Mala pata

Mala pata, azaz pech. Ezzel az egy szócskával összefoglalható szüleim egyhetes, Spanyolországban való tartózkodása. Mert ami bosszúság megtörténhet egy turistával, az mind meg is történt velük. Így aztán kilenc hónap után most már tudom, hogy is néz ki egy spanyol rendőrségi hivatal belülről. (Nem! Nem börtön! Hivatal! :) Ennél a pontnál hívnám fel a Madridba látogatók figyelmét, hogy a zsebesekkel nem árt vigyázni, továbbá a pénzt és az iratokat SOHA ne hordjuk egy tárcában...! Azon gondolkodtam, ha valaki más meséli nekem az elmúlt hét pechsorozatát, A) el se hiszem B) röhögök egyet - hiszen a legszebb öröm a káröröm, ugyebár...! Egy valami viszont biztos: ez a kirucc egyike lett a legemlékezetesebb családi nyaralásoknak...

Arra gondoltam, senkit nem untatok hosszú élménybeszámolóval, inkább pár hasznos gondolatot osztanék meg a Spanyolországba látogatóknak. Íme:

- Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a zsebesekkel vigyázni kell! A táskánk mindig legyen szem előtt és még tüzet se adjunk senkinek: így futamították meg Dominik tárcáját is, pár hónappal ezelőtt.
- Madridban a legegyszerűbb közlekedési módszer a metró. A 12 vonal ill. a cercanías (kb. a mi HÉV-ünk...) hálózata első látásra kaotikusnak tűnhet, de azért ne ijedjünk meg tőle! Vegyünk 1/2/3napos turistabérletet, ez éri meg a legjobban!
- Találtunk egy nagyon jó hotelt, közel a központhoz, metróhoz (Puerta de Toledo ill. La Latina). A neve Hotel Ganivet. Tiszta, modern, nyugodt, ráadásul viszonylag olcsó is. A recepción is nagyon segítőkész mindenki! Csak ajánlani tudom!
- Ha vasárnap megyünk, mindenképpen látogassunk el Spanyolország leghíresebb bolha- ill. ruhapiacára, a Rastro-ra! Tömegiszonyban szenvedőknek viszont nem ajánlott...! Bár akkor jobb, ha Madridba se megyünk... :)
- Készüljünk fel arra, hogy a nagyvárosokat kivéve, az idegen nyelvet beszélők száma igencsak limitált... És akkor még finoman fejeztem ki magam... Bár már az iskolában az angol ill. a francia egyaránt kötelező, de még így is: a kisszótár kötelező!
- Legyen nálunk mindig papírzsebkendő és valamilyen fertőtlenítőszer (pl. törlőkendő). Komolyan mondom, La Manchában én még olyan női mosdóban nem voltam, ahol lett volna az a luxuscikk-páros, amit úgy hívnak: WC-papír és szappan...
- Bár Castilla La Mancha Spanyolország turisták által legkevésbé látogatott térsége, azért érdemes ide is ellátogatni! Cuenca városa nagyon különleges! A közel 90'-os lejtői végett viszont a sportcipő kötelező...!
- A városokban a nagy nevű üzletek (Mango, Zara etc.) ma már nem tehetik meg, hogy bezárjanak a siesta idején, azaz délután 2 és 6 óra között. A kisebbeket viszont zárja találjuk. Vidéken pedig pláne!
- A modern képzőművészet szerelmeseinek kötelező a madridi Reina Sofía Múzeum. Itt lehet megtekinteni Picasso Guernica-ját is.
- Mivel még nem is olyan rég rendszeres látogatója voltam a pesti Nyugati Pályaudvarnak, különösen nagy élmény nekem mindig a madridi Atocha vasútállomás, ami felér egy közepes méretű pálmaházzal. Ráadásul, most láttam először, hogy teknősök is laknak az állomás közepén lévő apró kis tóban... :)
- Kihagyhatatlan látnivaló Madrid legkedveltebb parkja, a Retiro! Jó időben, garantáltan zsúfolásig lesz a természet közelségére vágyó városlakókkal és persze, az egy kis nyugalomra vágyó turistákkal... :)
- A Spanyolországba való jutás legolcsóbb útja a fapados Wizz Air. Egy valamivel viszont nagyon szerelkezzünk fel, ha ezzel a légitársasággal utazunk: türelemmel...! Saját tapasztalataim alapján azt mondom, idefelé még hagyján, de ha Budapestre indulunk, számoljunk a jelentős késéssel!
- Végül pedig a legfontosabb: ha itt vagyunk, vegyük fel a ritmust és alkalmazkodjunk! Igen, a spanyolok nagyon hangosak. Szokjunk hozzá! Meleg van. Vegyünk legyezőt! Este 6 után viszont szabad a pálya! Azaz a siesta után jöhet a fiesta! :)

(PS: A képein a szüleim, mögöttük a Palacio Real, azaz a királyi palota látható.)

Mostúgymindenamikikívánkozik

Sosem gondoltam volna, hogy kisgyerekekkel fogok dolgozni, mégis úgy alakult, hogy 24 háromévessel töltöm napjaim, immáron kilenc hónapja. Azt hiszem, ezek után megtanultam értékelni a CSENDET... :) Komolyra fordítva a szót, most látom igazán, milyen baromi nagy meló is a gyereknevelés. Iszonyatosan nagy felelősség. Elvégre a szülőkön múlik a legfontosabb dolog: az alapok letétele. Úgy látom, van pár gyerkőc az oviban, akik hihetetlenül nagy hátránnyal indulnak már eleve. Van egy kissrácunk, a szülők alkeszek. Nagypapi jön a gyerekért délután. Nagypapi egyébként fűtől bűzlik és olyan rendetlen, mint egy disznó... Aztán ott van a másik véglet, az agyonszeretett (vagy inkább agyonnyomorgatott?) 'az egész család kedvence' kislány, aki annyira antiszociális, hogy képtelen a többi gyerekkel egy kicsit is közösen játszani, és irtózik attól, hogy a homokozóban hozzáérjen a ... homokhoz. Szóval nehéz feladat ez a gyerekekkel. Hogy elvégre olyan felnőttpalántát neveljünk, aki életrevaló, de ugyanakkor nem tarol le mindenkit, aki az útjában áll.

Szóval amint az látszik, az utóbbi időben egyre inkább érdekel a gyerekek fejlődésének mikéntje. Múltkor olvastam pl., hogy 5 éves korig 25x gyorsabban tanulunk, mint felnőttként. Ezen felbuzdulva, ma a hároméveseimmel kicsit gyakoroltam a színeket. Angolul. Tökéletesen mondták nekem vissza. Ezzel szemben hatéves tanítványom már most borzasztó kiejtéssel beszél. "Mi így tanultuk az iskolában." Gratulálok a tanár bácsinak... Most egyébként éppen a holnapi órámra készülök. A tegnapi nagyon jól sikerült, úgyhogy tartani kell a szintet... :) Szóval ha valakinek bármilyen ötlete lenne a játékos angol tanításhoz, az kérem küldjön nekem kommentet/e-mailt/füstjelet/postagalambot/hóbaglyot... :)

Most egy időre eltűnök, mert pénteken jönnek ki hozzám a szüleim. Három napot Madridban töltünk, aztán elhozom őket az én kis falumba is. Ami egyébiránt néha nagyon ki tud akasztani. Ezek a tipikus FALUSI dolgok, tudjátok. Hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni akar. Meg, hogy nem tudok elugrani egy moziba például, ha kedvem szottyan. Tekintve, hogy nincs is. Meg, hogy egy idő után nincsenek új, felfedezésre váró helyek, és hogy gyakorlatilag be vannak betonozva a baráti klikkek. Egyszerűen nincs átjárás. Ugyanakkor nyilván előnye is van a falusi életnek, nem mondom. Hiszen az éremnek mindig két oldala van. Ennek ellenére életem következő állomása akkor is egy nyüzsgő és vibráló város lesz, az tuti...! ;)

(PS: A kép senkit ne zavarjon be, természetesen lépést tartunk az idővel és már leszedtük a karácsonyi dekorációt... :)

Az elsők

Az első találkozásom a spanyol egészségügyi rendszerrel...

No, Kedveseim, ez is kipipálva! A dolog pikantériája amúgy az, hogy pont múlt héten mondtam valakinek, milyen büszke is vagyok magamra, elvégre 8 hónapja nem volt szükségem doki bácsira... Történt vala, hogy szombat este nekiálltam mosogatni. Egy müzlis csésze pedig megcsúszott a kezemben és szépen beleállt két ujjamba. Kb. úgy nézett ki a mosogató, mint valami Z-kategóriás horrorfilmben, még a hűtő oldalára is felfröccsent egy kis vér... Aztán hétfőre jól be is dagadtak az ujjaim, elmentem hát orvoshoz, kaptam gyulladáscsökkentőt. Igazából az egész elég uncsi egy sztori, szóval abba is hagyom. A lényeg az, hogy végül az ijedtség hál' Isten nagyobb volt, mint maga a baj...

Az első különóra...

Tegnap megtartottam életem első angol különóráját. Egy hatéves Luis nevű kissráccal gyúrunk az alapszókincsre. Meg a szép kiejtésre. Mert abban aztán igazán van mit behozniuk a spanyoloknak. (Tisztelet a kivételnek!) Néha tényleg elgondolkodom, hogy mi is lehet a fő probléma a kiejtés terén. Az itteni ismerőseim erre általában közlik: az angol és a spanyol nagyon távol állnak egymástól... Na, ja. Mert a magyarral egy tőből fakad...

Továbbá:
- Szombaton megvolt az első kirándulás a (kocsival) kb. félórányira fekvő lagúnáknál. (lásd. fotó)
- Ezen a hétvégén Athis és Vlad (elche-i önkéntes barátaink, lásd. pár bejegyzéssel előbb) első san clemente-i látogatása várható! Juhúúú! :)
- Vasárnap első közös kirucc San Clemente egyetlen francia állampolgárával, a bordeaux-i Aurélievel.
- Első pizza elfogyasztása a falu vadiúj olasz éttermében.
- Az első kósza ötlet egy augusztusi, mallorca-i látogatásról...

Végül pedig: a legelső spanyol gyorstalpaló a blogon! :)
Az alábbi szavakat - bár hasonló hangzásúak - azért igyekezzünk nem felcserélni:

helado (fagyi) - hielo (jég): Nekem anno fagyi nélkül sikerült kérnem az üdítőmet a mára már törzshelyünkké vált Equilibrio bárban.
invierno (tél) - infierno (pokol): A pokol, az még mindig nem egy évszak! Bár a spanyol nyár néha valóban annak hathat...
pierna (láb) - piedra (kő): Igen, kővel dobták be az ablakot. Nem egy darab lábbal... :)
cucurucho (tölcsér) - cucaracha (csótány): A fagyit (és nem jeget...! :), lehetőleg tölcsérbe kérjük és ne csótányba töltve... Bár... Ízlések és pofonok avagy egy igazi gourmet semmitől sem riad vissza! :)

Két részletben

17:19

Ma este interkulturális svédasztalt rendeznek a város... ööö... akarom mondani, faluházán. :) Rengeteg különböző nemzetiség képviselteti magát, ami nem nagy csoda, tekintve, hogy San Clementében meglepően sok bevándorló él. Minket négyünket is felkértek, hogy főzzünk valami hazait. Eszter most sütötte ki a vietnami tavaszi tekercseket. Bazka szlovák halusky-t csinál, Dominik pedig valami kimondhatatlan német cuccot, a Moppelkotzét, aminek szó szerinti fordítása annyit tesz: kutyahányás. Hát, nem aranyos...? :) Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, bevállalós leszek és azért is ki fogom próbálni az este. Azért meg kell hagyni, nem főz rosszul a srác! Eléggé szabadon veszi az egészet, a fűszerek használatát etc. Azt hiszem, én sokkal jobban ragaszkodom a bevált receptekhez.

A héten amúgy nem történt semmi különös. Csak négy napot dolgoztunk, a hétfői munkaszüneti napnak (Día de Castilla La Mancha) köszönhetően. Tegnapelőtt felhívott egy anyuka, hogy tanítanék-e angolt a hatéves fiának. "Szakmailag" nem lenne különösebben megerőltető feladat, úgyhogy azt hiszem, belefér a harmincfokos délutánjaimba. Folyamatosan olvasom az otthoni híreket, hogy esőzések, áradások vannak szerte az országban... Mi itt lassan a kiszáradás szélén vagyunk, hiszen végleg beköszöntött a nyár. Legalábbis én a harmincvalahány fokokat annak titulálom, az itteniek még tavasznak... :)

Kezdek félni az elkövetkező két hónaptól és nem csak a döglesztő meleg miatt... Mert ugye már csak ennyi van hátra az ittlétemből! Durva, mi...? Már egy ideje beszélgetünk erről a többiekkel... Már látjuk a fényt az alagút végén, bár visszaszámolni szerintem még egyikünk sem akar. Most valahogy jól vagyunk mindannyian. Megtaláltuk a helyünket. Úgy gondolom, hogy a 6. hónap egy elég komoly töréspont volt. Ha valaki nem totál antiszociális, akkor addigra alakul ki egy baráti-, haveri kör. Bátrabban használja a nyelvet. Az adott helyet is kiismeri már és át is veszi a kulturális szokások egy jó részét. Nekem is van egy rakat ilyen... Majd egyszer erről is írok Nektek.

Meg hamarosan írok majd pár tippet EVS-ezni és/vagy Spanyolországba vágyóknak is. Ígérem! Most viszont rohannom kell, mert gyorsan be kell szereznem egy új bikinit. A régi felsőrésze a héten végérvényesen megadta magát (fogalmazzunk úgy, hogy akaratomon kívül spontán monokinit csaptam a tetőteraszunkon...) és holnap tervben van egy tóparti hassüttetés! :) Dolce vita, akarom mondani vida dulce...! :)


02:44

Nemrég jöttem haza és mivel egyáltalán nem vagyok álmos, inkább elmesélem Nektek a ma estét. Volt egy-két meglepetés, bizony! Jól kezdődött az egész, mivel találtam magamnak egy nagyon klassz csíkos bikinit! :) Teljes készültségben a holnapi napra! ;)

Aztán hazaszaladtam, hogy becsomagoljam a magyar szekció egyetlen, de annál ízletesebb ételét a rendezvényre. A palacsintákat. Tudom, hogy ez nem éppen hungarikum, de sebaj. Sikere volt és ez a lényeg! Elég hamar elfogyott, úgyhogy büszke vagyok magamra...! :) Aztán a nagy kajálás közepette odajött hozzám egy negyvenes férfi és közölte: "Kezit csókolom!" Eléggé meglepetésszerűen ért a dolog, nem mondom! :) Kiderült, hogy erdélyi magyar. Román feleségével négy éve élnek Spanyolországban és mezőgazdasági munkákat vállalnak a földeken. Mint megannyi román errefelé.

A svédasztal nemzeti összetételét tekintve a román ételek voltak amúgy túlsúlyban. Meg a marokkóiak. Ettem kuszkuszt, román húsgolyókat. Utóbbi sokkal fincsibb, mint a mi fasírtunk... Volt torrijas, ami egy spanyol édesség, főleg Húsvétkor fogyasztják. Kipróbáltam a kolumbiai krumpligombócot pikáns avokádókrémmel. Apropó avokádó! Guacamole. Na, az egy jó cucc. Tessék ráguglizni! :) (Kedvenc új netes kifejezésem... :)

Aztán meg eszembe jutott még, hogy a legjobb dologról nem is írtam, ami a héten történt. Van hennám!!! Ill. vannak hennáim. A bal kezemen a kézfejemen, a jobbon a tenyeremen. Kolléganőm, Pilar készítette, az én motívumom alapján. A férje, aki Nyugat-Szaharából származik, egy csomó tippel szolgált az alkotás közben. Murcia arab negyedében én is vettem anno hennaport, úgyhogy Bazkával eléggé ráálltunk a témára. Hál' Isten újfent ébredezik bennem megnyomorgatott kreativitásom... :) Lányok! Mire hazamegyek, profi leszek, ne aggódjatok! Ki mit szeretne...? :)