Időutazás

No, Kedveseim! Megtudtam a jövőmet. Történt vala ugyanis, hogy a hétvégén 'középkori vásárt' rendeztek a falu főterén. Amint hallottam, ez eléggé gyakori esemény szerte a környéken. Voltak komédiások, madarászok gigantikus baglyokkal, kézművesek fakardokkal, édességes bódék etc. Meg volt egy tenyérjós is. Bazka igazából nem sokat gondolkodott azon, hogy belépjen-e, nekem viszont annyira nem volt egyértelmű a dolog. Mindegy, egyszer élünk, mit veszíthetek alapon, vele tartottam. Még a sátorban sem voltam biztos, hogy odanyújtom-e a tenyeremet, de végül a kíváncsiság győzött. Meg a tarot. Azt mondta a jósnő, nagy szívem van. Ebbe aztán nem is akartam belekötni különösebben... :D Azt mondta, sokat fogok még utazni, de Spanyolországban nem maradok. (Anyu! Megnyugodhatsz...!) Aztán befejezem a tanulmányaimat. (Apu! Megnyugodhatsz...!) Magyarországon fogok találkozni későbbi férjemmel. Egészen pontosan, augusztusban. (Nagymama! Megnyugodhatsz...!) Aztán még azt is mondta, hogy sokat fogok számítógéppel dolgozni és kb. 25 éves korom környékén saját vállalkozásba kezdek. Amit egyelőre nem nagyon tudok elképzelni, de ami meg van írva, az ugye meg van írva és kész...! ;) Meg mondott még pár dolgot, amik tényleg igazak is, úgyhogy érdekes élmény volt, az biztos. Augusztus után kiderül, igaza volt-e...

A hétvége amúgy klassz volt, bár semmi különösebb dolog nem történt. Élvezem, hogy a pipacsok miatt pirosak a mezők. :) Voltunk Rus-ban, fűben ejtőzni. Meg azért erre-arra elmentünk, dumálni a barátokkal. Eközben nagyban folyik a bikini-hadművelet. Heti kétszer spinning-re járok. (Ez ugye abból áll, hogy lerögzített biciklin tekersz az edzőteremben, zenére, az edző pedig különböző feladatokkal lát el. Az izomláz garantált.) Tegnap egy másik fickó tartotta az órát, hát majd meghaltam... :D De nem adom fel, lelki szemeim előtt ott lebeg a playa (tengerpart) meg az azúrkék tenger... meg a Balaton! :D

Otthon voltam, aztán hazajöttem

Vera: - Bepakoltál már?
Ági: - Viccelsz? Ki se csomagoltam még!

Ez a rövid kis párbeszéd, azt hiszem, kellőképpen visszaadja azt, hogy milyen kevés időt is sikerült otthon (Budapesten ill. Zalaegerszegen) töltenem.

Hazamenetelem apropója eredetileg egy felvételi vizsga volt. Aztán az végül elmaradt, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem mentem el. Ettől függetlenül, két napot töltöttem gyönyörű fővárosunkban. Hál' Isten majdnem mindenkivel sikerült összefutnom az egyetemi baráti körből. Jó volt megint összegyűlni, átbeszélni, kinek hogyan is alakulnak a dolgai. Egytől egyig olyan értékes fiatalok! Nagyon jó volt velük újra! :)
Aztán az eredeti tervek úgy hangzottak, hogy hétvégén irány Zala és az Egerszeg Fesztivál! Amiből viszont az orkán erejű szél, a heves esőzések és a mocsok hideg gyakorlatilag minden programot meghiúsított... Úgyhogy lesz mit bepótolni a nyáron (ill. augusztusban...): Magna Cum Laude koncert, Harcsa Vera, Budapest Bár etc.
Egerszegen is sikerült összefutnom pár emberkével. Nem mellékesen, kis családomat is újra láttam, majdnem fél év után. Kisebb megrökönyödést váltottam ki Gergő bátyámból, lévén, miért is teszek mindenre tejfölt...? :) Meg bepótoltam lemaradásomat nagymamám zseniális házi rétese, a zalai prósza (tócsni, cicege, kinek hogy...) meg a Túró Rudi terén is... :)
Hétfőn aztán jöttem is vissza Spanyolországba. Késő esti buszom már nem volt, így Madridban töltöttem egy napot. Felkerestem egy új ifjúsági szállót. (Cat's Hostel) Az épület maga gyönyörű, a szállás olcsó és tiszta, de a szobák eléggé zsúfoltak és levegőtlenek, szóval annyira nem ajánlom... Megint egy rakás amerikai diák között találtam magam, ami sokadszorra történt meg velem Spanyolországban. A többség Európa-túrán van. Ide-oda cikáznak az országok között. Nem rossz, nem rossz... :) Amúgy itt említeném meg, hogy nincs olyan nap, amikor ne hangzana el a spanyolok szájából, hogy 'Krízis van'. Valóban. Kb. 20%-os a munkanélküliségi ráta, ami nem piskóta. Viszont. Azt azért nem árt látni, hogy milyen szintről is történt a visszaesés. Mert míg egy átlag spanyol családot úgy érint a válság, hogy akkor elmarad az idei nyaralás, addig Magyarországon más dolgok élveznek prioritást. Mondjuk, hogy be legyen fizetve a rezsi meg egyebek... Amúgy a viszonyítás végett: egy spanyol óvónő 1400 EUR-t keres havonta. 3 év fősuli után. A magyar meg nem.
Aztán egy másik dolog, ami eléggé arcul csapott: Madridban teljesen véletlenül belefutottam egy fotókiállításba. (Honlap) (Itt találkoztam először azzal az ötlettel, hogy a kiállítóterem mellett létrehoztak egy különtermet, ahol a fotósok rövid videókon mesélnek a riportok hátteréről, saját élményeikről, kedvenc képükről.) Nagyon klassz volt az egész, volt egy olyan sorozat, ami iszonyatosan ledöbbentett. Erről a problémáról anno már hallottam, de azt nem gondoltam, hogy ennyire gyakori eset. Szóval: Pakisztánban a nők elleni erőszak egy sűrűn előforduló formája, hogy sósavat locsolunk az illető hölgy arcára, esetenként testére. Hogy mi az indok? A lány kikosarazott egy udvarlót. Meg mert szólalni valamiért a kényszerházasságban. Esetleg egy régi családi vita dühét rajta töltötték ki a szülők/rokonok. Ennyi. Amikor megláttam azokat az eldeformálódott arcokat, köpni-nyelni nem tudtam. Iszonyúan dühös voltam és a legrosszabb a tehetetlenség érzése volt. Ezért szoktam én mindig azt mondani, hogy azért nem nézek horrorfilmeket, mert nekem elég egy híradót végignézni. És az még jobban üt, tekintve, hogy tudom, nem fikció...

Pálmafák

A hétvégén Elche-ben és Murcia-ban jártunk Bazkával. Valahogy minden annyira klasszul összejött az út kapcsán, kicsit olyan sorsszerűnek is érzem a dolgot... :) Azt hiszem az egész hétvége kulcsa az volt, hogy hagytuk magunkat sodródni az árral. Aki jobban ismer, az tudja jól, hogy ez annyira nem az én műfajom. Ill. nem volt az. Eddig. Mire nem jó az EVS... ;)

Szóval történt vala, hogy kiderült, két barátunk egy murciai fesztivál felé veszi az irányt pénteken. Így aztán kipattant az ötlet, hogy mi szívesen feltöltenénk azokat az üres helyeket a kocsi hátsó ülésén... Örökké hálás leszek a srácoknak, az tuti! :) Először Elchébe mentünk, ahol egy igen jó kis EVS-es közösség él. A félidős képzésen ismertük meg a szegedi Athis-t és a román Vlad-ot. Ők láttak minket vendégül és mondhatom, egy ötcsillagos hotelben nem kaptunk volna ennyi figyelmet és kedvességet, szóval le a kalappal, fiúk! Köszönjük! :)
Pénteken várost néztünk és flangáltunk a gyönyörű pálmafák között. Elche abszolút csúcstartó a pálmákat illetően, tekintve, hogy kb. 200.000 db él belőlük a városban. Olyan parkokban voltunk, hogy nem győztem kapkodni a fejemet! :) A másik igen vonzó tulajdonsága a városnak, hogy félórányi buszozást követően máris a Földközi-tenger partján találja magát az ember lánya... :) Imádom. Egész nap ott tudtam volna bambulni a nagy kékséget. Szóval vízöntő vagyok, azt hiszem, le se tagadhatnám. :)

Vasárnap reggel aztán Murcia felé vettük az irányt. Murcia katedrálisa belülről a legeslegszebb, amit eddig Spanyolországban láttam. Ezen kívül viszont úgy tűnt, turisztikai szempontból nem sok mindent kínál a város. (Vki javítson ki, ha tévednék...!) Délután viszont felmentünk egy kilátóhoz, ahol elénk tárult egész Murcia és környéke. Nagy élmény volt. :) Itt találkoztam Noelia-val, aki történetesen legelső spanyol ismerőseim egyike. Két évvel ezelőtt ismertem meg, egy belgrádi ifjúsági képzésen. Emlékszem, részemről már akkor is tervbe volt véve egy későbbi spanyol EVS projekt, s lőn... :) És hogy mi a tanulság?

"Mindenki annyit kap az élettől, amennyit belefektet."