Minden kezdet nehéz

Idegenek

Annyira vicces, hogy mindenki megbámul minket az utcán! :) Mivel ez egy nagyon pici hely, mindenki ismer mindenkit, minimum látásból. A héten már ki is jött egy fotós hozzánk, így benne leszünk San Clemente havilapjában. Sztárok vagyunk itt és kész. :) Van egy helyi lány, akinek szent meggyőződése, hogy mi angolok vagyunk. Valószínűleg a szavak ’Eslovakia és Hungría’ nem sokat mondanak neki… De nagyon aranyos. Mindig km-ekről integet. Alapvetően barátságosak itt az emberek. Puszi-puszi, csak semmi kézfogás kérem, spanyolok vagyunk! :)


Nyelvlecke

Aki valami pikáns témára gondol a cím alatt, azt el kell, hogy szomorítsam, tekintve, hogy a négynyelvűségről lesz szó. :)
Fel voltam rá készülve, így nem ért meglepetésként, hogy a spanyolok mennyire NEM beszélnek angolul. Legalábbis a nagyvárosokon kívül nagyon nem. És bár már egy jó ideje tanulok spanyolul, attól azért kicsit besokalltam, amikor a mentorunk azt akarta elmagyarázni, hogy pl. hogyan kell begyújtani a nappaliban a kályhát. Ez a rész valahogy kimaradt a spanyolkönyveimből, nem is értem… :) Ami azt illeti, a leghasznosabb az lenne, ha mindannyian spanyolul beszélnénk itthon is. A bibi viszont az, hogy ez még annyira nem megy egyikünknek sem, így marad az angol. Eszterrel akaratlanul is elhangzanak dolgok magyarul, Dominikkal pedig szeretek pár szót németül is váltani. Elvégre spec. németes osztályba jártam anno és nagyon szeretem a nyelvet. Szóval nem egyszerű. Lassan átmegyünk valami spangolba itthon, mert a kedvenc spanyol szavaink észrevétlenül csusszanak bele a beszélgetéseinkbe. Szóval mókás a helyzet. Mindenesetre a kollégáink is folyamatosan segítenek, ha valami nem megy spanyolul és bátorítanak minket, mondván, a 10. hónap végére profik leszünk. Ámen! :)