Foci, lottó és minden, ami lázba hoz

Egyet elég hamar megtanultam itt: a foci, kérem, az nem tréfadolog! Mindenki szépen döntse el, hogy Real Madrid vagy Barca drukker-e, mert itt pártatlannak maradni nem lehet. 21 évig mondhatni nagy ívben tettem a focira, sosem izgatott nagyon, aztán szombaton láttam a Real-Zaragoza meccset és rájöttem, hogy a magyarral ellentétben, a spanyol foci azért mégis csak figyelemreméltó. (Mintha hallottam volna ezt már valahol... !? :) Szegény Zaragozát 6-0-ra alázta a Madrid - de ez azért nem elég nekem arra, hogy Real-drukkerré váljak! A választásom Iker Casillas-szal, a Real kapusával magyarázható... ;)

A másik dolog, amire minden spanyol rákattan, az a lottó/totó/bingó etc. A karácsonyi lottónak nagy hagyománya van itt. Történetesen az egész ország játszik és nagyon nagyok a nyeremények. De nagyon. Az ideit ma reggel húzták ki: minden évben általános iskolásokkal olvastatják fel a számokat. Gyerekmunka a javából! :)

Apropó, Karácsony! Szépet és kellemeset minden kedves Olvasómnak! :) Az oviban ma volt az utolsó munkanapunk, ma ünnepeltünk. Először a gyerekek adtak egy kis műsort a szülőknek ill. rokonoknak, megjött a Mikulás (nálunk idén Mama Noel volt Papa Noel helyett, no de krízis van, kérem...!), a gyerekek kaptak ajándékot, aztán eszem-iszom volt. A héten először kóstoltam a gachas-t, ami kifejezetten erre a térségre jellemző étel. Amilyen ronda, olyan rossz is... :) Na, jó, meg lehet enni. De nem lesz a kedvencem, az egyszer tuti.
Vasárnap Villarrobledo-ban voltam. Aminek egyszerűen gyönyörű a temploma (klikk!), de ezen kívül sok látnivaló nem akad. Viszont a társaság jó volt nagyon. :) Decemberben amúgy igen nagy a mozgás nálunk. Szombaton itt volt Eszter barátnője, Kriszti, Valenciából. Ma érkezett a barátja, Bence, szerdán pedig kibővülünk egy francia sráccal, Matthieu-vel, akivel a galiciai EVS képzésen barátkoztunk össze. Fura, de ahogy kérdezgettem az itteni barátainkat, kollégáinkat, Szenteste családi vacsora van, de utána a fiatalok szinte kivétel nélkül elmennek szórakozni. Újabb ok a fiestára! :) Így kell ezt csinálni! Feliz Navidad! :)

A szavak ereje

Hűséges Olvasóimat megkérném arra, hogy ugorjanak az előző bejegyzés utolsó előtti bekezdéséhez, utána pedig tekintsék meg újfent a fenti fotót. Tegnap készült. Ez a kép tárult elém, amikor felhúztam reggel a redőnyömet. A dolog érdekessége abban rejlik, hogy állítólag évek óta nem látott ennyi havat a falu. Úgy 25-30 éve… Az egész helyzetet kb. úgy kezelik, mintha katasztrófa sújtotta övezet lennénk. Tegnap semmilyen távolsági busz nem közlekedett. Ugyanis errefelé nem nagyon vannak felszerelkezve a települések hókotrókkal… Az oviban össz-vissz 7 (!) kiskölykünk volt tegnap. Úgyhogy igencsak nyugis napunk volt. Kb. karácsonyi dekorációkkal szórakoztunk egész nap és a délutáni műszakot el is lógtuk. Stella a hó maradt majdnem itt ragadt, de végül ma már közlekedtek a buszok, így időben el tudta csípni a gépét Madridban. Stella nagyon nyitott lány, hihetetlen, hogy milyen gyorsan beilleszkedett közénk és a szombat esti buliban is jól elvolt, annak ellenére, hogy egy mukkot nem beszél spanyolul. Apropó, szombat! Érdekesen indult: éjfélkor kb. mi öten voltunk össz-vissz itthon, aztán hajnali 2-kor már húszan. De itt ez a normális. Hajnali 2 körül indul be igazán az éjszakai élet és eltart vagy 6-7-ig. Klassz kis este volt! Ill. hajnal... ;)

Helyzetjelentés

Ma reggel megvolt az első igazi spanyol reggelink: a churrosozás. Nem volt rossz, de azt hiszem nem fogok rákapni a dologra, mert a fánk NAGYON olajos volt. - A spanyolok, az olaszokhoz hasonlóan édeset reggeliznek, abból is viszonylag keveset és ha lehet, házon kívül. Végül is élni tudni kell...! :) De a viccet félretéve, tényleg úgy gondolom, hogy van pár dolog, amit nagyon klassz lenne Magyarországon is meghonosítani a spanyolok életfelfogásából. Ami közel sem pénzkérdés... Mert a legtöbbször ugye erre hivatkozva magyarázkodnak az emberek otthon...

Más! Csütörtökön érkezett hozzánk Bazka barátnője, Stella ill. ez a hétvége az utolsó négyesben töltött hétvégénk 2009-ben. Úgyhogy ismételten találtunk két jó indokot arra, hogy házibulit tartsunk ma éjjel. Újfent nagyon spontának leszünk, hiszen semmink sincs még itthon. Se inni-, se ennivaló... No, de tranquilo...! ;)
Tegnap elcsórtunk egy rakat dolgot az oviból, úgyhogy kreatívkodunk egyet délután. Így remélhetőleg estére már teljes pompájában is meg lehet csodálni a karácsonyfánkat. A falon található és zöld csomagolópapírból készült... :)
Amúgy úgy tűnik, visszavonhatatlanul megérkezett a tél. Konkrétan köd formájában. Kicsit horrorisztikus a dolog, de legalább a havas latyaktól és beázott cipőktől nem kell tartanom... :)

Mindent összevetve: jól megvagyunk. Egyedül a lakás kezd kiakasztani. De nagyon. Konkrétan a fürdőben penészesednek a falak. A mosott ruhák nem száradnak meg rendesen, a kandalló ellenére sem és vizesednek a nyílászárók. Mindenhol. Éljenek a '60-as évek építészeti csodái...! :S

Galicia

Jegyszedő (igen jóképű) fickó a madridi vonatállomáson: Hola!
Ági: Hola!
Fickó: Milyen szerencsés vagy!
Ági: Miért is...?
Fickó: Mert Santiago de Compostelába mész!

Igaza volt... :) A hetet Galicia központjában töltöttük egy kötelező EVS képzésen, a hozzánk hasonlóan szintén ősszel érkezett önkéntesek társaságában.

Pontosan egy hete indultunk útnak. Mondanom sem kell, hogy reggel természetesen késésben voltunk - mint mindig... :) De hál' Isten elértük a buszt. Csontra. Jól kezdődött az út: Dominikot ki akarta zsebelni a mögötte ülő cigányasszony. Még jó, hogy nem tudok aludni a tömegközlekedési eszközökön és így időben észrevettem a dolgot. Az igen egyértelmű torokköszörülésemnek hála nem jött össze a nőcinek a projekt. Egyébként igen meglepődött volna azon, amit talált volna. Tekintve, hogy lökött német lakótársam reggel - félkómás állapotban - zsebre tette a tévénk távirányítóját. Igen, a távirányítót. Lassan már meg sem lepődöm a hasonló történéseken... De legalább lesz mit sztoriznom az unokáimnak! :)

Madridtól még 8 órát utaztunk tovább, észak felé. A hatodik óra igen kritikus volt már, ami azt illeti, de megtettük, amit megkövetelt a haza! :) Az állomáson már várt ránk Bab (blogja jobbra!), akit Eszterrel a hajdúszoboszlói EVS képzésről ismerünk. Így mi hárman képviseltük kis hazánkat. Amúgy nagyon vegyes társaság jött össze. A teljesség igényével: angol, francia, olasz, holland, belga, svájci, szlovák, litván, észt, ukrán és török önkéntesekkel töltöttük ezt a hetet.

Napközben sok tennivalónk volt. Előadások voltak EU-s és EVS-es lehetőségekről, magáról az országról. Voltak nyelvóráink is - így most már tudom, milyen is egy igazán jó spanyol anyanyelvű spanyoltanár... Esténként elmentünk valahova iszogatni, beszélgetni és táncolni. Mint az a harmadik estén kiderült, 'törzshelyként' egy melegbárba jártunk. :)

Egy nap ellátogattunk a Santiagótól egyórás útra lévő A Corunába. A város az óceánparton fekszik, így alig vártam már, hogy menjünk és láthassam azt a kis pocsolyát! :) A vadiúj esernyőm 5 percig bírta, aztán úgy döntött, hogy nem segít tovább nekem... Mindent összevetve Galicia gyönyörű hely, de az állandó eső kiborító! (Azt hiszem, tényleg jó helyre kerültem: La-Manchában 2 hónap alatt kb. 2x esett össz-vissz...) A Corunában elmentünk a rómaik által épített, ma is működő világítótoronyhoz, de amúgy a városból sokat nem láttunk, mivel igen kevés időt kaptunk csak a szervezőktől. Santiagot pedig csak az utolsó két napban sikerült igazán megismerni. Voltunk páran egy nagyon klassz múzeumban. Az egész interaktív volt, sok helyen 3D-s szemüveget kellett viselnünk ill. szimulációs játékok is voltak. Aki arra jár, feltétlenül menjen el! :)

Nagyon jól éreztem magam, de ugyanakkor a kevés alvás megtette hatását: tegnap hullafáradtan estem haza. Itthon pedig egy jégverem várt. Nem volt annyira vicces... Hála az Égnek, hosszúhétvégénk van, így csak szerdától dolgozunk. Eszterrel megbeszéltük, hogy valamelyik reggel feltétlenül elmegyünk churrosozni. Ez amolyan tipikus spanyol reggeli: sűrű forró csoki és churros (fánk). Pestiek előnyben: a Mechwart-ligetnél van egy Olé! nevű bódé, ahol nagyon finom és friss churros kapható! Tessék (m)enni! :)

Elektromos kis ülések

Most egy igen őszinte bejegyzés következik. (Akinek nem inge, ne vegye magára…!)

Tegnap nagyon, de nagyon ideges voltam. DE! Tőlem szokatlan módon, egész jól kezeltem a helyzetet és nem robbantam, mint egy bomba – ahogy azt általában szoktam. (Aki ismer, jól tudja, milyen idióta tudok lenni, ha ideges vagyok.) Tranquilo - azt hiszem, tényleg megérintett a spanyol életérzés... :)
Egyszerűen csak gondolkodtam pár dologról...:

- Rádöbbentem arra, hogy nagyon könnyen megszeretek embereket - ami nem mindig vezet jóra. Olyanokat is a szívembe zárok, akik csak egy rövid időt töltenek el az életemben és eszük ágában sincs tovább időzni.
- Tyúkanyó vagyok, ezt jelenlegi élet/lakó/munkatársaim is megmondhatják... Így vannak olyanok is, akikkel törődöm, ugyanakkor semmi keresnivalójuk sincs az életemben - mert nem érdemlik meg!
- Frusztrál, hogy pont a hozzám legközelebb álló barátaimmal képtelen vagyok rendszeresen kommunikálni.
- Aztán a másik dolog az, hogy ha én megígérek valamit, azt be is tartom. Engem így neveltek a szüleim.
- Ha pedig kimondom, hogy valaki fontos nekem (amit egyébként nagyon nehezen fogalmazok meg élőszóban...), akkor az tényleg úgy is van.

Szóval ezek a koránt sem jelentéktelen kis dolgok nyomták a szívemet az elmúlt napokban. De nagyon.

Jó ez az EVS. Egy csomó mindenre ráébred az ember lánya. Összességében viszont azt hiszem, engem azért igenis szeretnek az Égiek. Mert jó emberekkel vagyok körülvéve itt, a Juanok és Juaniták földjén. :)

Krónikus alváshiány

Jelenleg egyetlen vágyam van csupán: addig aludni, ameddig igazán jólesik! :)
Igen, a hétvége ismét nagyon sűrűre sikeredett. Szombaton 4-kor, vasárnap 7:30-kor értünk haza... :) Újfent be lettünk mutatva pár emberkének. Nagyon aranyosak. Pénteken le is zajlott egy Magyarország-Spanyolország barátságos csocsómérkőzés velük. Azért álltuk a sarat Eszterrel... Végülis egy gólt mi is lőttünk...! :) Szombaton Villarrobledoban voltunk, ami kb. 20 percre van San Clementétől (természetesen kocsival). Először leültünk vacsizni egy kínai étteremben. Minden étkezés után pontokat kapnak a vendégek, amiket később ajándékokra válthatnak. Be akartunk szerezni egy igazi kínai unikumot: az integetős macskát és képzeljétek, az pont nem volt nekik! Hát, hova fajul ez a világ??? :) A városból sokat nem láttunk, de szimpatikusnak tűnt nagyon. A vacsi után meg elmentünk táncolni egy-két-három helyre. :) Érdekes tényre bukkantam az egyik helyen: spanyol értelmezésben az alkoholmentes koktél rumot is tartalmaz... :D Visszasírom én még a Morrisson's-os akciós koktéljaimat...! :) Szóval, egy szó, mint száz, hogy ilyen roppant szépen fejezzem ki magam: nagyon klassz volt a hétvége! :) Tegnap este még megfejeltük egy magyaros vacsival: nokedli pipipörivel (gyengébbek kedvéért: csirkepörkölttel... :) Tök jól sikerült szerintem. És a többiek szerint is. :) Aztán utána invitáltak minket a törzshelyünkre: solo una copa! (csak egy italra!), de inkább kihagytam a dolgot. Ugyanis a spanyoloknak ez nagyon nem csak egy italt jelent... :)
Erre a hétre egyelőre egy DVD-zésen és zenecserélgetésen kívül nincs több terv. Meló van. Vasárnap viszont indulunk egy képzésre (ami az EVS program része). Galíciába megyünk, pontosabban Santiago de Compostelába. Hihetetlenül multi-kulti lesz a dolog! Találkozunk a Spanyolországba ősszel érkezett önkéntesekkel. Lesz mindenféle náció: angol, észt, szerb, francia etc. Az egyetlen bibi az, hogy madridi átszállással megyünk: Madridig 2-3 óra az út, onnan pedig további 8 (!!!). Vonattal. Ami viszont hál' Isten nem éppen MÁV. Legalábbis reméljük a legjobbakat... ;) Életem eddig leghosszabb vonatútja a Budapest-Belgrád táv volt, ami kb. 5 óra. Szóval izgalmas lesz... :) Vamos a ver!

PS: A fotó a Halloween bulin készült: Dominik, Bazka, Eszter és jómagam

Pörgés

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mondókámat… ! :)

Szóval: a csütörtöki színház klassz volt. Kár, hogy egy kukkot sem értettem a három rövid kis darabból… Amúgy biztosan szórakoztató volt, mert a közönség sokat nevetett… :) No mindegy, azt hiszem ez egy újabb löketet adott arra, hogy igenis le kell ülnöm a hátsómra és át kell nyalnom a nyelvtant elölről-hátulról, bármennyire is rühellem… Az az igazság, hogy a nyelvóráink nem érnek semmit. Sokáig próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, de most már nagyon nem megy… A probléma gyökerét szerintem az adja, hogy a tanárnőnk nem beszél semmilyen idegen nyelvet, úgy tűnik, nem vágja a dolgok menetét. Mondatokat elemzünk, amikor még a régmúltat sem tudom használni! De analízis persze van, meg ilyenek… No, mindegy, vissza a színház témához! A darabok között egy señora alapzenére kasztanyettázott, klassz volt! A végén pedig táncoltak a csajok (60-70 körüli nyugdíjasok…:) , ráadásul élőzene volt, állítólag három hónapig gyakoroltak az előadásra. Jotát táncoltak, ami tradícionális la-manchai tánc/zene.

Pénteken volt ugye a gitárkoncert. Nem volt rossz, de Snétbergert meg se közelítette, ugye… :) Na, jó, a srác (Juan Miguel Morante - gyönyörű neve van, nem? :) még csak 25, úgyhogy van ideje gyakorolni. Vicces volt, mert főleg hagyományos spanyol dallamokat játszott, de azokból is a lassabb dolgokat. Aztán amikor visszatapsoltuk, akkor pedig elkezdte játszani a Rózsaszín Párduc zenéjét! :)

Aztán szombaton végre kimozdultam San Clementéből.! Ideje volt már... ;) Albacetébe mentem, vásárolni pár dolgot. Sikeres volt a túra, tekintve, hogy egy rakat pénzt költöttem... No, de mindegy. Felfedeztem egy női ruhamárkát, ami szerintem klasszisokkal jobb, mint a Mango vagy a Zara és kb. egy árban van velük: Blanco. Azt hiszem, nálunk (mármint Magyarföldön :) még nincs üzletük. De remélem, tévedek… :) Ja, és megvettem életem első spanyol nyelvű könyvét. Szakácskönyv az amerikai konyháról... :) (Tudom, nem vagyok normális…! :) Egyszerűen csak annyira guszták benne a desszertek, hogy nem tudtam otthagyni a boltban! :) Pláne 2 euroért…

Aztán este táncóránk volt otthon. Mármint San Clementében. Utána meg kocsmatúráztunk egyet pár új ismerőssel. A Halloween bulin találkoztam velük először: Adolfo és Goyo. Azt hiszem (és remélem… :) , hogy sokszor felmerül majd a nevük a blogban, úgyhogy megjegyzendőek! :) Két jófej harmincéves srác. Már bemutattak minket a baráti körüknek is. Úgyhogy a szombat este/vasárnap hajnal egy házibuli jellegű összeröffenéssel végződött. Goyo szüleinek van egy nyári konyhája és ott mókáztunk. Hajnali 5-re sikerült is ágyba kerülnöm. Lelkiekben elterveztem, hogy a vasárnap csak az enyém, lazulás, filmnézés (a helyi könyvtárban egy hétre lehet kikölcsönözni tök jó DVD-ket) etc. No, de kérem Spanyolországban vagyunk és ezt nem vettem számításba…! :) Így aztán a vasárnap estét San Clemente határában töltöttük Adolfék baráti körével, egy jó nagy kandalló előtt, grillcsirkévé sülve.

Azt hiszem, igen jó úton vagyunk az integráció felé. :) Ma este pl. beugrott Luis (a rádiós srác), hogy megkérdezze, merre is megyünk a hétvégén: Madrid, Villarobledo avagy Valladolid…? :) Gyorsan el is vitettem magam kocsival a legnagyobb élelmiszerüzletbe bevásárolni… (Tudom, tudom, kihasználom a férfiakat…! ;) A boltban összefutottam az egyik kollegínámmal, Pilarral (egy nagyon precíz és kreatív negyvenéves csajszi), aki felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Természetesen az autóban hagytam a táskámat. (Avagy retikülömet. Kinek hogy… :) De ugye no pasa nada! (semmi gond) avagy Spanyolországban vagyok…! :)

PS: A kép a nyári konyhás mókában készült. Épp a spanyol alternatív rock együttesekkel ismerkedem.

Celebek

Nincs itt mit kertelni. Sztárok vagyunk és kész. :) Lejött a helyi havilapban a cikk rólunk. Na, jó. A projektról. Tekintve, hogy az állampolgárságunkon kívül semmit nem írtak rólunk... Ahhoz képest, hogy fotóztak is minket meg minden! Szóval mélységesen fel vagyok háborodva! Viszont! Tegnap voltunk a helyi rádióban! :) Volt velünk egy félórás blokk délelőtt. Hál' Isten Amalia, a mentorunk vitte a prímet. Ő beszélt magáról a projektről ill. az elmúlt évek tapasztalatairól. Mi meg válaszolgattunk pár kérdésre. A riporter nőcinek felcsillantak a szemei, amikor mondtam, hogy nemzetközi tanulmányokat hallgattam. És konkrétan afelől érdeklődött, hogy mi a véleményem a magyar politikai helyzetről...? Öhm. Közöltem vele, hogy majd júniusban tegye fel a kérdést, legyen szíves, mert azt hiszem jelenleg kicsit korlátoltak a nyelvi képességeim a dolog kifejtésére... :) Illetve nem is tudok annyi spanyol káromkodást, amennyit szívem szerint használnék a magyar politikusok jellemzésénél.. Ez a kérdés körülbelül olyan volt, mint amikor a madridi hostelt vezető kubai fickó arról érdeklődött, hogy ugye milyen jó, hogy Magyarországon is már kapitalizmus van! :) Ha jól emlékszem, neki is ugyanazt válaszoltam, mint a rádióban... :D Amúgy annyira élveztem az egészet! Mármint a rádiós dolgot! De tényleg! Még csak nem is izgultam! Engem ez a rádiós-újságírós vonal mindig is vonzott, szóval ki tudja, merre sodor az élet...! ;)
Ez a hét amúgy nagyon mozgalmasan telik. Kedden voltunk Amaliánál. Csináltunk együtt tortillát. Ma este lesz a férje vezette amatőr színtársulat fellépése. Ilyen kis nyugdíjaskör vagy mi. :) Holnap meg lesz egy gitárkoncert. Azt nagyon várom már! Imádom az akusztikus gitárt. Életemben eddig még csak egyszer volt igazi katarzis érzésem koncerten: Snétberger Ferenc. :)
Amúgy kezdek megismerkedni a spanyol énekesekkel, zenekarokkal. Muszáj felvennem a lépést, mert aki kimarad, az lemarad! :) Pl. amikor megérkeztünk Eszterrel Spanyolo.ba, pár napot Madridban töltöttünk (akklimatizálódtunk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult) és az egyik cipőboltban találkoztunk egy hírességgel. Erre csak abból következtettünk, hogy az összes tizenéves kiscsaj közös fotót akart vele készíttetni. :)

A nap kérdése: Hogy létezhet az a spanyol férfinév, hogy Jésús? Nem beképzelt ez egy kicsit...? :D

Jégkorszak

Mindenki megnyugtatására közölném, hogy két kómában töltött nap és fél tábla tejcsoki betermelése után végre elég erőt érzek a vénáimban újra. Ettől függetlenül sajnos a madridi kiruccanás még ugrott. Illetve áttettük egy héttel későbbre... :) Jó látni amúgy, hogy az itteni ismerőseink mennyit utaznak belföldön! Végülis abszolút igazuk van. Itt van ez a hatalmas ország, aminek annyi arca van, hogy hihetetlen! Tegnap a híradóban mutatták, hogy nyolcméteres hullámok csapdossák az északi partokat, Leónban havazik, Andalúziában meg pólóban flangálhatsz… :) Sajnos mi még nagyon nem a mediterrán Spanyolhonban élünk, így tegnap az a felettébb elkeserítő dolog történt, hogy kénytelen voltam venni magamnak egy pár KESZTYŰT! Bizony, bizony…! :S Amúgy azt mondják, San Clementében ritka a havazás (ill. a csapadék úgy egyáltalán). Előfordul, de nem tart ki pár napnál tovább, mivel a hőmérséklet nem nagyon kúszik mínusz alá. Oké... Most azt hiszem, befejezem az időjárás témát, mert a végén még olyan leszek, mint egy igazi angol…! :D Apropó angol! Találjátok ki mi is az a ’béisbol’ ? Hát a baseball! :D Hihetetlen. Meg egyáltalán, hogy errefelé mennyire nem beszélnek idegen nyelveket! De a fiatalok sem! Össz-vissz egy ismerősünk van, akivel folyékonyan lehet angolul kommunikálni, vele is csak azért mert Londonban élt egy ideig. Juan Carlosnak hívják. Mint a királyt. :) Sajnos komoly problémáim vannak a spanyol nevek memorizálásával. Az oviban például van két ’kislányom’: Naiala és Nerea. Hát, kösz szépen…! Van Elisám, Elenám és Lorenám. Marcom és Mariom. Spanyol szülők! Lehetnétek kicsit kreatívabbak már…! :D

Kényszerpihenő

Két napja immár itthon leledzem, egy roppant bájos gyomorrontásnak "köszönhetően"... DE legalább van egy kis időm arra, hogy újabb tudósítást írjak hűséges Olvasóimnak! :)
Emlékeztek arra, amit a legutóbbi bejegyzésemben írtam? Hogy nem valami sok a szórakozási lehetőség? A szombat estével azt hiszem meghazudtoltuk a kijelentést. A Halloween buli ugyanis nagyon jól sikerült! Az általam előzetesen 5-10 főre saccolt vendégségből 20 fő lett lett. Még jó, hogy a szomszéd házat csak irodának használják és nem lakik itt permanensen senki... :) Lehet, hogy egyeseknek a röviditalos rulett is rásegített a lazulásra...? (klikk) :)

Tegnapelőtt született a terv egy szombati madridi kiruccanásra. Tök jó lenne! Remélem össze tudom magam szedni arra... Annyira rühellek betegnek lenni! Ilyenkor mindig belesüppedek az önsajnálatba, lásd. most érzek először honvágyat, mióta kint vagyok. És ez nem jó. Ráadásul most néztem meg a Szex és New York utolsó epizódjait, aminek az a lényege, hogy a főszereplő csajszi Párizsba költözik és otthon hagy csapot-papot. Mindent az ismeretlenért. Valahogy nagyon ismerős a szituáció...

Halloween

Tegnap újra általános iskolás lehettem: egész nap süvegeket vagdostam fekete kartonpapírból a gyerekeknek. Aztán eszembe jutott, hogy hol van az a kreatív Ági, aki anno voltam? Annyi minden kézművesdolog érdekelt engem régebben, nem is voltam rossz! Tele is vagyok otthon kellékekkel, mégis, mintha valami kiölte volna belőlem a kreativitást. Ez a folyamat a gimiben kezdődött és az egyetem mondhatni vajmi keveset segített a dolgon... No, de visszatérve a lényegre: varázsló- és boszorkánysüvegek! :) Halloween van ma, bizony! Bár itt sem ünneplik úgy, mint az USA-ban, azért jó indoknak bizonyul arra, hogy házibulit tartsunk itthon. Ne kérdezzétek, mi a program, kik lesznek itt egyáltalán, mert nem tudok semmit! :D Tranquilo...! ;) Egyet tudok csak a mai estével kapcsolatban: alig várom már, hogy a buli előtt még újra megpörgessen a vállamig sem érő tánctanár! :D

A héten eddig amúgy semmi extra nem történt. Még mindig Valencia hatása alatt vagyok és még mindig elcsodálkozom pár, itt abszolút átlagosnak tekintett dolgon. Például: A bárokba rendszeresen járnak a gyakorló szülők is. A kisgyerekekkel együtt. Így történhetett meg az, hogy tegnap este éjfél előtt pár perccel találkoztam az egyik 'gyerekemmel' a bölcsiből (2,5-3 éves) a kedvenc helyünkön. (Ahol egyébként már a pultos kapásból vágja, mit fogunk inni.. :) Ez nekem valahogy nagyon idegen. Az viszont nagyon tetszik, hogy itt mennyire figyel mindenki a külsejére. Még a nyugdíjas nénikéket is beleértve! Szerintem nagyon tipikus amúgy a spanyol nők öltözködése errefelé. Tipikus és csinos.

Bár a többiek sokszor hiányolják a nagybetűs ÉLET-et és a bulikat San Clementéből, meg kell mondjam, Piliscsaba után felüdülés a hely nagyon sok szempontból. Az alapszolgáltatásokat nézve pl. 3 (!) optika van itt (mégegyszer leírnám: 7000 fős település...), jól felszerelt könyvtár etc. Nyilván jó lenne, ha több lenne hétköznap a fiatal, de ugye a korunkbeliek a környék városaiban tanulnak és csak a hétvégékre jönnek haza.
Én mindenesetre megpróbálom úgy felfogni a dolgot, hogy mivel a szórakozásra viszonylag kevés a lehetőség, legalább pénzt tudunk spórolni az UTAZÁSRA! :) Nem csak a belföldire: a tervezettekkel ellentétben ugyanis mégis hazamegyek decemberben. 27-től január 8-ig otthon leszek! :)

San Clemente

Valencia

A valenciai kirándulás hihetetlenül jól sikerült – annak ellenére, hogy közel sem úgy indult… Szombat reggel ugyanis reflexszerűen nyomtam ki a telefonom ébresztőjét, amely mozdulatnak köszönhetően 10 (!) percem volt arra, hogy emberi állapotba kerüljek ill. összepakoljak a hétvégére. Abszolút rekordot döntöttem, mondhatni büszke vagyok magamra. De ezt a stresszt még egyszer nem szeretném átélni azért…! Mint utóbb kiderült, kár volt a gőzért. A busz ugyanis kerek 1 (!) óra múlva érkezett meg a megbeszélt időpont helyett…

Valenciában a bölcsisek az állatkert felé vették az irányt, mi pedig találkoztunk Krisztivel, Eszter fősulis barátnőjével.
A város teljesen lenyűgözött! Meg a 33’C október 24-én! :) A leginkább várt dolog pedig a tengerpart volt számomra, mert eddig az Adrián kívül más tengerrésznél nem voltam. Egész nap ott tudtam volna bambulni a tengert…! Imádom! Egy idő után viszont inkább továbbálltunk várost nézni.

Többek között Spanyolország szimbólumában, az El Corte Inglés-ben is megfordultunk, ahol sikerült végre beszereznem a Body Shop japán cseresznyevirágos parfümjét. (Magyarországon miért is nincsen Body Shop…?) Az áruház mellett van a buszállomás, így gyorsan megnéztük, hogyan is jutunk haza vasárnap. Említettem már, hogy milyen ramaty a közlekedése San Clementének…? Az egyetlen lehetőségünk hazajutni a reggel 9:30-as járat volt. :S No, de erről majd később…

A véletlenekről csak annyit, hogy össz-vissz három címet írtam ki magunknak otthon, szállás lehetőségnek. A városnézés közben egyszer hirtelen felnéztem és pontosan az egyik kiírt ifjúsági szálló kapujánál álltunk. (Indigo Hostel) Pedig fogalmam sem volt arról, hogy arra jártunk! A sors keze akkor pecsételte meg a dolgot, amikor belépve a szálló előtermébe egy pontosan ugyanolyan közlekedési táblát láttam meg a falon, mint amilyet Ausztriában szerváltam egy bolhapiacon. (ausztrál klasszikus: Kangoroos – 15 km away:) )

Este Dominik hihetetlen közvetlenségének és pár doboz sörnek köszönhetően hamar összehaverkodtunk két nagyon jófej amerikai sráccal, akik az esti bulihoz is csatlakoztak hozzánk. Először egy ún. botellón-ba mentünk. Ami gyakorlatilag köztéren történő csoportos garázdálkodást jelent. Na jó, nem kell semmi rosszra gondolni…! :) A lényeg az, hogy a szórakozóhelyeken nagyon drága az alkohol, ezért buli előtt az utcán, tereken melegítenek be a fiatalok, boltban vásárolt italokkal. Ami amúgy tiltott dolog, mármint a köztéren történő alkoholfogyasztás, de ez senkit sem érdekel itt. Mármint a rendőröket sem. :) Tranquilo (nyugi!), itt ez a kulcsszó! :)

Éjjel elmentünk táncolni. Hál’ Isten egy olyan helyre, ahol nem spanyol gumipop ment vég nélkül, hanem általam is ismert és értett (azaz angol) nyelvű zenék is szóltak. A multikulti ott folytatódott, hogy Kriszti német ill. svájci ismerősei is velünk jöttek.

A vasárnapi hazaút ugyanolyan stresszesre sikerült, mint az odaút. Elég neccesen, de végül elértük a buszt. 3,5 órás buszút, valahonnan igen ismerős...: Zalaegerszeg – Budapest táv és három év gyakorlat… Félúton megálltunk egy bárnál, pihenő gyanánt, ahol is kaptam egy ingyen magdalenát (piskótaszerű péksüti, lásd pár bejegyzéssel előbb!). A pultos fickó nem engedte kifizetni. Kérdeztem, miért is…? Erre ő: Mert csinos lány vagy! :) Ennyi. Kár, hogy középkorú, kopaszodó fazon volt... :)

Három hete...

Ez a hét hihetetlen sebességgel telt el. Benne vagyunk a taposómalomban rendesen.

Igaz, hogy reggel viszonylag későn kezdünk és van egy órácska sziesztánk is otthon délután, de mikor a gyerekek felkelnek, vissza kell mennünk segíteni, felrázni őket egy kicsit. :) Esténként pedig spanyol óránk van (hétfőtől csütörtökig).
Végülis úgy szép az élet, ha zajlik... :)

A hét leginkább várt eseménye, hogy holnap kirándul a bölcsi és mi is velünk tartunk Valenciába! :) Alig várom! A picik a Bioparkba mennek (ami szerintem beillene botanikus kertnek a neve alapján, de mint kiderült, állatkertről van szó... :) ), mi pedig jó pár órát és eurot spórolhatunk a buszos utazáson. Szóval klassz, klassz, klassz! :)

A hét további izgalmas eseménye, hogy működésbe hoztuk A Szörnyet. A kis kandallónkat a nappaliban. :) Kicsit régivágású a dolog, de isteni meleget hoz szétfagyott csontjainkba. Mint kiderült, a kedd este folyamán 3× is bekövetkezett áramszünet a radiátoroknak köszönhető, tekintve, hogy régi építésű házban lakunk (lásd balra :) ) és nagyon gyenge a villanyóra...

Technikai PS: A blogot Mozillán szerkesztem, ezért megtekintését is ezen ajánlom...! Az Exploreren szétcsúszni látszik a szerkesztés...

Hispanizáció

Úgy tűnik, a spanyol anyanyelvű emberekben még mindig nem hunyt ki a konkvisztádorok szellemisége. Lassan az Egyesült Államokban is átveszik ugye a hatalmat, az anyaországban pedig MINDEN angol kifejezést átírnak. Ami roppant idegesítő egy olyan ember számára, aki szereti az angolt...

Íme pár példa: hamburguesa, Los Simpsons, barbacoa (barbecue), Nueva York, perrito caliente (hot dog :) ) stb. A U2 temészetesen nem 'jútú', hanem 'udos' és Homer Simpson pedig 'Hhhhrrrhhhomer'...

Szeretek itt lenni. Csupa móka és kacagás. :)

Slusszpoén: Hálát adok a jó égnek, hogy ennyi a bevándorló San Clementében! Ugyanis a kelet-európai szekció nyitott egy üzletet, ami speciálisan erre a régióra jellemző élelmiszereket árusít, úgy mint Vegeta, savanyú ubi és tejföl. Igeeen! :)

PS: Képek a Facebookon!
De ide is beszúrok párat valamikor!

Hétvége

Ma egy igen terjedelmes bejegyzés következik. Valamivel személyesebb is, mint az eddigiek, tekintve, hogy kikaptam, mondván túl sok a duma, térjek végre a lényegre! :)

Íme a hétvégénk. Aminek még közel sincs vége…!
Ha ez így folytatódik, végelgyengülésben múlok ki hamarosan… :)

Ahogy Eszter mondotta vala: „És az egész úgy kezdődött, hogy kenyeret akartunk venni!” Ez egy abszolúte kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult péntek este, tekintve, hogy mire elindultunk otthonról, már bezárt minden élelmiszerüzlet. De mondván, ha már a környéken járunk, ugorjunk be egy itókára a lassan törzshellyé kinevezendő Equilibrio pubba. Ez az a hely, ahova legelőször ültünk be együtt négyen és ahol a csapostól ’jég nélkül’ (sin hielo) helyett sin helado, azaz fagyi nélkül kértem a Fantámat… :) Szóval történt vala, hogy megjelent egy újdonsült ismerős, egy fiatal srác, aki a helyi rádióban dolgozik és mellette tanul is. (Amúgy ezt a dolgozom és tanulok is kombinációt sokan űzik itt.) Csatlakozott hozzánk, aztán lassan megérkeztek a barátai. És azok barátai. És szépen lassan tízen ültünk két asztal körül. Igyekeztem tökélyre fejleszteni szájról olvasási képességeimet. Sajnos igen kevés sikerrel. Ugyanis a spanyol bárokban hihetetlenül nagy a hangzavar. Este 11 körül indul be igazán az élet, mindenki próbálja túlkiabálni a másikat ill. az amúgy is mindig üvöltő háttérzenét. Mivel igen sokszor produkáltam süketségre utaló jeleket, így kb. minden második mondatom, az volt, hogy: Lo siento, pero no oigo bien! (Bocsi, de nem hallak!) Limitált nyelvi képességeim természetesen sokat segítettek az éjszaka folyamán, de lesz ez még ígyse…! :) Szerettünk volna minél tovább maradni a lányokkal, tekintve, hogy ez egy igen jó alkalomnak bizonyult, új ismerősök szerzésére! :)

A probléma csupán az volt, hogy a héten elhatároztuk, elmegyünk Albacetébe együtt. Albacete a legközelebbi ’nagyváros’ (kb. 160.000 lakos), turisztikai szempontból abszolút érdektelen, de a környék közlekedési és közigazgatási központja. Nos, ide terveztük az utat, mivel mindannyiunk a ruhával spórolt anno a bőröndök összeállításánál és megérett a helyzet, pár új darab beszerzésére. Egy hajnali hajmosást követően 2-kor sikerült végre ágyba bújnom. 4 óra alvás után – meglepően frissen – harcra kész voltam, de a lányok nem érezték jól magukat és inkább otthon maradtak. Így Dominikkal ketten vágtunk neki az útnak. Az út kocsival félórás. Na, most ezt négyszeresére sikerült növelnie a busztársaságnak, tekintve, hogy minden áldott faluban megálltunk... :S Albacete valóban nem nagy szám, de legalább hasznos volt szétnézni kicsit. Sajnos sok mindennek nem jutottam a végére, de legalább tudjuk, hogy legközelebb merre induljunk, ha valamit el akarunk intézni. Ha van valami amit Magyarországon és Spanyolországban egyaránt rühellek, az a tömegközlekedés. San Clementének különösen rossz. Illetve számunkra, tekintve, hogy akkor van a legkevesebb lehetőségünk bármerre is utazni, amikor ráérünk. Azaz hétvégén. Az utolsó lehetőségünk hazajutni Albacetéből délután 3:30-kor volt…

Két óra ismételt buszból kifelé bambulás után hazaestünk, a hölgyszakasz pedig kávéra éhezve várt már minket, így elmentünk a második számú törzshelyre, a La Posada del Reloj-ba, ahol sikerült egy különösen borzasztó cappuccinót elfogyasztanom. A kávézó azon kevés helyek egyike, aminek kiülős része is van. Nagyon klassz helyen van, a főtér mellett. Aztán spuri haza, kitölteni a jelentkezési lapokat a szombat esti táncóráinkra. Bizony, bizony! :) Annyira klassz volt!!! Egy kubai salsaszerű dolgot tanultunk először (nem tudtam megjegyezni a nevét, de utánajárok…), utána pedig merengue-t. Még jó is, hogy nem jött ki pontosan a fiú-lány elosztás, így sokat táncoltam a tánctanárral is, aki mellesleg a vállamig ért. :) Vicces volt. De tök jó olyannal táncolni, akinek már nagy a tapasztalata, észrevétlenül vezet és csak a zenére kell koncentrálni, semmi másra. Szóval klassz volt! Egy óra után már éreztem, ez a kis táncikálás eléggé izomlázgyanús. Erre még rátettünk egy lapáttal otthon, tekintve, hogy Dominik capoeirázik és tanultunk tőle pár alapdolgot. Szóval igazán kimozogtuk magunkat, jól is esett nagyon! Állítólag hétfőnként jóga is van valahol. Ennek utána szeretnék járni még, mert én anno csináltam kb. fél évig és nagyon jót tett! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

A capoeira után összedobtunk egy vacsit, de sajnos éreztem már, hogy valami nagyon nem klappol. Pontosabban úgy elkezdett fájni a torkom, hogy csak na és nyelni is alig tudtam. Reméltem, semmi Bazka-féle vírus. Szegényt eléggé megviselte valami a napokban. A vacsi közepén váratlanul valaki csengetett, hát nem a helyi rádiósztárunk volt az! :) Közölte, hogy van még három hely a kocsijában, a közeli Villarobledoba megy egy barátnőjével bulizni, hát tartsunk vele! Most mondhatni „kapóra is jött”, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Otthon maradtam kúrálni magam, a többiek pedig éjfél körül elmentek bulizni. Baromi fura volt egyedül otthon, mivel nagyon sok időt töltünk együtt!

Hát körülbelül ennyi lett volna a mondandóm. Most pedig, vasárnap délután Nektek pötyögök és kíváncsian várom a többiek élménybeszámolóját! :)

Sztereotípiák

Egyszer és mindenkorra szeretnék pontot tenni pár dolog végére:

1. A lányok hisztisek.
Nos, elregélném, hogy a héten tanúja voltam egy olyan hisztinek, hogy csak na. Amit Julian, egy kb. 2,5 éves kissrác hajtott végre. Egész testében megfeszült és egy hang nem jött ki a torkán. Komolyan mondom, nagyon ijesztő volt!!!

2. Spanyol szerető
Ami azt illeti, nem tudom, ki találta ezt ki, de akkora kamu! Még csak nem is jóképűek a férfiak! Le vagyok törve teljesen...! ;)

3. Pató Pál úr szindróma
Általános hiedelem, hogy a spanyolok mindent elodáznak. Nos La-Manchában ez aztán nem állja meg a helyét! Lásd. szombat reggel 8 órakor arra ébredtem, hogy közvetlenül az ablakom alatt fúrják a betont, járdafelújítás céljából ill. mi vagyunk azok, akik mindig mindenhonnan elkésünk... :)

Nos, hirtelen ennyi jutott az eszembe!
Megkérném minden kedves Olvasómat, hogy küldjön nekem teát, mert a spanyoloknak fogalmuk sincs róla, milyen is az igazi gyümölcstea! :(

Köszönöm a figyelmet!
Hasta luego! :)

Spanyolviasz

Találtam egy nagyon jó kis könyvet a helyi könyvtárban. A címe Made in Spain. Klasszul összefoglalja a jellegzetes spanyol találmányokat. A spanyol gitár, a kasztanyetta (de furán néz ki ez leírva, helyes ez így egyáltalán…?) vagy a paella eredete azért nem okozott nagy meglepetést, annál is inkább, hogy pl. a Danone joghurt is spanyol. (Ebből kifolyólag sokszor a bármilyen más márkájú gyümölcsjoghurtot is simán csak Danone-nak hívják az itteniek.) A csocsó is spanyol találmány. Ami egyébként spanyolul női nemi szervet jelent (és most nagyon finoman fogalmaztam…). Mario, egy Magyarországon önkénteskedő srác mesélte, hogy mondhatni, kicsit meglepődött, amikor megkérdezte tőle egy magyar lány otthon: ’Jössz csocsózni…?’

Hombre!

„Jó reggelt! Ja, neked már köszöntem ma! Azt hittem, az a másik jön.” (Dominik) – Ehhez azt hiszem nem kell magyarázatot fűznöm. Szegényem 3 lánnyal lakik együtt, ráadásul csak egy fürdőszoba van a házban… :)

A nap kérdése

Miért találják a spanyolok szórakoztatónak a bikaviadalt?

Multikulti

Spanyolországban igen sok a latin-amerikai, akiket a közös nyelv révén jobban befogadnak a spanyolok, mint pl. az észak-afrikaiakat. A bölcsis csoportomban van egy arab apukával rendelkező kisfiú, Omar. Run-bo egy kínai kisgyerek és kb. a szülei vegyesboltjában nő fel. Ebből kifolyólag állandóan pakol és törölget. Szóval benne van a vérében a business, az tuti. :) San Clementében a románok alkotják talán a legnagyobb kisebbséget. Olyannyira, hogy az idősebbek nem is beszélnek spanyolul, pl. a hölgy, akitől vasárnap meg akartuk kérdezni, hogy merre van egy szupermarket a közelben…

Enni jó!

Igaz, hogy még csak másfél hét telt el, mióta kint vagyok, de ez már felért egy kiadós gasztrotúrával! Nap nem telhet el olívabogyó nélkül, amit egyébként a gyerekek is imádnak a bölcsiben. A tortilla (burgonyás omlett) és a spanyol kenyereknek köszönhetően viszont valószínű egy nagyarányú súlygyarapodás a 10. hónap végére, aminek annyira nem örülök… Éljenek a tengeri herkentyűk, amik sokkal olcsóbbak, mint otthon. (Végül is, itt a tenger, szóval ki hitte volna…? :) ) A hosszú hétvégére (mivel hétfőn az ún. Fiesta de Pilar, nemzeti ünnep volt) vendégünk is volt, Roxi személyében, aki Sevilla alatt, Huelvában tanul és Eszter barátnője. Hála neki, jobbnál jobb dolgok készültek a konyhánkban, pl. cukkinis tintahal garnélával.

A nap kérdése:

Hogyhogy a spanyolországi McDonald’s-ban lehet sört kapni és otthon miért nem?

Minden kezdet nehéz

Idegenek

Annyira vicces, hogy mindenki megbámul minket az utcán! :) Mivel ez egy nagyon pici hely, mindenki ismer mindenkit, minimum látásból. A héten már ki is jött egy fotós hozzánk, így benne leszünk San Clemente havilapjában. Sztárok vagyunk itt és kész. :) Van egy helyi lány, akinek szent meggyőződése, hogy mi angolok vagyunk. Valószínűleg a szavak ’Eslovakia és Hungría’ nem sokat mondanak neki… De nagyon aranyos. Mindig km-ekről integet. Alapvetően barátságosak itt az emberek. Puszi-puszi, csak semmi kézfogás kérem, spanyolok vagyunk! :)


Nyelvlecke

Aki valami pikáns témára gondol a cím alatt, azt el kell, hogy szomorítsam, tekintve, hogy a négynyelvűségről lesz szó. :)
Fel voltam rá készülve, így nem ért meglepetésként, hogy a spanyolok mennyire NEM beszélnek angolul. Legalábbis a nagyvárosokon kívül nagyon nem. És bár már egy jó ideje tanulok spanyolul, attól azért kicsit besokalltam, amikor a mentorunk azt akarta elmagyarázni, hogy pl. hogyan kell begyújtani a nappaliban a kályhát. Ez a rész valahogy kimaradt a spanyolkönyveimből, nem is értem… :) Ami azt illeti, a leghasznosabb az lenne, ha mindannyian spanyolul beszélnénk itthon is. A bibi viszont az, hogy ez még annyira nem megy egyikünknek sem, így marad az angol. Eszterrel akaratlanul is elhangzanak dolgok magyarul, Dominikkal pedig szeretek pár szót németül is váltani. Elvégre spec. németes osztályba jártam anno és nagyon szeretem a nyelvet. Szóval nem egyszerű. Lassan átmegyünk valami spangolba itthon, mert a kedvenc spanyol szavaink észrevétlenül csusszanak bele a beszélgetéseinkbe. Szóval mókás a helyzet. Mindenesetre a kollégáink is folyamatosan segítenek, ha valami nem megy spanyolul és bátorítanak minket, mondván, a 10. hónap végére profik leszünk. Ámen! :)

EVS

Hogyan jutottam el ide?

Az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat, European Voluntary Service) az EU ifjúsági programja, amiben 18-30 éves fiatalok vehetnek részt. A projektek itt találhatóak: www.evsdatabase.eu Leggyakrabban ifjúsági szervezetek ill. szociális intézmények keresnek önkénteseket (pl. fogyatékkal élők otthonába), de teknősmentő akciót is találtam egyszer valahol Spanyolországban. :) A dolog érdekessége amúgy, hogy egy ideje már az EU-n kívül is lehetőség van valamilyen programban való részvételre. A Magyar Önkéntesküldő Alapítványtól például Indiába vagy Argentínába is mentek már önkéntes fiatalok EVS-ezni. Az Alapítvány honlapja: www.hvsf.hu Itt bővebb (és talán ennél jóval világosabb) leírást is találtok az EVS-ről, esetleg más önkéntességre vonatkozó lehetőségekről.

Mit csinálok San Clementében?

San Clemente Spanyolország Castilla - La Mancha autonóm tartományában található, azon belül is Cuenca hatásköre alá tartozik. Mindössze kb. 7000 lakosa van, Madridtól 180, Valenciától 190 km-re található. A pályázatomat a helyi bölcsőde számára hirdették meg. Itt dolgozom 3 másik önkéntes társaságában. Nem emlékszem, hogy valaha is voltam-e magyar bölcsiben, de a magyar valóságot alapul véve, azt valahogy máshogy képzelem el. Az itteni igen modern, gyanítom nem olyan régen újították fel. Mindenhol színesek a falak (ezt imádom! :) és minden terem rendelkezik tévével, DVD-lejátszóval és rengeteg modern játékkal. Hat csoport van, a gyerekek 3 éves korukig járnak ide. Az én csoportjaimba (merthogy kettőbe vagyok beosztva) a legnagyobbak járnak, aminek nagyon örülök. :)

A csapat

Az EVS önkéntesek válogatásánál általában figyelnek arra, hogy egy nemzetből ne legyen egyszerre több fiatal egy helyen. Legalábbis így tudtam, de esetemben megdőlt ez a szokás, tekintve, hogy legnagyobb meglepetésemre egy másik magyar lány is részt vesz a projektben, Eszter. A harmadik leányzó Bazka, Szlovákiából. Pontosabban Csehországból, mert az utóbbi éveket Prágában töltötte, az egyetemen antropológiát tanult. Amalia, a mentorunk, úgy gondolta, szakít az eddigi évek hagyományával és beújít. Így lett a 21 éves német Dominik a projekt legelső fiú önkéntese.

3...2...1...!

Üdvözöllek a blogomon!

...amit a terv szerint 10 hónapos spanyolországi mókázásom alatt rendszeresen frissítek majd, lehetőleg képekkel illusztrálva. :)

Várom a megjegyzéseket! :)