Foci, lottó és minden, ami lázba hoz

Egyet elég hamar megtanultam itt: a foci, kérem, az nem tréfadolog! Mindenki szépen döntse el, hogy Real Madrid vagy Barca drukker-e, mert itt pártatlannak maradni nem lehet. 21 évig mondhatni nagy ívben tettem a focira, sosem izgatott nagyon, aztán szombaton láttam a Real-Zaragoza meccset és rájöttem, hogy a magyarral ellentétben, a spanyol foci azért mégis csak figyelemreméltó. (Mintha hallottam volna ezt már valahol... !? :) Szegény Zaragozát 6-0-ra alázta a Madrid - de ez azért nem elég nekem arra, hogy Real-drukkerré váljak! A választásom Iker Casillas-szal, a Real kapusával magyarázható... ;)

A másik dolog, amire minden spanyol rákattan, az a lottó/totó/bingó etc. A karácsonyi lottónak nagy hagyománya van itt. Történetesen az egész ország játszik és nagyon nagyok a nyeremények. De nagyon. Az ideit ma reggel húzták ki: minden évben általános iskolásokkal olvastatják fel a számokat. Gyerekmunka a javából! :)

Apropó, Karácsony! Szépet és kellemeset minden kedves Olvasómnak! :) Az oviban ma volt az utolsó munkanapunk, ma ünnepeltünk. Először a gyerekek adtak egy kis műsort a szülőknek ill. rokonoknak, megjött a Mikulás (nálunk idén Mama Noel volt Papa Noel helyett, no de krízis van, kérem...!), a gyerekek kaptak ajándékot, aztán eszem-iszom volt. A héten először kóstoltam a gachas-t, ami kifejezetten erre a térségre jellemző étel. Amilyen ronda, olyan rossz is... :) Na, jó, meg lehet enni. De nem lesz a kedvencem, az egyszer tuti.
Vasárnap Villarrobledo-ban voltam. Aminek egyszerűen gyönyörű a temploma (klikk!), de ezen kívül sok látnivaló nem akad. Viszont a társaság jó volt nagyon. :) Decemberben amúgy igen nagy a mozgás nálunk. Szombaton itt volt Eszter barátnője, Kriszti, Valenciából. Ma érkezett a barátja, Bence, szerdán pedig kibővülünk egy francia sráccal, Matthieu-vel, akivel a galiciai EVS képzésen barátkoztunk össze. Fura, de ahogy kérdezgettem az itteni barátainkat, kollégáinkat, Szenteste családi vacsora van, de utána a fiatalok szinte kivétel nélkül elmennek szórakozni. Újabb ok a fiestára! :) Így kell ezt csinálni! Feliz Navidad! :)

A szavak ereje

Hűséges Olvasóimat megkérném arra, hogy ugorjanak az előző bejegyzés utolsó előtti bekezdéséhez, utána pedig tekintsék meg újfent a fenti fotót. Tegnap készült. Ez a kép tárult elém, amikor felhúztam reggel a redőnyömet. A dolog érdekessége abban rejlik, hogy állítólag évek óta nem látott ennyi havat a falu. Úgy 25-30 éve… Az egész helyzetet kb. úgy kezelik, mintha katasztrófa sújtotta övezet lennénk. Tegnap semmilyen távolsági busz nem közlekedett. Ugyanis errefelé nem nagyon vannak felszerelkezve a települések hókotrókkal… Az oviban össz-vissz 7 (!) kiskölykünk volt tegnap. Úgyhogy igencsak nyugis napunk volt. Kb. karácsonyi dekorációkkal szórakoztunk egész nap és a délutáni műszakot el is lógtuk. Stella a hó maradt majdnem itt ragadt, de végül ma már közlekedtek a buszok, így időben el tudta csípni a gépét Madridban. Stella nagyon nyitott lány, hihetetlen, hogy milyen gyorsan beilleszkedett közénk és a szombat esti buliban is jól elvolt, annak ellenére, hogy egy mukkot nem beszél spanyolul. Apropó, szombat! Érdekesen indult: éjfélkor kb. mi öten voltunk össz-vissz itthon, aztán hajnali 2-kor már húszan. De itt ez a normális. Hajnali 2 körül indul be igazán az éjszakai élet és eltart vagy 6-7-ig. Klassz kis este volt! Ill. hajnal... ;)

Helyzetjelentés

Ma reggel megvolt az első igazi spanyol reggelink: a churrosozás. Nem volt rossz, de azt hiszem nem fogok rákapni a dologra, mert a fánk NAGYON olajos volt. - A spanyolok, az olaszokhoz hasonlóan édeset reggeliznek, abból is viszonylag keveset és ha lehet, házon kívül. Végül is élni tudni kell...! :) De a viccet félretéve, tényleg úgy gondolom, hogy van pár dolog, amit nagyon klassz lenne Magyarországon is meghonosítani a spanyolok életfelfogásából. Ami közel sem pénzkérdés... Mert a legtöbbször ugye erre hivatkozva magyarázkodnak az emberek otthon...

Más! Csütörtökön érkezett hozzánk Bazka barátnője, Stella ill. ez a hétvége az utolsó négyesben töltött hétvégénk 2009-ben. Úgyhogy ismételten találtunk két jó indokot arra, hogy házibulit tartsunk ma éjjel. Újfent nagyon spontának leszünk, hiszen semmink sincs még itthon. Se inni-, se ennivaló... No, de tranquilo...! ;)
Tegnap elcsórtunk egy rakat dolgot az oviból, úgyhogy kreatívkodunk egyet délután. Így remélhetőleg estére már teljes pompájában is meg lehet csodálni a karácsonyfánkat. A falon található és zöld csomagolópapírból készült... :)
Amúgy úgy tűnik, visszavonhatatlanul megérkezett a tél. Konkrétan köd formájában. Kicsit horrorisztikus a dolog, de legalább a havas latyaktól és beázott cipőktől nem kell tartanom... :)

Mindent összevetve: jól megvagyunk. Egyedül a lakás kezd kiakasztani. De nagyon. Konkrétan a fürdőben penészesednek a falak. A mosott ruhák nem száradnak meg rendesen, a kandalló ellenére sem és vizesednek a nyílászárók. Mindenhol. Éljenek a '60-as évek építészeti csodái...! :S

Galicia

Jegyszedő (igen jóképű) fickó a madridi vonatállomáson: Hola!
Ági: Hola!
Fickó: Milyen szerencsés vagy!
Ági: Miért is...?
Fickó: Mert Santiago de Compostelába mész!

Igaza volt... :) A hetet Galicia központjában töltöttük egy kötelező EVS képzésen, a hozzánk hasonlóan szintén ősszel érkezett önkéntesek társaságában.

Pontosan egy hete indultunk útnak. Mondanom sem kell, hogy reggel természetesen késésben voltunk - mint mindig... :) De hál' Isten elértük a buszt. Csontra. Jól kezdődött az út: Dominikot ki akarta zsebelni a mögötte ülő cigányasszony. Még jó, hogy nem tudok aludni a tömegközlekedési eszközökön és így időben észrevettem a dolgot. Az igen egyértelmű torokköszörülésemnek hála nem jött össze a nőcinek a projekt. Egyébként igen meglepődött volna azon, amit talált volna. Tekintve, hogy lökött német lakótársam reggel - félkómás állapotban - zsebre tette a tévénk távirányítóját. Igen, a távirányítót. Lassan már meg sem lepődöm a hasonló történéseken... De legalább lesz mit sztoriznom az unokáimnak! :)

Madridtól még 8 órát utaztunk tovább, észak felé. A hatodik óra igen kritikus volt már, ami azt illeti, de megtettük, amit megkövetelt a haza! :) Az állomáson már várt ránk Bab (blogja jobbra!), akit Eszterrel a hajdúszoboszlói EVS képzésről ismerünk. Így mi hárman képviseltük kis hazánkat. Amúgy nagyon vegyes társaság jött össze. A teljesség igényével: angol, francia, olasz, holland, belga, svájci, szlovák, litván, észt, ukrán és török önkéntesekkel töltöttük ezt a hetet.

Napközben sok tennivalónk volt. Előadások voltak EU-s és EVS-es lehetőségekről, magáról az országról. Voltak nyelvóráink is - így most már tudom, milyen is egy igazán jó spanyol anyanyelvű spanyoltanár... Esténként elmentünk valahova iszogatni, beszélgetni és táncolni. Mint az a harmadik estén kiderült, 'törzshelyként' egy melegbárba jártunk. :)

Egy nap ellátogattunk a Santiagótól egyórás útra lévő A Corunába. A város az óceánparton fekszik, így alig vártam már, hogy menjünk és láthassam azt a kis pocsolyát! :) A vadiúj esernyőm 5 percig bírta, aztán úgy döntött, hogy nem segít tovább nekem... Mindent összevetve Galicia gyönyörű hely, de az állandó eső kiborító! (Azt hiszem, tényleg jó helyre kerültem: La-Manchában 2 hónap alatt kb. 2x esett össz-vissz...) A Corunában elmentünk a rómaik által épített, ma is működő világítótoronyhoz, de amúgy a városból sokat nem láttunk, mivel igen kevés időt kaptunk csak a szervezőktől. Santiagot pedig csak az utolsó két napban sikerült igazán megismerni. Voltunk páran egy nagyon klassz múzeumban. Az egész interaktív volt, sok helyen 3D-s szemüveget kellett viselnünk ill. szimulációs játékok is voltak. Aki arra jár, feltétlenül menjen el! :)

Nagyon jól éreztem magam, de ugyanakkor a kevés alvás megtette hatását: tegnap hullafáradtan estem haza. Itthon pedig egy jégverem várt. Nem volt annyira vicces... Hála az Égnek, hosszúhétvégénk van, így csak szerdától dolgozunk. Eszterrel megbeszéltük, hogy valamelyik reggel feltétlenül elmegyünk churrosozni. Ez amolyan tipikus spanyol reggeli: sűrű forró csoki és churros (fánk). Pestiek előnyben: a Mechwart-ligetnél van egy Olé! nevű bódé, ahol nagyon finom és friss churros kapható! Tessék (m)enni! :)