Pörgés

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mondókámat… ! :)

Szóval: a csütörtöki színház klassz volt. Kár, hogy egy kukkot sem értettem a három rövid kis darabból… Amúgy biztosan szórakoztató volt, mert a közönség sokat nevetett… :) No mindegy, azt hiszem ez egy újabb löketet adott arra, hogy igenis le kell ülnöm a hátsómra és át kell nyalnom a nyelvtant elölről-hátulról, bármennyire is rühellem… Az az igazság, hogy a nyelvóráink nem érnek semmit. Sokáig próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, de most már nagyon nem megy… A probléma gyökerét szerintem az adja, hogy a tanárnőnk nem beszél semmilyen idegen nyelvet, úgy tűnik, nem vágja a dolgok menetét. Mondatokat elemzünk, amikor még a régmúltat sem tudom használni! De analízis persze van, meg ilyenek… No, mindegy, vissza a színház témához! A darabok között egy señora alapzenére kasztanyettázott, klassz volt! A végén pedig táncoltak a csajok (60-70 körüli nyugdíjasok…:) , ráadásul élőzene volt, állítólag három hónapig gyakoroltak az előadásra. Jotát táncoltak, ami tradícionális la-manchai tánc/zene.

Pénteken volt ugye a gitárkoncert. Nem volt rossz, de Snétbergert meg se közelítette, ugye… :) Na, jó, a srác (Juan Miguel Morante - gyönyörű neve van, nem? :) még csak 25, úgyhogy van ideje gyakorolni. Vicces volt, mert főleg hagyományos spanyol dallamokat játszott, de azokból is a lassabb dolgokat. Aztán amikor visszatapsoltuk, akkor pedig elkezdte játszani a Rózsaszín Párduc zenéjét! :)

Aztán szombaton végre kimozdultam San Clementéből.! Ideje volt már... ;) Albacetébe mentem, vásárolni pár dolgot. Sikeres volt a túra, tekintve, hogy egy rakat pénzt költöttem... No, de mindegy. Felfedeztem egy női ruhamárkát, ami szerintem klasszisokkal jobb, mint a Mango vagy a Zara és kb. egy árban van velük: Blanco. Azt hiszem, nálunk (mármint Magyarföldön :) még nincs üzletük. De remélem, tévedek… :) Ja, és megvettem életem első spanyol nyelvű könyvét. Szakácskönyv az amerikai konyháról... :) (Tudom, nem vagyok normális…! :) Egyszerűen csak annyira guszták benne a desszertek, hogy nem tudtam otthagyni a boltban! :) Pláne 2 euroért…

Aztán este táncóránk volt otthon. Mármint San Clementében. Utána meg kocsmatúráztunk egyet pár új ismerőssel. A Halloween bulin találkoztam velük először: Adolfo és Goyo. Azt hiszem (és remélem… :) , hogy sokszor felmerül majd a nevük a blogban, úgyhogy megjegyzendőek! :) Két jófej harmincéves srác. Már bemutattak minket a baráti körüknek is. Úgyhogy a szombat este/vasárnap hajnal egy házibuli jellegű összeröffenéssel végződött. Goyo szüleinek van egy nyári konyhája és ott mókáztunk. Hajnali 5-re sikerült is ágyba kerülnöm. Lelkiekben elterveztem, hogy a vasárnap csak az enyém, lazulás, filmnézés (a helyi könyvtárban egy hétre lehet kikölcsönözni tök jó DVD-ket) etc. No, de kérem Spanyolországban vagyunk és ezt nem vettem számításba…! :) Így aztán a vasárnap estét San Clemente határában töltöttük Adolfék baráti körével, egy jó nagy kandalló előtt, grillcsirkévé sülve.

Azt hiszem, igen jó úton vagyunk az integráció felé. :) Ma este pl. beugrott Luis (a rádiós srác), hogy megkérdezze, merre is megyünk a hétvégén: Madrid, Villarobledo avagy Valladolid…? :) Gyorsan el is vitettem magam kocsival a legnagyobb élelmiszerüzletbe bevásárolni… (Tudom, tudom, kihasználom a férfiakat…! ;) A boltban összefutottam az egyik kollegínámmal, Pilarral (egy nagyon precíz és kreatív negyvenéves csajszi), aki felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Természetesen az autóban hagytam a táskámat. (Avagy retikülömet. Kinek hogy… :) De ugye no pasa nada! (semmi gond) avagy Spanyolországban vagyok…! :)

PS: A kép a nyári konyhás mókában készült. Épp a spanyol alternatív rock együttesekkel ismerkedem.