Multikulti

Spanyolországban igen sok a latin-amerikai, akiket a közös nyelv révén jobban befogadnak a spanyolok, mint pl. az észak-afrikaiakat. A bölcsis csoportomban van egy arab apukával rendelkező kisfiú, Omar. Run-bo egy kínai kisgyerek és kb. a szülei vegyesboltjában nő fel. Ebből kifolyólag állandóan pakol és törölget. Szóval benne van a vérében a business, az tuti. :) San Clementében a románok alkotják talán a legnagyobb kisebbséget. Olyannyira, hogy az idősebbek nem is beszélnek spanyolul, pl. a hölgy, akitől vasárnap meg akartuk kérdezni, hogy merre van egy szupermarket a közelben…

Enni jó!

Igaz, hogy még csak másfél hét telt el, mióta kint vagyok, de ez már felért egy kiadós gasztrotúrával! Nap nem telhet el olívabogyó nélkül, amit egyébként a gyerekek is imádnak a bölcsiben. A tortilla (burgonyás omlett) és a spanyol kenyereknek köszönhetően viszont valószínű egy nagyarányú súlygyarapodás a 10. hónap végére, aminek annyira nem örülök… Éljenek a tengeri herkentyűk, amik sokkal olcsóbbak, mint otthon. (Végül is, itt a tenger, szóval ki hitte volna…? :) ) A hosszú hétvégére (mivel hétfőn az ún. Fiesta de Pilar, nemzeti ünnep volt) vendégünk is volt, Roxi személyében, aki Sevilla alatt, Huelvában tanul és Eszter barátnője. Hála neki, jobbnál jobb dolgok készültek a konyhánkban, pl. cukkinis tintahal garnélával.

A nap kérdése:

Hogyhogy a spanyolországi McDonald’s-ban lehet sört kapni és otthon miért nem?