egyáltalán, hogy errefelé mennyire nem beszélnek idegen nyelveket! De a fiatalok sem! Össz-vissz egy ismerősünk van, akivel folyékonyan lehet angolul kommunikálni, vele is csak azért mert Londonban élt egy ideig. Juan Carlosnak hívják. Mint a királyt. :) Sajnos komoly problémáim vannak a spanyol nevek memorizálásával. Az oviban például van két ’kislányom’: Naiala és Nerea. Hát, kösz szépen…! Van Elisám, Elenám és Lorenám. Marcom és Mariom. Spanyol szülők! Lehetnétek kicsit kreatívabbak már…! :D

Kényszerpihenő

Két napja immár itthon leledzem, egy roppant bájos gyomorrontásnak "köszönhetően"... DE legalább van egy kis időm arra, hogy újabb tudósítást írjak hűséges Olvasóimnak! :)
Emlékeztek arra, amit a legutóbbi bejegyzésemben írtam? Hogy nem valami sok a szórakozási lehetőség? A szombat estével azt hiszem meghazudtoltuk a kijelentést. A Halloween buli ugyanis nagyon jól sikerült! Az általam előzetesen 5-10 főre saccolt vendégségből 20 fő lett lett. Még jó, hogy a szomszéd házat csak irodának használják és nem lakik itt permanensen senki... :) Lehet, hogy egyeseknek a röviditalos rulett is rásegített a lazulásra...? (klikk) :)

Tegnapelőtt született a terv egy szombati madridi kiruccanásra. Tök jó lenne! Remélem össze tudom magam szedni arra... Annyira rühellek betegnek lenni! Ilyenkor mindig belesüppedek az önsajnálatba, lásd. most érzek először honvágyat, mióta kint vagyok. És ez nem jó. Ráadásul most néztem meg a Szex és New York utolsó epizódjait, aminek az a lényege, hogy a főszereplő csajszi Párizsba költözik és otthon hagy csapot-papot. Mindent az ismeretlenért. Valahogy nagyon ismerős a szituáció...