Aloha!

Kati: "Te...! Hogy is van a 'Szia!' spanyolul...? 'Aloha!'?
Imádlak. :)

Alicante

A hétvégén Alicantéban jártunk Eszterrel és rádiós barátunkkal, Luis-szal. Eredeti terveink szerint Luis egy barátnőjénél lett volna a szállásunk. Tulajdonképpen ez adott löketet az utazásunknak... Aztán némiképp módosultak a tervek, ugyanis hamar rájöttünk, hogy csöppet megbízhatatlan a vendéglátó leányzó. Kalandosan indult a minivakáció: este 9-kor érkeztünk meg és sokáig úgy tűnt, hogy a kutya nem vár minket. Éjfélkor sikerült beesnie a hölgyeménynek, egészen pontosan egy hároméves gyerkőc (rá vigyáz éppen, au pair lévén) és két nigériai fiatalember társaságában. Kiderült, hogy már nem egy, a központban lévő lakásban lakik, hanem a munkaadójánál, egy ecuadori családnál, Alicante külvárosában. Különösen nem örültünk a fejleményeknek. Még kevésbé a leányzó enyhén szólva érdekes egyéniségének, úgyhogy mindennek a végeredménye az lett, hogy a szombat estét már egy kényelmes kis hostelben töltöttük... (Hostel Portugal, nagyon jó áron és központi helyen!)

Alicante számomra nagy meglepetés volt! Teljesen más kép élt róla bennem! Először is, fogalmam se volt, hogy ez a város ekkora! Több, mint 330.000 lakosa van és ugye ehhez még hozzáadódik a turisták hada is nyáron... Igen modern amúgy, tele van tömbházakkal, viszont azért meg-megbújnak a központban nagyon hangulatos kis terek, fákkal, virágokkal, kávézókkal. A város fölé magasodik egy vár is, amit azonban nem sikerült megmásznunk, tekintve, hogy kicsit kifutottunk az időből. Mint mindig... :) Onnan nagyon klassz lehet a kilátás - szóval íme egy újabb indok a visszatérésre...! ;)

Ahhoz képest, hogy egyszer-kétszer voltam már a Földközi-tenger spanyol partjainál (Valencia, Elche), még egyszer sem sikerült bevetődnöm a habokba. Szóval be kellett pótolnom a lemaradásomat... ;) Mázlink volt az idővel. Olyan meleg volt, hogy égette a homok talpamat! Szombaton végképp megtelt a strand. Mint a heringek. :) Volt egy kritikus pillanat, amikor már azon gondolkodtam, elcsatangolt ötévesekhez hasonlóan bemondatom a nevemet a hangosbemondóban, tekintve, hogy fogalmam se volt, hogy hol is vannak a többiek a parton... :)

A pénteket leszámítva tehát nyugis hétvégénk volt. Igazi nyaralás volt ez, kötelező turistáskodás nélkül. Ránk fért a pihenés, mivel az utolsó két hét elég sűrűnek ígérkezik. Furcsa érzés, hogy vége. Egyrészről rossz itt hagyni mindent, amibe annyi mindent fektettünk az elmúlt 10 hónapban. Embereket, szokásokat, a folyamatos újdonságok ízét és az állandó spanyolozás örömét. :) Másrészről viszont jó lesz újra otthon, a család, a barátok miatt... Ma voltunk a helyi rádióban. Kicsit pityergésbe fulladt az interjú... De mint tudjuk, minden vég valami újnak a kezdete. A következő 2 évem is sokat tartogat - legalábbis én mindent megteszek ez érdekében. :) Múlt héten derült ki, hogy felvettek az ELTE-re. Szóval szeptembertől irány imádott Budapestem! :)

Zene, zene, zene!

Rendhagyó módon most nem naplót írok Nektek, hanem egy kis zenei összeállítást.
Azért is szeretnék megosztani Veletek pár dolgot, mivel:
- vakáció lévén talán több időtök van és utána tudtok nézni pár előadónak, aki megtetszik
- a zene baromi jó nyelvtanár, a dalszövegekből mindig tanul valami újat az ember... (tapasztalat... :)
- és mert a música mindig is fontos része volt az életemnek és mióta itt vagyok, nagyon sok új hatás ért, amit jó megosztani másokkal is! :)

Figyelem! Természetesen a lista nem teljes! Az előadók nevére kattintva belinkeltem egy-egy népszerűbb dalukat YouTube-ról, tessék meghallgatni! :)
{ Utólag kaptam a hírt, hogy sajnos, Magyarországon, jogi macerák miatt nem lehet mindegyik videót megnézni... :S }

Kezdeném a legeslegjobbal, kedvenc spanyol együttesemmel: ők a Vetusta Morla (azaz, a repülő kutya a Végtelen történetből... :) Hál' Isten van pár barátunk, akik kifejezetten ezt a típusú indie rockot hallgatják, szinte csak és kizárólag. Így szerettem meg hát a Love of Lesbian nevű formációt is. Kihagytam egy koncertjüket pár hónapja, amit most már hihetetlenül bánok. De legalább még egy jó okom van a visszatérésre...! ;)

Másik megunhatatlan kedvencem Chambao, aki flamenco etno izét énekel és valami elképesztően jó! (Ezt a számát még a megboldogult spinninges időkből ismerem. Erre nyújtottunk az óra végén... :) A másik ilyen elvarázsolt együttes az Ojos de Brujo. Énekesnőjük egyébként San Clementéből származik. :)

A spanyol gitár szerelmeseinek Paco de Lucía és Camarón kötelező! Ha nem ragaszkodunk a spanyol gyökerekhez akkor pedig Snétberger Ferenc a befutó. Voltam anno, Zalaegerszegen, koncertjén. Komolyan mondom, kijöttek a könnyeim, annyira gyönyörű volt! :)

Vicces amúgy, mennyiféle zenét hallgattunk mind a négyen. Most már a szlovák ska és a német metal terén is műveltebb lettem... :) A vietnámi folk terén viszont sürgős pótolnivalóim vannak! :)

Rádiós műsorvezető barátom kérdezte tőlem múltkor, hogy milyen spanyol zenészeket ismerünk mi, magyarok. Szerintem Enrique Iglesiasnál meg a Las Ketchupnál leragadtunk... Ami nagy baj.
Szóval íme pár, igen sikeres spanyol énekes/nő és együttes:
- David Bisbal, a Balázs Pali-friszkójú aktuális szívtipró
- El canto del loco, ami a sikítozó tinilányok abszolút kedvence
- La oreja de Van Gogh, akiket mondjuk én nem csípek, az énekesnő vékonyka hangja miatt...
- Macaco, aki Dominik kedvence és nagyon viccesen énekel angolul (hopp, irónia, hát nem kicsúszott...? ;)
- Bebe és Vega és még megannyian...

A latin-amerikai előadókat szándékosan nem emeltem ki. Nyilván ők is nagyon sikeresek Spanyolországban (Paulina Rubio, Julieta Venegas, Thalía etc,). Shakira foci VB-s dala nélkül nap nem telhet el. Esküszöm, sokkal jobbak a dalai spanyolul, mint angolul...! Amúgy itt szembesültem először azzal, hogy hány előadó írta át az eredetileg angol nyelvű slágereit spanyolra. Nem hiába, a spanyol anyanyelvűek (több, mint 400 millió ember!) hatalmas piaci erővel bírnak a zeneiparban! Ha már a nyelvnél tartunk. Múltkor tudtam meg, hogy Latin-Amerikában nem az ibériai spanyol hanggal jelennek meg a mozifilmek, hanem külön szinkronizálják őket, lévén a latin-amerikai akcentus igen erős és sokszor a szóhasználat is eltérő: pl. Spanyolországban az autó coche, míg Latin-Amerikában a carro kifejezés használatos.

Végül pedig két igen hasznos kifejezés:
- princípe azul: szó szerint a kék herceg. Aki nálunk szőke... :)
- media naranja: szó szerint fél narancsot jelent. Meg életed párját, vagyis a másik feledet. :)

Fogyatkozunk

Tegnap hazament Bazka. Végleg. Big Brother után szabadon: ő az, aki elsőként hagyta el a házat. Természetesen nem sikerült visszatartanom a sírást, de hát a búcsú (általában) nem éppen örömteli esemény az életünkben. Ám, ha minden a tervek szerint alakul (...), szeptemberben találkozunk. Úgyis régóta szerettem volna már eljutni Prágába... ;) Bazkát Spanyolország azzal búcsúztatta el, hogy megnyerte neki a foci VB-t és akkora fiesta volt itt, hogy csak na! :) Ráadásul a góllövő Iniesta egy nem is olyan távoli, la manchai faluból származik, szóval ez még hab volt a tortán! :) Aztán hétfőn ugye hazajött a világbajnok csapat Madridba. Mást se lehetett látni aznap a tévében, csak az ünneplésüket. Élőben folyt a közvetítés. :) Ezt leszámítva, a hét nagyon nyugis volt. Szerdán vacsorára hívtuk a mentorunkat, csütörtökön szerveztünk egy esti búcsúpikniket Rus-ba. Tegnap pedig egész nap a lagúnáknál voltunk (lásd. pár bejegyzéssel előbb). Telt ház volt, nem mondom. Elvégre 35-40'C-ban mindenki vízpartra vágyik... Jövő hétvégén remélhetőleg ismét úton vagyunk. A cél: Alicante! :) A következő hosszabb út pedig Budapestre vezet, egészen pontosan augusztus 8-án...

Nagyon spanyol

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy a spanyoloknak szorítson vasárnap! Mert ha megnyerik, akkor akkora buli lesz itt, hogy csak na! :D Már a szerdai elődöntő után is kisebb népünnepély alakult ki a faluban, elképzelni se tudom, mi lehetett pl. Madridban... :) Elvégre olyan még sose volt, hogy foci VB-n idáig jutott volna a válogatott. Minden jel szerint nem csak mi készülődünk a vasárnapra. Ma már minden spanyol zászló elfogyott az üzletekből... :) A barátaim azt mondják, itt a VB-n kívül állítólag nem nézik jó szemmel a spanyol zászlót - természetesen a közintézmények kivételével - mert azt a Franco-érához kötik. Amúgy ha már ilyen nemzeti dolgoknál tartunk: az is érdekes, hogy a spanyol himnusznak, szinte egyedülálló módon a világon, nincs szövege. Kicsit furcsa, nem? Állítólag voltak arra törekvések, hogy írjanak egyet, de végül a spanyoloknak nem jött be az ötlet, fellázadtak és jól le is szavazták. Szóval temperamentum az van, meg kell hagyni... :) Van pár dolog, ami nagyon tetszik itt. Például az, hogy a spanyolok sokat tudnak saját országukról: konkrétumok, töri, föci, aktuálpolitika etc. Pedig elég szép nagy egy ország, nem kicsi történelemmel a háta mögött, szóval van bőven info... :) Úgy érzem, büszke egy nemzet a spanyol. Ez az, amit iszonyúan hiányolok a magyarokból. Sokszor érzem azt, hogy tudatlanok vagyunk, nem ismerjük és nem is vállaljuk fel saját gyökereinket. Ez borzasztóan elszomorít. Szóval jó lenne pár dolgot megőrizni és hazavinni magammal Magyarországra. Leginkább az életörömöt. Mert a spanyolok aztán tudnak élni. Ha nincs is semmi különös alkalom, akkor is lehet ám fiestát csinálni...! :) Van, hogy néha igenis lassúak (40'C-ban nem is csoda...), de este aztán kivirul mindenki. Nem gondolom, hogy mindennek kizárólag a pénz lenne a kulcsa... Bár itt hiába van krízis és történelmi csúcsot döntő munkanélküliségi ráta, azért a financiális alapok igenis megvannak. Az nem árt, ha van. Amúgy spanyoléknál 660 euró körül van a minimálbér. A kisgyerekek bölcsis ellátásáért viszont kb. 170 eurót fizetnek a szülők. Havonta. Szóval keményen perkálni kell. Vannak tehát dolgok, amik meg ugye nálunk kényelmesebbek. Az éremnek mindig két oldala van. Lassan véget ér a 'spanyol kaland'. Bazka jövő héten már megy el. A projekt végén összegzést kell írnunk munkáltatónknak, az EU-nak és magunknak is. Ez késztetett arra, hogy komolyabban a dolgok mélyére nézzek. Azt hiszem, elég fontos változáson mentem át az elmúlt kilenc hónapban. (Nem! Még mindig nem vagyok terhes! :) Úgy érzem, jó irányban változtam. A spanyolok nyitottsága sokat segített abban, hogy én is kicsit nyissak magamon. Most már nagyon jól bírom az éjszakázást is... :) Kénytelen voltam, mivel a spanyol buli éjfélkor kezdődik és 6-7-kor ér véget... :) Az előbb találkoztam egy barátommal és hirtelen beugrott, hogy fél évvel ezelőtt milyenek is voltak a beszélgetéseink és milyen volt most. Baromi jó érzés volt. Annak ellenére, hogy a nyelvtanomon van bőven mit csiszolni... Azt 'mondanom' se kell, hogy a kisgyerekek terén is sokat tanultam. Aztán ugye megtudtam, hogy a bikaviadalokat egy csomóan utálják és sajnos spanyol gitáron se játszik mindenki... :) Megtapasztaltam azt is, hogy a siesta valóban nagyon jó dolog... ;) Szóval alapvetően nagyon szerencsések vagyunk mi itt, négyen. Mert bár igen különbözőek vagyunk, teljesen jól élünk/dolgozunk/vagyunk egymás mellett, szinte problémák nélkül. Szóval szerencsés vagyok, na. Sokat utaztam. Láttam. Tapasztaltam. Emberismeretet is tanultam, azt hiszem. Tehát ha ezek után nem hoztam meg a kedveteket egy EVS-es önkéntes projekthez, akkor mégis mivel próbálkozzak...? :)

Jó messze el

Múlt hétfőn kaptam egy nagyon rossz hírt otthonról. Nem szeretnék írni a történtekről, azt hiszem, úgyse tudnék megfelelően fogalmazni. Legyen elég annyi, hogy éreztem, ennyi minden után nekem most el kell húznom egy kis időre a megszokott közegből. Máshol, másokkal, meg magamban is akartam lenni egy kicsit. Így jött a zaragozai utazás ötlete.

Zaragoza, lévén, hogy 7 óra buszútra van héttornyos kis falucskámtól, pont beleillett a terveimbe. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemrég kaptam egy égi jelet. Amikor itt voltak a szüleim, elmentünk a madridi Zsófia Királynő Múzeumba (Museo Reina Sofía). Volt ott egy szobor, ami hihetetlenül megfogott (igazából az egyetlen...): El gran profeta. A művészt Pablo Gargallo-nak hívják, utánanéztem neten, és hát nem Zaragozában van önálló múzeuma…? :) Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy egy szintén magyar, önkéntes barátomat is látni szerettem volna. András (blogja jobbra fenn!) a francia Annabelle-lel együtt értelmi és testi sérültekkel foglalkozik.

Péntek este érkeztem. Szombaton felfedeztem a várost, ami egyébként az 5. legnagyobb Spanyolországban. Első látásra fura volt, hogy ilyen békésen megfér benne minden: egymás mellett a modern művészet ’remekei’ (igen, ez irónia volt…) és a régi, történelmi épületek. Láttam Pilar-t, aki Zaragoza ’Virgen de Rus’-a. Na, most aki nem olvasta eddig rendszeresen a blogot, azt jól megfogtam, mi…? Úgy kell Nektek…! ;) Szóval: Pilar a helyi védőszent. Aztán voltam siestában ejtőzni az Ebro folyó partján. A háttérben Moby szólt egy lounge bár hangszóróiból. Nagyon jó volt. Van pár pillanat, amit csak a vízpart adhat az embernek, ebben egészen biztos vagyok. Aztán elmentem ugye a Gargallo Múzeumba, a szobrász ezennel abszolút favoritommá lépett elő! Voltam utána speckó sütiboltban. Ahogy beléptem, megremegett a lábam, nem mondom… :) De hősiesen ellenálltam a kísértésnek, mivel, mondjuk úgy, hogy nem önkéntes-fizuhoz vannak igazítva az áraik…

Olyan nagy szerencsém volt, hogy a többiek is ki szerettek volna mozdulni a városból vasárnap, így aztán béreltünk kocsit és irány a Pireneusok! Először is a Loarre település felett emelkedő várat látogattuk meg. Kiderült, itt forgatták a Mennyei Királyság (Kingdom of Heaven) c. filmet Orlando Bloommal a főszerepben. (Holnap ki is veszem DVD-n, hogy újranézzem! :) Ha a várból olyan sok nem is maradt meg az utókornak, azt hiszem, a kilátás mindenért kárpótolt minket. Továbbállva ellátogattunk két völgyrendszerbe: ezek a Valle de Hecho ill. Valle de Ascó. Hihetetlenül bájos hegyi falvakban csatangoltunk. Én állítom, hogy előttünk ott magyar nem járt soha… :) De András azt mondta, ne bízzam el magam! Elvégre Hecho-ban volt egy Cafetería Danubio (Duna Kávéház) is… :) Este Jaca-ba mentünk, ami egy aranyos, de eléggé álmos kisváros, a Pireneusok lábánál. Itt már találkozhat az ember a camino-t gyűrő zarándokokkal is.

Hétfő délelőtt még gyorsan megnéztem a zaragozai Expo maradékait. 2008-ban rendezték meg egy hatalmas, városszéli, folyóparti területen. A kiállítás fő témája a víz ill. a vízgazdálkodás volt, minden ennek a jegyében épült. Az összes létesítmény igen futurisztikus volt, meg kell hagyni. A pavilonokat most alakítgatják át irodaházakká. A terv az volt, hogy az Expo után akkor irány hazafelé. Nem így lett. Mivel a (nem túl kedves) pénztáros hölgy közölte, hogy sajnálom, señorita, de ma már nem tud eljutni Madridba, tekintve, hogy nincsenek üres helyek a buszokon... Végigfuttattam hát okos kis fejecskémben az opciókat és arra jutottam, hogy a legjobb, ha maradok még egy éjszaka erejéig Zaragozában. András már reggel elutazott Barcelonába, így szegény Annabelle-t boldogítottam hát. Nem hinném, hogy az este rögtönzött palacsintáimmal visszahoztam őt a sokkos állapotból, amit maradásom okozott, de legalább megpróbáltam… :) Kedden aztán tényleg elhagytam a várost. De remélem nem örökre! ¡Hay que volver! – azaz vissza kell térni egyszer! :)