Valencia

A valenciai kirándulás hihetetlenül jól sikerült – annak ellenére, hogy közel sem úgy indult… Szombat reggel ugyanis reflexszerűen nyomtam ki a telefonom ébresztőjét, amely mozdulatnak köszönhetően 10 (!) percem volt arra, hogy emberi állapotba kerüljek ill. összepakoljak a hétvégére. Abszolút rekordot döntöttem, mondhatni büszke vagyok magamra. De ezt a stresszt még egyszer nem szeretném átélni azért…! Mint utóbb kiderült, kár volt a gőzért. A busz ugyanis kerek 1 (!) óra múlva érkezett meg a megbeszélt időpont helyett…

Valenciában a bölcsisek az állatkert felé vették az irányt, mi pedig találkoztunk Krisztivel, Eszter fősulis barátnőjével.
A város teljesen lenyűgözött! Meg a 33’C október 24-én! :) A leginkább várt dolog pedig a tengerpart volt számomra, mert eddig az Adrián kívül más tengerrésznél nem voltam. Egész nap ott tudtam volna bambulni a tengert…! Imádom! Egy idő után viszont inkább továbbálltunk várost nézni.

Többek között Spanyolország szimbólumában, az El Corte Inglés-ben is megfordultunk, ahol sikerült végre beszereznem a Body Shop japán cseresznyevirágos parfümjét. (Magyarországon miért is nincsen Body Shop…?) Az áruház mellett van a buszállomás, így gyorsan megnéztük, hogyan is jutunk haza vasárnap. Említettem már, hogy milyen ramaty a közlekedése San Clementének…? Az egyetlen lehetőségünk hazajutni a reggel 9:30-as járat volt. :S No, de erről majd később…

A véletlenekről csak annyit, hogy össz-vissz három címet írtam ki magunknak otthon, szállás lehetőségnek. A városnézés közben egyszer hirtelen felnéztem és pontosan az egyik kiírt ifjúsági szálló kapujánál álltunk. (Indigo Hostel) Pedig fogalmam sem volt arról, hogy arra jártunk! A sors keze akkor pecsételte meg a dolgot, amikor belépve a szálló előtermébe egy pontosan ugyanolyan közlekedési táblát láttam meg a falon, mint amilyet Ausztriában szerváltam egy bolhapiacon. (ausztrál klasszikus: Kangoroos – 15 km away:) )

Este Dominik hihetetlen közvetlenségének és pár doboz sörnek köszönhetően hamar összehaverkodtunk két nagyon jófej amerikai sráccal, akik az esti bulihoz is csatlakoztak hozzánk. Először egy ún. botellón-ba mentünk. Ami gyakorlatilag köztéren történő csoportos garázdálkodást jelent. Na jó, nem kell semmi rosszra gondolni…! :) A lényeg az, hogy a szórakozóhelyeken nagyon drága az alkohol, ezért buli előtt az utcán, tereken melegítenek be a fiatalok, boltban vásárolt italokkal. Ami amúgy tiltott dolog, mármint a köztéren történő alkoholfogyasztás, de ez senkit sem érdekel itt. Mármint a rendőröket sem. :) Tranquilo (nyugi!), itt ez a kulcsszó! :)

Éjjel elmentünk táncolni. Hál’ Isten egy olyan helyre, ahol nem spanyol gumipop ment vég nélkül, hanem általam is ismert és értett (azaz angol) nyelvű zenék is szóltak. A multikulti ott folytatódott, hogy Kriszti német ill. svájci ismerősei is velünk jöttek.

A vasárnapi hazaút ugyanolyan stresszesre sikerült, mint az odaút. Elég neccesen, de végül elértük a buszt. 3,5 órás buszút, valahonnan igen ismerős...: Zalaegerszeg – Budapest táv és három év gyakorlat… Félúton megálltunk egy bárnál, pihenő gyanánt, ahol is kaptam egy ingyen magdalenát (piskótaszerű péksüti, lásd pár bejegyzéssel előbb!). A pultos fickó nem engedte kifizetni. Kérdeztem, miért is…? Erre ő: Mert csinos lány vagy! :) Ennyi. Kár, hogy középkorú, kopaszodó fazon volt... :)