¡Viva España!

Fin

2010-08-13T14:53:00.002+02:00

No, Kedveseim! A spanyol kaland véget ért. Immár Zalaegerszegről írok Nektek. Hétfő hajnalban értem haza. Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű volt az elmúlt két hét. De hát egyszer minden jónak vége szakad... Kezdődik hát egy egészen új, budapesti fejezet - avagy magyar kalandra fel...! :)

Ovisainktól és munkatársainktól egy fiesta keretében búcsúztunk. Utána másfél hét vakációt engedélyeztünk magunknak. Kolléganőnknek, Maria José-nak hála, Toledóba is eljutottunk, így a végén. Toledo kihagyhatatlan! Gyönyörű! Teljesen beleszerettem. Egy jótanácsot adnék csak az odalátogatóknak - ugyanazt, amit én is kaptam minden Toledót megjárt ismerősömtől: kényelmes cipőben menjél...!!! ;)

Aztán jártunk még La Rodában is. La Roda San Clementétől félórás autóútra fekszik. Itt látogattunk el egy hamisítatlan spanyol feriára. A feria gyakorlatilag a mi búcsúinkhoz hasonlítható esemény, annyi különbséggel, hogy jóval tovább tart, mint nálunk, akár egyhetes is lehet.

Az utolsó pénteken búcsúbulit rendeztünk. Jólesett, hogy mindenki eljött, aki fontos volt számunkra. Tudom, hogy bármikor is látogatok vissza, szeretettel várnak.

Vendég nélkül viszont az utolsó hét se telhetett el. Cécile járt nálunk, egy belga ex-önkéntes leányzó Bilbaóból. Őt még első kinti tréningünkről, Santiago de Compostelából ismerjük. Jó, hogy itt volt, együtt aztán utoljára kicsit mi is turistaszemmel néztünk kis falunkra. Belmontébe is ellátogattunk, ahol nemrég adták át a felújított várat. Gyönyörű farozettás a mennyezete, ablakaiból szélmalmokat látni etc. Szóval igazán manchego, azaz la manchai a javából! :) Az erős napsütést aztán már szegény kis fényképezőgépem sem bírta tovább, így megboldogult. Végleg. Pont egy héttel Eszteré után...

Másnap Cécile Murciába utazott tovább. Dominikkal. Így aztán elbúcsúztunk totálisan lökött, mégis legeslegjobb német barátomtól. Sírás nélkül persze nem ment a dolog. Bár teljesen biztos vagyok benne, hogy tartjuk majd a kapcsolatot. Különben is el kéne látogatnom Németföldre, kicsit ugyanis fel kéne frissíteni haldokló nyelvtudásomat...

Aztán jött minden utazás legrosszabb része: a pakolás. Szombat este, fél 9-kor teljesen bepánikoltam, mivel olybá tűnt, nem fognak beleférni a 10 hónap motyói a bőröndjeimbe... Így hát szert tettem egy újra, az utolsó utáni pillanatban - örök hálám a kínaiaknak! :)

Vasárnap aztán indultunk haza. Délelőtt búcsúzkodtunk még egyet mentorunktól, Amaliától és kedvenc spanyol szakácsomtól, Jesústól, akinek még legjobb brownie receptjét is sikerült lenyúlnom... :) Luis, San Clemente legjobb rádiósa és legtrendibb spanyoltanárnője, Eva kísért ki minket a buszállomásra.

Meglepődtem, mennyire jól bírtuk a hazautat Eszterrel. Azt hiszem, ehhez hozzátartozik az is, hogy a reptéren találkoztunk egy nagyon klassz házaspárral, Rozival és Józseffel, akik már harmadszor tették meg az El Caminót. Idén éppen Fatimából, Portugáliából. Szeretem a világjáró embereket. Mindig tele vannak újabb és újabb történetekkel, élményekkel. Inspirálnak. Izgatja őket az ismeretlen. Nyitottak az emberek felé. Így érdemes csak élni, nem...? :)

Hát ennyi...

Még egyszer szeretném megköszönni Nektek, hogy olvastátok a blogot! Remélem jól szórakoztatok! Én mindenképpen...! :)

Un beso,
Ági

Toledo

2010-08-13T14:49:00.002+02:00

Aloha!

2010-07-27T22:36:00.001+02:00

Kati: "Te...! Hogy is van a 'Szia!' spanyolul...? 'Aloha!'?
Imádlak. :)

Alicante

2010-07-27T20:02:00.003+02:00

A hétvégén Alicantéban jártunk Eszterrel és rádiós barátunkkal, Luis-szal. Eredeti terveink szerint Luis egy barátnőjénél lett volna a szállásunk. Tulajdonképpen ez adott löketet az utazásunknak... Aztán némiképp módosultak a tervek, ugyanis hamar rájöttünk, hogy csöppet megbízhatatlan a vendéglátó leányzó. Kalandosan indult a minivakáció: este 9-kor érkeztünk meg és sokáig úgy tűnt, hogy a kutya nem vár minket. Éjfélkor sikerült beesnie a hölgyeménynek, egészen pontosan egy hároméves gyerkőc (rá vigyáz éppen, au pair lévén) és két nigériai fiatalember társaságában. Kiderült, hogy már nem egy, a központban lévő lakásban lakik, hanem a munkaadójánál, egy ecuadori családnál, Alicante külvárosában. Különösen nem örültünk a fejleményeknek. Még kevésbé a leányzó enyhén szólva érdekes egyéniségének, úgyhogy mindennek a végeredménye az lett, hogy a szombat estét már egy kényelmes kis hostelben töltöttük... (Hostel Portugal, nagyon jó áron és központi helyen!)

Alicante számomra nagy meglepetés volt! Teljesen más kép élt róla bennem! Először is, fogalmam se volt, hogy ez a város ekkora! Több, mint 330.000 lakosa van és ugye ehhez még hozzáadódik a turisták hada is nyáron... Igen modern amúgy, tele van tömbházakkal, viszont azért meg-megbújnak a központban nagyon hangulatos kis terek, fákkal, virágokkal, kávézókkal. A város fölé magasodik egy vár is, amit azonban nem sikerült megmásznunk, tekintve, hogy kicsit kifutottunk az időből. Mint mindig... :) Onnan nagyon klassz lehet a kilátás - szóval íme egy újabb indok a visszatérésre...! ;)

Ahhoz képest, hogy egyszer-kétszer voltam már a Földközi-tenger spanyol partjainál (Valencia, Elche), még egyszer sem sikerült bevetődnöm a habokba. Szóval be kellett pótolnom a lemaradásomat... ;) Mázlink volt az idővel. Olyan meleg volt, hogy égette a homok talpamat! Szombaton végképp megtelt a strand. Mint a heringek. :) Volt egy kritikus pillanat, amikor már azon gondolkodtam, elcsatangolt ötévesekhez hasonlóan bemondatom a nevemet a hangosbemondóban, tekintve, hogy fogalmam se volt, hogy hol is vannak a többiek a parton... :)

A pénteket leszámítva tehát nyugis hétvégénk volt. Igazi nyaralás volt ez, kötelező turistáskodás nélkül. Ránk fért a pihenés, mivel az utolsó két hét elég sűrűnek ígérkezik. Furcsa érzés, hogy vége. Egyrészről rossz itt hagyni mindent, amibe annyi mindent fektettünk az elmúlt 10 hónapban. Embereket, szokásokat, a folyamatos újdonságok ízét és az állandó spanyolozás örömét. :) Másrészről viszont jó lesz újra otthon, a család, a barátok miatt... Ma voltunk a helyi rádióban. Kicsit pityergésbe fulladt az interjú... De mint tudjuk, minden vég valami újnak a kezdete. A következő 2 évem is sokat tartogat - legalábbis én mindent megteszek ez érdekében. :) Múlt héten derült ki, hogy felvettek az ELTE-re. Szóval szeptembertől irány imádott Budapestem! :)

Zene, zene, zene!

2010-07-21T20:38:00.006+02:00

Rendhagyó módon most nem naplót írok Nektek, hanem egy kis zenei összeállítást.
Azért is szeretnék megosztani Veletek pár dolgot, mivel:
- vakáció lévén talán több időtök van és utána tudtok nézni pár előadónak, aki megtetszik
- a zene baromi jó nyelvtanár, a dalszövegekből mindig tanul valami újat az ember... (tapasztalat... :)
- és mert a música mindig is fontos része volt az életemnek és mióta itt vagyok, nagyon sok új hatás ért, amit jó megosztani másokkal is! :)

Figyelem! Természetesen a lista nem teljes! Az előadók nevére kattintva belinkeltem egy-egy népszerűbb dalukat YouTube-ról, tessék meghallgatni! :)
{ Utólag kaptam a hírt, hogy sajnos, Magyarországon, jogi macerák miatt nem lehet mindegyik videót megnézni... :S }

Kezdeném a legeslegjobbal, kedvenc spanyol együttesemmel: ők a Vetusta Morla (azaz, a repülő kutya a Végtelen történetből... :) Hál' Isten van pár barátunk, akik kifejezetten ezt a típusú light rockot hallgatják, szinte csak és kizárólag. Így szerettem meg hát a Love of Lesbian nevű formációt is. Kihagytam egy koncertjüket pár hónapja, amit most már hihetetlenül bánok. De legalább még egy jó okom van a visszatérésre...! ;)

Másik megunhatatlan kedvencem Chambao, aki flamenco etno izét énekel és valami elképesztően jó! (Ezt a számát még a megboldogult spinninges időkből ismerem. Erre nyújtottunk az óra végén... :) A másik ilyen elvarázsolt együttes az Ojos de Brujo. Énekesnőjük egyébként San Clementéből származik. :) A spanyol gitár szerelmeseinek P aco de Lucía és Camarón kötelező! Ha nem ragaszkodunk a spanyol gyökerekhez akkor pedig Snétberger Ferenc a befutó. Voltam anno, Zalaegerszegen, koncertjén. Komolyan mondom, kijöttek a könnyeim, annyira gyönyörű volt! :)

Vicces amúgy, mennyiféle zenét hallgattunk mind a négyen. Most már a szlovák ska és a német metal terén is műveltebb lettem... :) A vietnámi folk terén viszont sürgős pótolnivalóim vannak! :)

Rádiós műsorvezető barátom kérdezte tőlem múltkor, hogy milyen spanyol zenészeket ismerünk mi, magyarok. Szerintem Enrique Iglesiasnál meg a Las Ketchupnál leragadtunk... Ami nagy baj.
Szóval íme pár, igen sikeres spanyol énekes/nő és együttes:
- David Bisbal, a Balázs Pali-friszkójú aktuális szívtipró
- El canto del loco, ami a sikítozó tinilányok abszolút kedvence
- La oreja de Van Gogh, akiket mondjuk én nem csípek, az énekesnő vékonyka hangja miatt...
- Macaco, aki Dominik kedvence és nagyon viccesen énekel angolul (hopp, irónia, hát nem kicsúszott...? ;)
- Bebe és Vega és még megannyian...

A latin-amerikai előadókat szándékosan nem emeltem ki. Nyilván ők is nagyon sikeresek Spanyolországban (Paulina Rubio, Julieta Venegas, Thalía etc,). Shakira foci VB-s dala nélkül nap nem telhet el. Esküszöm, sokkal jobbak a dalai spanyolul, mint angolul...! Amúgy itt szembesültem először azzal, hogy hány előadó írta át az eredetileg angol nyelvű slágereit spanyolra. Nem hiába, a spanyol anyanyelvűek (több, mint 400 millió ember!) hatalmas piaci erővel bírnak a zeneiparban! Ha már a nyelvnél tartunk. Múltkor tudtam meg, hogy Latin-Amerikában nem az ibériai spanyol hanggal jelennek meg a mozifilmek, hanem külön szinkronizálják őket, lévén a latin-amerikai akcentus igen erős és sokszor a szóhasználat is eltérő: pl. Spanyolországban az autó coche, míg Latin-Amerikában a carro kifejezés használatos.

Végül pedig két igen hasznos kifejezés:
- princípe azul: szó szerint a kék herceg. Aki nálunk szőke... :)
- media naranja: szó szerint fél narancsot jelent. Meg életed párját, vagyis a másik feledet. :)

Fogyatkozunk

2010-07-18T18:39:00.009+02:00

Tegnap hazament Bazka. Végleg. Big Brother után szabadon: ő az, aki elsőként hagyta el a házat. Természetesen nem sikerült visszatartanom a sírást, de hát a búcsú (általában) nem éppen örömteli esemény az életünkben. Ám, ha minden a tervek szerint alakul (...), szeptemberben találkozunk. Úgyis régóta szerettem volna már eljutni Prágába... ;) Bazkát Spanyolország azzal búcsúztatta el, hogy megnyerte neki a foci VB-t és akkora fiesta volt itt, hogy csak na! :) Ráadásul a góllövő Iniesta egy nem is olyan távoli, la manchai faluból származik, szóval ez még hab volt a tortán! :) Aztán hétfőn ugye hazajött a világbajnok csapat Madridba. Mást se lehetett látni aznap a tévében, csak az ünneplésüket. Élőben folyt a közvetítés. :) Ezt leszámítva, a hét nagyon nyugis volt. Szerdán vacsorára hívtuk a mentorunkat, csütörtökön szerveztünk egy esti búcsúpikniket Rus-ba. Tegnap pedig egész nap a lagúnáknál voltunk (lásd. pár bejegyzéssel előbb). Telt ház volt, nem mondom. Elvégre 35-40'C-ban mindenki vízpartra vágyik... Jövő hétvégén remélhetőleg ismét úton vagyunk. A cél: Alicante! :) A következő hosszabb út pedig Budapestre vezet, egészen pontosan augusztus 8-án...

Nagyon spanyol

2010-07-10T14:58:00.009+02:00

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy a spanyoloknak szorítson vasárnap! Mert ha megnyerik, akkor akkora buli lesz itt, hogy csak na! :D Már a szerdai elődöntő után is kisebb népünnepély alakult ki a faluban, elképzelni se tudom, mi lehetett pl. Madridban... :) Elvégre olyan még sose volt, hogy foci VB-n idáig jutott volna a válogatott. Minden jel szerint nem csak mi készülődünk a vasárnapra. Ma már minden spanyol zászló elfogyott az üzletekből... :) A barátaim azt mondják, itt a VB-n kívül állítólag nem nézik jó szemmel a spanyol zászlót - természetesen a közintézmények kivételével - mert azt a Franco-érához kötik. Amúgy ha már ilyen nemzeti dolgoknál tartunk: az is érdekes, hogy a spanyol himnusznak, szinte egyedülálló módon a világon, nincs szövege. Kicsit furcsa, nem? Állítólag voltak arra törekvések, hogy írjanak egyet, de végül a spanyoloknak nem jött be az ötlet, fellázadtak és jól le is szavazták. Szóval temperamentum az van, meg kell hagyni... :) Van pár dolog, ami nagyon tetszik itt. Például az, hogy a spanyolok sokat tudnak saját országukról: konkrétumok, töri, föci, aktuálpolitika etc. Pedig elég szép nagy egy ország, nem kicsi történelemmel a háta mögött, szóval van bőven info... :) Úgy érzem, büszke egy nemzet a spanyol. Ez az, amit iszonyúan hiányolok a magyarokból. Sokszor érzem azt, hogy tudatlanok vagyunk, nem ismerjük és nem is vállaljuk fel saját gyökereinket. Ez borzasztóan elszomorít. Szóval jó lenne pár dolgot megőrizni és hazavinni magammal Magyarországra. Leginkább az életörömöt. Mert a spanyolok aztán tudnak élni. Ha nincs is semmi különös alkalom, akkor is lehet ám fiestát csinálni...! :) Van, hogy néha igenis lassúak (40'C-ban nem is csoda...), de este aztán kivirul mindenki. Nem gondolom, hogy mindennek kizárólag a pénz lenne a kulcsa... Bár itt hiába van krízis és történelmi csúcsot döntő munkanélküliségi ráta, azért a financiális alapok igenis megvannak. Az nem árt, ha van. Amúgy spanyoléknál 660 euró körül van a minimálbér. A kisgyerekek bölcsis ellátásáért viszont kb. 170 eurót fizetnek a szülők. Havonta. Szóval keményen perkálni kell. Vannak tehát dolgok, amik meg ugye nálunk kényelmesebbek. Az éremnek mindig két oldala van. Lassan véget ér a 'spanyol kaland'. Bazka jövő héten már megy el. A projekt végén összegzést kell írnunk munkáltatónknak, az EU-nak és magunknak is. Ez késztetett arra, hogy komolyabban a dolgok mélyére nézzek. Azt hiszem, elég fontos változáson mentem át az elmúlt kilenc hónapban. (Nem! Még mindig nem vagyok terhes! :) Úgy érzem, jó irányban változtam. A spanyolok nyitottsága sokat segített abban, hogy én is kicsit nyissak magamon. Most már nagyon jól bírom az éjszakázást is... :) Kénytelen voltam, mivel a spanyol buli éjfélkor kezdődik és 6-7-kor ér véget... :) Az előbb találkoztam egy barátommal és hirtelen beugrott, hogy fél évvel ezelőtt milyenek is voltak a beszélgetéseink és milyen volt most. Baromi jó érzés volt. Annak ellenére, hogy a nyelvtanomon van bőven mit csiszolni... Azt 'mondanom' se kell, hogy a kisgyerekek terén is sokat tanultam. Aztán ugye megtudtam, hogy a bikaviadalokat egy csomóan utálják és sajnos spanyol gitáron se játszik mindenki... :) Megtapasztaltam azt is, hogy a siesta valóban nagyon jó dolog... ;) Szóval alapvetően nagyon szerencsések vagyunk mi itt, négyen. Mert bár igen különbözőek vagyunk, teljesen jól élünk/dolgozunk/vagyunk egymás mellett, szinte problémák nélkül. Szóval szerencsés vagyok, na. Sokat utaztam. Láttam. Tapasztaltam. Emberismeretet is tanultam, azt hiszem. Tehát ha ezek után nem hoztam meg a kedveteket egy EVS-es önkéntes projekthez, akkor mégis mivel próbálkozzak...? :)

Jó messze el

2010-07-08T14:53:00.003+02:00

Múlt hétfőn kaptam egy nagyon rossz hírt otthonról. Nem szeretnék írni a történtekről, azt hiszem, úgyse tudnék megfelelően fogalmazni. Legyen elég annyi, hogy éreztem, ennyi minden után nekem most el kell húznom egy kis időre a megszokott közegből. Máshol, másokkal, meg magamban is akartam lenni egy kicsit. Így jött a zaragozai utazás ötlete.

Zaragoza, lévén, hogy 7 óra buszútra van héttornyos kis falucskámtól, pont beleillett a terveimbe. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemrég kaptam egy égi jelet. Amikor itt voltak a szüleim, elmentünk a madridi Zsófia Királynő Múzeumba (Museo Reina Sofía). Volt ott egy szobor, ami hihetetlenül megfogott (igazából az egyetlen...): El gran profeta. A művészt Pablo Gargallo-nak hívják, utánanéztem neten, és hát nem Zaragozában van önálló múzeuma…? :) Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy egy szintén magyar, önkéntes barátomat is látni szerettem volna. András (blogja jobbra fenn!) a francia Annabelle-lel együtt értelmi és testi sérültekkel foglalkozik.

Péntek este érkeztem. Szombaton felfedeztem a várost, ami egyébként az 5. legnagyobb Spanyolországban. Első látásra fura volt, hogy ilyen békésen megfér benne minden: egymás mellett a modern művészet ’remekei’ (igen, ez irónia volt…) és a régi, történelmi épületek. Láttam Pilar-t, aki Zaragoza ’Virgen de Rus’-a. Na, most aki nem olvasta eddig rendszeresen a blogot, azt jól megfogtam, mi…? Úgy kell Nektek…! ;) Szóval: Pilar a helyi védőszent. Aztán voltam siestában ejtőzni az Ebro folyó partján. A háttérben Moby szólt egy lounge bár hangszóróiból. Nagyon jó volt. Van pár pillanat, amit csak a vízpart adhat az embernek, ebben egészen biztos vagyok. Aztán elmentem ugye a Gargallo Múzeumba, a szobrász ezennel abszolút favoritommá lépett elő! Voltam utána speckó sütiboltban. Ahogy beléptem, megremegett a lábam, nem mondom… :) De hősiesen ellenálltam a kísértésnek, mivel, mondjuk úgy, hogy nem önkéntes-fizuhoz vannak igazítva az áraik…

Olyan nagy szerencsém volt, hogy a többiek is ki szerettek volna mozdulni a városból vasárnap, így aztán béreltünk kocsit és irány a Pireneusok! Először is a Loarre település felett emelkedő várat látogattuk meg. Kiderült, itt forgatták a Mennyei Királyság (Kingdom of Heaven) c. filmet Orlando Bloommal a főszerepben. (Holnap ki is veszem DVD-n, hogy újranézzem! :) Ha a várból olyan sok nem is maradt meg az utókornak, azt hiszem, a kilátás mindenért kárpótolt minket. Továbbállva ellátogattunk két völgyrendszerbe: ezek a Valle de Hecho ill. Valle de Ascó. Hihetetlenül bájos hegyi falvakban csatangoltunk. Én állítom, hogy előttünk ott magyar nem járt soha… :) De András azt mondta, ne bízzam el magam! Elvégre Hecho-ban volt egy Cafetería Danubio (Duna Kávéház) is… :) Este Jaca-ba mentünk, ami egy aranyos, de eléggé álmos kisváros, a Pireneusok lábánál. Itt már találkozhat az ember a camino-t gyűrő zarándokokkal is.

Hétfő délelőtt még gyorsan megnéztem a zaragozai Expo maradékait. 2008-ban rendezték meg egy hatalmas, városszéli, folyóparti területen. A kiállítás fő témája a víz ill. a vízgazdálkodás volt, minden ennek a jegyében épült. Az összes létesítmény igen futurisztikus volt, meg kell hagyni. A pavilonokat most alakítgatják át irodaházakká. A terv az volt, hogy az Expo után akkor irány hazafelé. Nem így lett. Mivel a (nem túl kedves) pénztáros hölgy közölte, hogy sajnálom, señorita, de ma már nem tud eljutni Madridba, tekintve, hogy nincsenek üres helyek a buszokon... Végigfuttattam hát okos kis fejecskémben az opciókat és arra jutottam, hogy a legjobb, ha maradok még egy éjszaka erejéig Zaragozában. András már reggel elutazott Barcelonába, így szegény Annabelle-t boldogítottam hát. Nem hinném, hogy az este rögtönzött palacsintáimmal visszahoztam őt a sokkos állapotból, amit maradásom okozott, de legalább megpróbáltam… :) Kedden aztán tényleg elhagytam a várost. De remélem nem örökre! ¡Hay que volver! – azaz vissza kell térni egyszer! :)

Mala pata

2010-06-26T18:11:00.007+02:00

Mala pata, azaz pech. Ezzel az egy szócskával összefoglalható szüleim egyhetes, Spanyolországban való tartózkodása. Mert ami bosszúság megtörténhet egy turistával, az mind meg is történt velük. Így aztán kilenc hónap után most már tudom, hogy is néz ki egy spanyol rendőrségi hivatal belülről. (Nem! Nem börtön! Hivatal! :) Ennél a pontnál hívnám fel a Madridba látogatók figyelmét, hogy a zsebesekkel nem árt vigyázni, továbbá a pénzt és az iratokat SOHA ne hordjuk egy tárcában...! Azon gondolkodtam, ha valaki más meséli nekem az elmúlt hét pechsorozatát, A) el se hiszem B) röhögök egyet - hiszen a legszebb öröm a káröröm, ugyebár...! Egy valami viszont biztos: ez a kirucc egyike lett a legemlékezetesebb családi nyaralásoknak...

Arra gondoltam, senkit nem untatok hosszú élménybeszámolóval, inkább pár hasznos gondolatot osztanék meg a Spanyolországba látogatóknak. Íme:

- Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a zsebesekkel vigyázni kell! A táskánk mindig legyen szem előtt és még tüzet se adjunk senkinek: így futamították meg Dominik tárcáját is, pár hónappal ezelőtt.
- Madridban a legegyszerűbb közlekedési módszer a metró. A 12 vonal ill. a cercanías (kb. a mi HÉV-ünk...) hálózata első látásra kaotikusnak tűnhet, de azért ne ijedjünk meg tőle! Vegyünk 1/2/3napos turistabérletet, ez éri meg a legjobban!
- Találtunk egy nagyon jó hotelt, közel a központhoz, metróhoz (Puerta de Toledo ill. La Latina). A neve Hotel Ganivet. Tiszta, modern, nyugodt, ráadásul viszonylag olcsó is. A recepción is nagyon segítőkész mindenki! Csak ajánlani tudom!
- Ha vasárnap megyünk, mindenképpen látogassunk el Spanyolország leghíresebb bolha- ill. ruhapiacára, a Rastro-ra! Tömegiszonyban szenvedőknek viszont nem ajánlott...! Bár akkor jobb, ha Madridba se megyünk... :)
- Készüljünk fel arra, hogy a nagyvárosokat kivéve, az idegen nyelvet beszélők száma igencsak limitált... És akkor még finoman fejeztem ki magam... Bár már az iskolában az angol ill. a francia egyaránt kötelező, de még így is: a kisszótár kötelező!
- Legyen nálunk mindig papírzsebkendő és valamilyen fertőtlenítőszer (pl. törlőkendő). Komolyan mondom, La Manchában én még olyan női mosdóban nem voltam, ahol lett volna az a luxuscikk-páros, amit úgy hívnak: WC-papír és szappan...
- Bár Castilla La Mancha Spanyolország turisták által legkevésbé látogatott térsége, azért érdemes ide is ellátogatni! Cuenca városa nagyon különleges! A közel 90'-os lejtői végett viszont a sportcipő kötelező...!
- A városokban a nagy nevű üzletek (Mango, Zara etc.) ma már nem tehetik meg, hogy bezárjanak a siesta idején, azaz délután 2 és 6 óra között. A kisebbeket viszont zárja találjuk. Vidéken pedig pláne!
- A modern képzőművészet szerelmeseinek kötelező a madridi Reina Sofía Múzeum. Itt lehet megtekinteni Picasso Guernica-ját is.
- Mivel még nem is olyan rég rendszeres látogatója voltam a pesti Nyugati Pályaudvarnak, különösen nagy élmény nekem mindig a madridi Atocha vasútállomás, ami felér egy közepes méretű pálmaházzal. Ráadásul, most láttam először, hogy teknősök is laknak az állomás közepén lévő apró kis tóban... :)
- Kihagyhatatlan látnivaló Madrid legkedveltebb parkja, a Retiro! Jó időben, garantáltan zsúfolásig lesz a természet közelségére vágyó városlakókkal és persze, az egy kis nyugalomra vágyó turistákkal... :)
- A Spanyolországba való jutás legolcsóbb útja a fapados Wizz Air. Egy valamivel viszont nagyon szerelkezzünk fel, ha ezzel a légitársasággal utazunk: türelemmel...! Saját tapasztalataim alapján azt mondom, idefelé még hagyján, de ha Budapestre indulunk, számoljunk a jelentős késéssel!
- Végül pedig a legfontosabb: ha itt vagyunk, vegyük fel a ritmust és alkalmazkodjunk! Igen, a spanyolok nagyon hangosak. Szokjunk hozzá! Meleg van. Vegyünk legyezőt! Este 6 után viszont szabad a pálya! Azaz a siesta után jöhet a fiesta! :)

(PS: A képein a szüleim, mögöttük a Palacio Real, azaz a királyi palota látható.)

Mostúgymindenamikikívánkozik

2010-06-15T21:12:00.005+02:00

Sosem gondoltam volna, hogy kisgyerekekkel fogok dolgozni, mégis úgy alakult, hogy 24 háromévessel töltöm napjaim, immáron kilenc hónapja. Azt hiszem, ezek után megtanultam értékelni a CSENDET... :) Komolyra fordítva a szót, most látom igazán, milyen baromi nagy meló is a gyereknevelés. Iszonyatosan nagy felelősség. Elvégre a szülőkön múlik a legfontosabb dolog: az alapok letétele. Úgy látom, van pár gyerkőc az oviban, akik hihetetlenül nagy hátránnyal indulnak már eleve. Van egy kissrácunk, a szülők alkeszek. Nagypapi jön a gyerekért délután. Nagypapi egyébként fűtől bűzlik és olyan rendetlen, mint egy disznó... Aztán ott van a másik véglet, az agyonszeretett (vagy inkább agyonnyomorgatott?) 'az egész család kedvence' kislány, aki annyira antiszociális, hogy képtelen a többi gyerekkel egy kicsit is közösen játszani, és irtózik attól, hogy a homokozóban hozzáérjen a ... homokhoz. Szóval nehéz feladat ez a gyerekekkel. Hogy elvégre olyan felnőttpalántát neveljünk, aki életrevaló, de ugyanakkor nem tarol le mindenkit, aki az útjában áll.

Szóval amint az látszik, az utóbbi időben egyre inkább érdekel a gyerekek fejlődésének mikéntje. Múltkor olvastam pl., hogy 5 éves korig 25x gyorsabban tanulunk, mint felnőttként. Ezen felbuzdulva, ma a hároméveseimmel kicsit gyakoroltam a színeket. Angolul. Tökéletesen mondták nekem vissza. Ezzel szemben hatéves tanítványom már most borzasztó kiejtéssel beszél. "Mi így tanultuk az iskolában." Gratulálok a tanár bácsinak... Most egyébként éppen a holnapi órámra készülök. A tegnapi nagyon jól sikerült, úgyhogy tartani kell a szintet... :) Szóval ha valakinek bármilyen ötlete lenne a játékos angol tanításhoz, az kérem küldjön nekem kommentet/e-mailt/füstjelet/postagalambot/hóbaglyot... :)

Most egy időre eltűnök, mert pénteken jönnek ki hozzám a szüleim. Három napot Madridban töltünk, aztán elhozom őket az én kis falumba is. Ami egyébiránt néha nagyon ki tud akasztani. Ezek a tipikus FALUSI dolgok, tudjátok. Hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni akar. Meg, hogy nem tudok elugrani egy moziba például, ha kedvem szottyan. Tekintve, hogy nincs is. Meg, hogy egy idő után nincsenek új, felfedezésre váró helyek, és hogy gyakorlatilag be vannak betonozva a baráti klikkek. Egyszerűen nincs átjárás. Ugyanakkor nyilván előnye is van a falusi életnek, nem mondom. Hiszen az éremnek mindig két oldala van. Ennek ellenére életem következő állomása akkor is egy nyüzsgő és vibráló város lesz, az tuti...! ;)

(PS: A kép senkit ne zavarjon be, természetesen lépést tartunk az idővel és már leszedtük a karácsonyi dekorációt... :)

Az elsők

2010-06-10T15:14:00.011+02:00

Az első találkozásom a spanyol egészségügyi rendszerrel...

No, Kedveseim, ez is kipipálva! A dolog pikantériája amúgy az, hogy pont múlt héten mondtam valakinek, milyen büszke is vagyok magamra, elvégre 8 hónapja nem volt szükségem doki bácsira... Történt vala, hogy szombat este nekiálltam mosogatni. Egy müzlis csésze pedig megcsúszott a kezemben és szépen beleállt két ujjamba. Kb. úgy nézett ki a mosogató, mint valami Z-kategóriás horrorfilmben, még a hűtő oldalára is felfröccsent egy kis vér... Aztán hétfőre jól be is dagadtak az ujjaim, elmentem hát orvoshoz, kaptam gyulladáscsökkentőt. Igazából az egész elég uncsi egy sztori, szóval abba is hagyom. A lényeg az, hogy végül az ijedtség hál' Isten nagyobb volt, mint maga a baj...

Az első különóra...

Tegnap megtartottam életem első angol különóráját. Egy hatéves Luis nevű kissráccal gyúrunk az alapszókincsre. Meg a szép kiejtésre. Mert abban aztán igazán van mit behozniuk a spanyoloknak. (Tisztelet a kivételnek!) Néha tényleg elgondolkodom, hogy mi is lehet a fő probléma a kiejtés terén. Az itteni ismerőseim erre általában közlik: az angol és a spanyol nagyon távol állnak egymástól... Na, ja. Mert a magyarral egy tőből fakad...

Továbbá:
- Szombaton megvolt az első kirándulás a (kocsival) kb. félórányira fekvő lagúnáknál. (lásd. fotó)
- Ezen a hétvégén Athis és Vlad (elche-i önkéntes barátaink, lásd. pár bejegyzéssel előbb) első san clemente-i látogatása várható! Juhúúú! :)
- Vasárnap első közös kirucc San Clemente egyetlen francia állampolgárával, a bordeaux-i Aurélievel.
- Első pizza elfogyasztása a falu vadiúj olasz éttermében.
- Az első kósza ötlet egy augusztusi, mallorca-i látogatásról...

Végül pedig: a legelső spanyol gyorstalpaló a blogon! :)
Az alábbi szavakat - bár hasonló hangzásúak - azért igyekezzünk nem felcserélni:

helado (fagyi) - hielo (jég): Nekem anno fagyi nélkül sikerült kérnem az üdítőmet a mára már törzshelyünkké vált Equilibrio bárban.
invierno (tél) - infierno (pokol): A pokol, az még mindig nem egy évszak! Bár a spanyol nyár néha valóban annak hathat...
pierna (láb) - piedra (kő): Igen, kővel dobták be az ablakot. Nem egy darab lábbal... :)
cucurucho (tölcsér) - cucaracha (csótány): A fagyit (és nem jeget...! :), lehetőleg tölcsérbe kérjük és ne csótányba töltve... Bár... Ízlések és pofonok avagy egy igazi gourmet semmitől sem riad vissza! :)

Két részletben

2010-06-04T17:19:00.009+02:00

17:19

Ma este interkulturális svédasztalt rendeznek a város... ööö... akarom mondani, faluházán. :) Rengeteg különböző nemzetiség képviselteti magát, ami nem nagy csoda, tekintve, hogy San Clementében meglepően sok bevándorló él. Minket négyünket is felkértek, hogy főzzünk valami hazait. Eszter most sütötte ki a vietnami tavaszi tekercseket. Bazka szlovák halusky-t csinál, Dominik pedig valami kimondhatatlan német cuccot, a Moppelkotzét, aminek szó szerinti fordítása annyit tesz: kutyahányás. Hát, nem aranyos...? :) Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, bevállalós leszek és azért is ki fogom próbálni az este. Azért meg kell hagyni, nem főz rosszul a srác! Eléggé szabadon veszi az egészet, a fűszerek használatát etc. Azt hiszem, én sokkal jobban ragaszkodom a bevált receptekhez.

A héten amúgy nem történt semmi különös. Csak négy napot dolgoztunk, a hétfői munkaszüneti napnak (Día de Castilla La Mancha) köszönhetően. Tegnapelőtt felhívott egy anyuka, hogy tanítanék-e angolt a hatéves fiának. "Szakmailag" nem lenne különösebben megerőltető feladat, úgyhogy azt hiszem, belefér a harmincfokos délutánjaimba. Folyamatosan olvasom az otthoni híreket, hogy esőzések, áradások vannak szerte az országban... Mi itt lassan a kiszáradás szélén vagyunk, hiszen végleg beköszöntött a nyár. Legalábbis én a harmincvalahány fokokat annak titulálom, az itteniek még tavasznak... :)

Kezdek félni az elkövetkező két hónaptól és nem csak a döglesztő meleg miatt... Mert ugye már csak ennyi van hátra az ittlétemből! Durva, mi...? Már egy ideje beszélgetünk erről a többiekkel... Már látjuk a fényt az alagút végén, bár visszaszámolni szerintem még egyikünk sem akar. Most valahogy jól vagyunk mindannyian. Megtaláltuk a helyünket. Úgy gondolom, hogy a 6. hónap egy elég komoly töréspont volt. Ha valaki nem totál antiszociális, akkor addigra alakul ki egy baráti-, haveri kör. Bátrabban használja a nyelvet. Az adott helyet is kiismeri már és át is veszi a kulturális szokások egy jó részét. Nekem is van egy rakat ilyen... Majd egyszer erről is írok Nektek.

Meg hamarosan írok majd pár tippet EVS-ezni és/vagy Spanyolországba vágyóknak is. Ígérem! Most viszont rohannom kell, mert gyorsan be kell szereznem egy új bikinit. A régi felsőrésze a héten végérvényesen megadta magát (fogalmazzunk úgy, hogy akaratomon kívül spontán monokinit csaptam a tetőteraszunkon...) és holnap tervben van egy tóparti hassüttetés! :) Dolce vita, akarom mondani vida dulce...! :)

02:44

Nemrég jöttem haza és mivel egyáltalán nem vagyok álmos, inkább elmesélem Nektek a ma estét. Volt egy-két meglepetés, bizony! Jól kezdődött az egész, mivel találtam magamnak egy nagyon klassz csíkos bikinit! :) Teljes készültségben a holnapi napra! ;)

Aztán hazaszaladtam, hogy becsomagoljam a magyar szekció egyetlen, de annál ízletesebb ételét a rendezvényre. A palacsintákat. Tudom, hogy ez nem éppen hungarikum, de sebaj. Sikere volt és ez a lényeg! Elég hamar elfogyott, úgyhogy büszke vagyok magamra...! :) Aztán a nagy kajálás közepette odajött hozzám egy negyvenes férfi és közölte: "Kezit csókolom!" Eléggé meglepetésszerűen ért a dolog, nem mondom! :) Kiderült, hogy erdélyi magyar. Román feleségével négy éve élnek Spanyolországban és mezőgazdasági munkákat vállalnak a földeken. Mint megannyi román errefelé.

A svédasztal nemzeti összetételét tekintve a román ételek voltak amúgy túlsúlyban. Meg a marokkóiak. Ettem kuszkuszt, román húsgolyókat. Utóbbi sokkal fincsibb, mint a mi fasírtunk... Volt torrijas, ami egy spanyol édesség, főleg Húsvétkor fogyasztják. Kipróbáltam a kolumbiai krumpligombócot pikáns avokádókrémmel. Apropó avokádó! Guacamole. Na, az egy jó cucc. Tessék ráguglizni! :) (Kedvenc új netes kifejezésem... :)

Aztán meg eszembe jutott még, hogy a legjobb dologról nem is írtam, ami a héten történt. Van hennám!!! Ill. vannak hennáim. A bal kezemen a kézfejemen, a jobbon a tenyeremen. Kolléganőm, Pilar készítette, az én motívumom alapján. A férje, aki Nyugat-Szaharából származik, egy csomó tippel szolgált az alkotás közben. Murcia arab negyedében én is vettem anno hennaport, úgyhogy Bazkával eléggé ráálltunk a témára. Hál' Isten újfent ébredezik bennem megnyomorgatott kreativitásom... :) Lányok! Mire hazamegyek, profi leszek, ne aggódjatok! Ki mit szeretne...? :)

Időutazás

2010-05-26T15:21:00.005+02:00

No, Kedveseim! Megtudtam a jövőmet. Történt vala ugyanis, hogy a hétvégén 'középkori vásárt' rendeztek a falu főterén. Amint hallottam, ez eléggé gyakori esemény szerte a környéken. Voltak komédiások, madarászok gigantikus baglyokkal, kézművesek fakardokkal, édességes bódék etc. Meg volt egy tenyérjós is. Bazka igazából nem sokat gondolkodott azon, hogy belépjen-e, nekem viszont annyira nem volt egyértelmű a dolog. Mindegy, egyszer élünk, mit veszíthetek alapon, vele tartottam. Még a sátorban sem voltam biztos, hogy odanyújtom-e a tenyeremet, de végül a kíváncsiság győzött. Meg a tarot. Azt mondta a jósnő, nagy szívem van. Ebbe aztán nem is akartam belekötni különösebben... :D Azt mondta, sokat fogok még utazni, de Spanyolországban nem maradok. (Anyu! Megnyugodhatsz...!) Aztán befejezem a tanulmányaimat. (Apu! Megnyugodhatsz...!) Magyarországon fogok találkozni későbbi férjemmel. Egészen pontosan, augusztusban. (Nagymama! Megnyugodhatsz...!) Aztán még azt is mondta, hogy sokat fogok számítógéppel dolgozni és kb. 25 éves korom környékén saját vállalkozásba kezdek. Amit egyelőre nem nagyon tudok elképzelni, de ami meg van írva, az ugye meg van írva és kész...! ;) Meg mondott még pár dolgot, amik tényleg igazak is, úgyhogy érdekes élmény volt, az biztos. Augusztus után kiderül, igaza volt-e...

A hétvége amúgy klassz volt, bár semmi különösebb dolog nem történt. Élvezem, hogy a pipacsok miatt pirosak a mezők. :) Voltunk Rus-ban, fűben ejtőzni. Meg azért erre-arra elmentünk, dumálni a barátokkal. Eközben nagyban folyik a bikini-hadművelet. Heti kétszer spinning-re járok. (Ez ugye abból áll, hogy lerögzített biciklin tekersz az edzőteremben, zenére, az edző pedig különböző feladatokkal lát el. Az izomláz garantált.) Tegnap egy másik fickó tartotta az órát, hát majd meghaltam... :D De nem adom fel, lelki szemeim előtt ott lebeg a playa (tengerpart) meg az azúrkék tenger... meg a Balaton! :D

Otthon voltam, aztán hazajöttem

2010-05-20T17:42:00.005+02:00

Vera: - Bepakoltál már?
Ági: - Viccelsz? Ki se csomagoltam még!

Ez a rövid kis párbeszéd, azt hiszem, kellőképpen visszaadja azt, hogy milyen kevés időt is sikerült otthon (Budapesten ill. Zalaegerszegen) töltenem.

Hazamenetelem apropója eredetileg egy felvételi vizsga volt. Aztán az végül elmaradt, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem mentem el. Ettől függetlenül, két napot töltöttem gyönyörű fővárosunkban. Hál' Isten majdnem mindenkivel sikerült összefutnom az egyetemi baráti körből. Jó volt megint összegyűlni, átbeszélni, kinek hogyan is alakulnak a dolgai. Egytől egyig olyan értékes fiatalok! Nagyon jó volt velük újra! :)
Aztán az eredeti tervek úgy hangzottak, hogy hétvégén irány Zala és az Egerszeg Fesztivál! Amiből viszont az orkán erejű szél, a heves esőzések és a mocsok hideg gyakorlatilag minden programot meghiúsított... Úgyhogy lesz mit bepótolni a nyáron (ill. augusztusban...): Magna Cum Laude koncert, Harcsa Vera, Budapest Bár etc.
Egerszegen is sikerült összefutnom pár emberkével. Nem mellékesen, kis családomat is újra láttam, majdnem fél év után. Kisebb megrökönyödést váltottam ki Gergő bátyámból, lévén, miért is teszek mindenre tejfölt...? :) Meg bepótoltam lemaradásomat nagymamám zseniális házi rétese, a zalai prósza (tócsni, cicege, kinek hogy...) meg a Túró Rudi terén is... :)
Hétfőn aztán jöttem is vissza Spanyolországba. Késő esti buszom már nem volt, így Madridban töltöttem egy napot. Felkerestem egy új ifjúsági szállót. (Cat's Hostel) Az épület maga gyönyörű, a szállás olcsó és tiszta, de a szobák eléggé zsúfoltak és levegőtlenek, szóval annyira nem ajánlom... Megint egy rakás amerikai diák között találtam magam, ami sokadszorra történt meg velem Spanyolországban. A többség Európa-túrán van. Ide-oda cikáznak az országok között. Nem rossz, nem rossz... :) Amúgy itt említeném meg, hogy nincs olyan nap, amikor ne hangzana el a spanyolok szájából, hogy 'Krízis van'. Valóban. Kb. 20%-os a munkanélküliségi ráta, ami nem piskóta. Viszont. Azt azért nem árt látni, hogy milyen szintről is történt a visszaesés. Mert míg egy átlag spanyol családot úgy érint a válság, hogy akkor elmarad az idei nyaralás, addig Magyarországon más dolgok élveznek prioritást. Mondjuk, hogy be legyen fizetve a rezsi meg egyebek... Amúgy a viszonyítás végett: egy spanyol óvónő 1400 EUR-t keres havonta. 3 év fősuli után. A magyar meg nem.
Aztán egy másik dolog, ami eléggé arcul csapott: Madridban teljesen véletlenül belefutottam egy fotókiállításba. (Honlap) (Itt találkoztam először azzal az ötlettel, hogy a kiállítóterem mellett létrehoztak egy különtermet, ahol a fotósok rövid videókon mesélnek a riportok hátteréről, saját élményeikről, kedvenc képükről.) Nagyon klassz volt az egész, volt egy olyan sorozat, ami iszonyatosan ledöbbentett. Erről a problémáról anno már hallottam, de azt nem gondoltam, hogy ennyire gyakori eset. Szóval: Pakisztánban a nők elleni erőszak egy sűrűn előforduló formája, hogy sósavat locsolunk az illető hölgy arcára, esetenként testére. Hogy mi az indok? A lány kikosarazott egy udvarlót. Meg mert szólalni valamiért a kényszerházasságban. Esetleg egy régi családi vita dühét rajta töltötték ki a szülők/rokonok. Ennyi. Amikor megláttam azokat az eldeformálódott arcokat, köpni-nyelni nem tudtam. Iszonyúan dühös voltam és a legrosszabb a tehetetlenség érzése volt. Ezért szoktam én mindig azt mondani, hogy azért nem nézek horrorfilmeket, mert nekem elég egy híradót végignézni. És az még jobban üt, tekintve, hogy tudom, nem fikció...

Pálmafák

2010-05-05T21:51:00.005+02:00

A hétvégén Elche-ben és Murcia-ban jártunk Bazkával. Valahogy minden annyira klasszul összejött az út kapcsán, kicsit olyan sorsszerűnek is érzem a dolgot... :) Azt hiszem az egész hétvége kulcsa az volt, hogy hagytuk magunkat sodródni az árral. Aki jobban ismer, az tudja jól, hogy ez annyira nem az én műfajom. Ill. nem volt az. Eddig. Mire nem jó az EVS... ;)

Szóval történt vala, hogy kiderült, két barátunk egy murciai fesztivál felé veszi az irányt pénteken. Így aztán kipattant az ötlet, hogy mi szívesen feltöltenénk azokat az üres helyeket a kocsi hátsó ülésén... Örökké hálás leszek a srácoknak, az tuti! :) Először Elchébe mentünk, ahol egy igen jó kis EVS-es közösség él. A félidős képzésen ismertük meg a szegedi Athis-t és a román Vlad-ot. Ők láttak minket vendégül és mondhatom, egy ötcsillagos hotelben nem kaptunk volna ennyi figyelmet és kedvességet, szóval le a kalappal, fiúk! Köszönjük! :)
Pénteken várost néztünk és flangáltunk a gyönyörű pálmafák között. Elche abszolút csúcstartó a pálmákat illetően, tekintve, hogy kb. 200.000 db él belőlük a városban. Olyan parkokban voltunk, hogy nem győztem kapkodni a fejemet! :) A másik igen vonzó tulajdonsága a városnak, hogy félórányi buszozást követően máris a Földközi-tenger partján találja magát az ember lánya... :) Imádom. Egész nap ott tudtam volna bambulni a nagy kékséget. Szóval vízöntő vagyok, azt hiszem, le se tagadhatnám. :)

Vasárnap reggel aztán Murcia felé vettük az irányt. Murcia katedrálisa belülről a legeslegszebb, amit eddig Spanyolországban láttam. Ezen kívül viszont úgy tűnt, turisztikai szempontból nem sok mindent kínál a város. (Vki javítson ki, ha tévednék...!) Délután viszont felmentünk egy kilátóhoz, ahol elénk tárult egész Murcia és környéke. Nagy élmény volt. :) Itt találkoztam Noelia-val, aki történetesen legelső spanyol ismerőseim egyike. Két évvel ezelőtt ismertem meg, egy belgrádi ifjúsági képzésen. Emlékszem, részemről már akkor is tervbe volt véve egy későbbi spanyol EVS projekt, s lőn... :) És hogy mi a tanulság?

"Mindenki annyit kap az élettől, amennyit belefektet."

Gasztro

2010-04-26T20:34:00.004+02:00

Már egy jó ideje elterveztem, hogy írok Nektek a spanyol gasztronómiáról. Íme:

Azt hiszem senkit nem ér meglepetésként, hogy egy átlagos spanyol háztartásban jóval több halféle fogy, mint pl. Magyarországon. Ez természetesen a tenger közelségével és ebből adódóan igen kedvező árával is magyarázható. Meg kell mondanom, hihetetlenül élvezem, hogy ennyiféle halat és egyéb tengeri kütyüt lehet kapni itt. Abszolút favoritom a garnélarák (langostinos). Van abban valami csábító, amikor farkasszemet nézel azokkal a kis fekete szemeivel... :) Én kifejezetten élvezem még a megpucolását is. Finnyásoknak a koktélrákot (gambas) ajánlanám, aminek az elkészítése abszolút semmi macerával nem jár: fokhagymás olívaolajon kicsit megfuttatod és voilá! Annak, aki viszont még nem barátkozott meg az ilyen jellegű ételekkel, két dolgot javasolnék. Otthon is kaphatóak a panírozott rákollók (muslitos de mar) és a rákrudak (tronquitos de mar). Előbbitől nem kell megijedni, hiszen nem az ollót kell körberágni, hanem egyszerűen csak annál fogva tudod megenni a csirkehúshoz hasonlítható rákhusit. Nyammm... :) A rákrudak első számú kedvenceimmé váltak az utóbbi időben, hiszen nagyon gyorsan elkészíthetőek: csak ki kell kapni a mélyhűtőből, be a mikróba és máris lehet enni. Köret mellé vagy akár salátába keverve. Maga a tökély... :) Másik favoritom a fokhagymakrém (ajioli), ami még egy egyszerű pirítóssal is csodákat művel. És, hogy milyen is az igazi spanyol pirítós? Természetesen olívaolajjal kenjük meg a még meleg, ropogós kenyérszeletünket. Ennyi. Esetleg egy paradicsom levét ráfolyathatjuk még, ha túl száraz lenne az ízlésünknek. Amúgy ha már az olívánál tartunk. Az oviban a gyerekek kedvence az olívabogyó! Állítom, hogy ha egy szelet csoki és egy bogyesz között kellene választaniuk, utóbbi mellett döntenének... :) Az az igazság, hogy én egy időben annyit ettem, hogy most már rá se tudok nézni... :) Viszont rájöttem, hogy a fekete bogyó sem rossz, sőt! Van valami, ami viszont igen felkapott errefelé és ki nem állhatom: a csicseriborsó (garbanzos). Hasonló érzéseket vált ki belőlem a kifejezetten a mi környékünkre jellemző gachas. Körülbelül olyan íze van, mint valamiféle lisztes zsírnak. Így is készül. Nem ajánlom. De a spanyol borokat, amik az egész világon méltán híresek, annál is inkább. Viszont érdekes, hogy egy spanyol SOHA nem inna bort egy bárban, hiszen azt csakis az étkezésekhez fogyasztják. (Úgy gondolom, az egész országban egyedül Bazka és Eszter dacol kitartóan ezzel a szokással... :) Ha pedig már a bároknál tartunk. Meg kell jegyeznem, hogy életem eddigi 22 éve alatt nem töltöttem el annyi időt bárokban, mint mióta itt vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy alkoholistává váltam volna, egyszerűen csak Spanyolországban a bárokban folyik az élet és kész. Egész családok ülnek be, nagymamástul, kisgyerekestül a hétvégéken. Nem egyszer fordult már elő, hogy valamelyik kissrácommal találkoztam az oviból - az éjszaka közepén. Amúgy egy ilyen nagy zabás (értsd: én :) számára igen kedves szokás, hogy a bárokban a sör mellé automatikusan tapas-t hoznak ki. Bára válogatja, hogy mit is szolgálnak fel csipegetnivalónak. Lehet az sima chips, mogyoró vagy szotyi. Jobb helyeken viszont azért megadják a módját. San Clementében a kedvenc kajás helyünkön (Duo) pl. orosz salátát, sajtot vagy valamilyen speckó spanyol sonkát hoznak ki az innivaló mellé. A tapas hagyománya Andalúziából indult útjára. Sajnos azonban nem sikerült meghódítania az egész országot. A katalánok (mint mindenben...) ebben is különcnek bizonyulnak, náluk ugyanis egyáltalán nem él ez a szokás, ugyanúgy, mint az ország északnyugati csücskében élő galíciaiaknál. Utóbbiaknál egyébiránt hihetetlenül jó a polip ill. kedvencem a caldo gallego, amit egy igen sűrű levesnek titulálnék. Na, és akkor így a végére hagynám a legjobbat. A desszertet. :) Fájó pont ez nekem, mivel a jó idő beköszöntével (tegnap 34'C-ot mért a hőmérő...) bikini-hadműveletbe kezdtünk a csajokkal és a kollegínákkal. No, de erről majd máskor... Szóval: jelen pillanatban megőrülök egy jó kis puncstortáért! Mivel a spanyolok valahogy egészen másképp fogják fel a cukrászsütemények fogalmát, mint mi, magyarok. A sütik többsége egy lágy piskótaalapú valami, ami tocsog vmilyen édes trutyiban. Ami persze finom, de mégsem az igazi... :) A másik véglet pedig a galletas, azaz a kekszek világa. A spanyolok nagyon kekszesek. Nagyon. Bemész egy átlagos élelmiszerüzletbe és egy gondola, az tuti, hogy csak kekszekből áll. Nem is nagyon esznek csokit. Anélkül is van bőven mivel növelni azokat a zsírpárnákat... Hajajjj...

PS: A képen szakács barátunk, Jesús paella-ja látható. Azt hiszem a fotó magáért beszél... :)

Rus

2010-04-19T14:42:00.002+02:00

Venida de la Virgen

2010-04-16T15:19:00.005+02:00

A múlt hétvégém annyira sűrűre sikeredett, hogy minél előbb le kell írnom, mert a végén még összegabalyodnak bennem az élmények és valamit jól ki fogok hagyni...

Kezdjük azzal, hogy újfent bővültünk egy fővel, név szerint Eszter barátnőjével, Vikivel. Dominik nem is bírja követni a tempót, azt hiszem. 21 évig egy magyarral nem találkozott, erre Spanyolországban tömegesen támadtuk le, ráadásul majdnem kivétel nélkül csak csajok... :)

Viki nagyon jókor érkezett, mivel hétvégén volt a Rus-i Szűz (La Virgen de Rus) eljövetele. Ez az egyházi hagyomány a falu össznépi búcsújává érett az idő folyamán. Ráadásul mi Bazka ill. két barátunk, Sandra és Rafa szülinapját is ünnepeltük, úgyhogy fiesta volt fiesta hátán! :) Szombat este baráti vacsira voltunk hivatalosak (ez ugye spanyoléknál 10 órát jelent). Az előbb említett, szülinapos párnál voltunk jópáran, utána pedig nyakunkba vettük a helyi szórakozóhelyeket. Hogy is fogalmazzak...? Ez a hétvége nem az alvásról szólt... ;) Vasárnap reggel aztán a falu apraja-nagyja Rus felé vette az irányt, mi sem tettünk hát másképp. Rus San Clementétől 9 km-re fekszik (lásd. egy előbbi bejegyzés). Az itteni kápolnában él a Szűz, akit ezen a napon visszavisznek a faluba. Délelőtt tehát mindenki összegyűlt, hogy jelen legyen a Szűz elmenetelénél. A hagyomány szerint gyalog kell kísérni a Szentet, mi viszont inkább a kocsis verziót választottuk... :) A főszereplő délután 3-ra érkezett San Clementébe, ahol aztán bevonult a piactérnél álló templomba. Futva. Merthogy a hagyomány szerint (ami ugye szent és sérthetetlen), az utolsó kb. 10 m-t futva kell megtenni a Szűzzel, ami után pedig mindenki ujjongva élteti őt. Igen, őt, merthogy mindenki úgy beszél róla, mint egy élő személyről. Az egész eléggé bizarr volt, na. De nem tudom, hogy a klángyűlés után már miért is csodálkozom...? :) (lásd. előző bejegyzés)

Hétfőn aztán sikerült végre kipihenni a fáradalmakat, Eszter pedig azzal koronázta meg az estét, hogy eredeti tavaszi tekercset csinált nekünk. Röviden és tömören: nyammm...! :) Aztán a hét másik nagy találkozása egy olyan fiatal párral történt, akik nemrég jöttek haza Indiából. Egészen konkrétan hátizsákkal járták be az országot. Októberben indultak és rengeteg rövid kurzust is végeztek ott, mind az indiai kultúrához kapcsolódóan: jógáról, meditációról stb. Nagyon érdekes volt hallgatni őket, teljesen feltöltöttek energiával. Szeretem az inspiráló embereket. Látod a szemükben a szikrát, amikor velük beszélsz. Ez az, ami nem enged leállni és továbbvisz az úton, ha elfáradtál.

Egyveleg

2010-04-06T15:21:00.014+02:00

No, kérem. Mindenkit előre figyelmeztetnék, hogy mielőtt belevágna az alábbi bejegyzés olvasásába, szerelkezzen fel két hétre elegendő hideg élelemmel, tekintve, hogy egy jó ideje nem jelentkeztem és bőven van miről beszámolnom. Na, akkor ugorjunk is neki! :)

Félidős képzés:

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, már több, mint fél éve Spanyolországban leledzem. Ennek apropóján március végén Andalúziába utaztunk 3 az 1-ben pajtásaimmal (értsd: élet/lakó/munkatársaimmal). Sajnálatos módon azonban nem egy nagyobb városban, hanem ismételten egy faluban találtuk magunkat, név szerint Mollina-ban. Az előző, mondhatni családiasra sikerült képzésekhez képest, most kb. 85 másik, Spanyolországban élő önkéntessel ill. mentoraikkal tölthettünk el négy nagyon klassz napot. Megmondom őszintén, egyáltalán nem volt ínyemre ez a nagy létszám, mert mire eldőlt, kivel is van igazán egy hullámhosszon az ember lánya, addigra már mehettünk is szépen haza... A képzés voltaképp egy összegzése volt annak, hogy mit is csinálunk itt, mik valósultak meg a terveinkből ill. esetlegesen mik nem, utóbbin pedig hogyan dolgozhatunk tovább. Egy nap kirándulást szerveztek nekünk Osuna-ba, ami egy tipikus andalúz falu. Valami mese. De tényleg. (lásd. fotó) Visszatérve Mollinába, esténként serényen látogattuk a helyi vendéglátó egységeket. Azt hiszem rajtunk kívül sok bevételük nem is volt a héten... :) Megismerkedtem jó pár nagyon aranyos emberkével, akikkel remélhetőleg Facebook Őszentségének hála nem hal meg a kapcsolat egyhamar. Persze klassz volt látni a régi ismerősöket is: Rebekát, Andrást a hajdúszoboszlói képzésről, Serena-t, Aileent, Matthieu-t, Erhant a santiago-iról.

Hófödte hegyek:

A hétvégét sokan a nem is olyan messzi Málaga-ban vagy Granada-ban töltötték, én viszont inkább megspóroltam magamnak a jegyátíratási macerát és Madrid felé vettem az irányt Eszterrel. Serenának, tiszteletbeli olasz anyukánknak hála két éjszakát töltöttünk a fővárostól 80 km-nyire található Gargantilla del Lozoya nevű kis hegyi falucskában. Serena és az angol Andrew egy ökoprojektben vesznek részt, mentoruk, Nacho irányítása alatt. Aki egyébiránt a település polgármestere. Nacho a házát nap- és szélenergiával fűti, az udvarban éppen egy üvegház létrehozásában ügyködnek. A multi-kulti ott folytatódott, hogy rajtunk kívül is bővült a ház lakóinak száma, a magyar Adrienn és a szintén angol Paul lévén. Gyönyörű helyeket láttam újfent. Kicsit Ausztria és Írország keveréke volt a táj, teljesen lenyűgözött!

Madrid:

Vasárnap aztán irány Madrid! Nagyvárosi levegő, hömpölygő embertömeg, Starbucks és a tudat, hogy körülötted mindig történik valami. Hihetetlenül jó érzés volt. Komolyan mondom, egy jó ideig nem szeretnék faluban lakni. Voltaképpen soha többet... :) (Kivéve persze leendő őrségbeli hétvégi vityillómat... ;) Visszatérve a témához: a gyönyörű napsütésnek hála, Madrid lakóinak 99%-a a város legfelkapottabb parkjában a Retiro-ban pihente ki a hét fáradalmait. Csatlakoztam én is a napozó lustálkodók népes táborához. Tőlem jobbra egy belga (?) srác gitározott, mellette egy csoport Erasmusos diák beszélgetett egy marokkói fickóval, akinek hála jó pár új infót tudtam meg pl. Casablancáról. :) Nagyon furcsa volt annyi ember között teljesen ismeretlenül. Megszoktam már, hogy az elmúlt hetekben mindig volt mellettem valaki. Ez a kis magányom (ami egyébként hihetetlenül jólesett...), egészen hétfő estéig tartott.

Kati és Jennifer:

A Wizzair-nek "köszönhetően" 1,5 óra késéssel, de pozsonyi barátnőm, Kati is megérkezett végre! Újabb két éjszaka következett Madridban. Azt hiszem, teljesen beleszeretett a városba. Amit abszolút meg is tudok érteni... :) Japán turistákat meghazudtoló fényképezési szokásai lévén minden szép helyet lencsevégre kapott. Mivel a városban volt Dominik is, találkoztunk vele és német barátaival, Vanessa-val és Camilo-val. Teljesen véletlenül még egy filmpremierbe is belefutottunk, ahol aztán tőlünk karnyújtásnyira osztogatta az autogramokat Jennifer Aniston és Gerard Butler. Vicces volt. :) Spanyol hírességeket is láttam, bár ez csak a mellettünk álló helyi fiatalok magyarázata után tudatosult bennem. Utolsó nap elmentünk a Prado-ba is, ahol zömmel Goya (pl. A meztelen Maya) és Velázquez (Las meninas) festményeket láttunk. A XX. századi festészet hódolói viszont jobb, ha Madrid másik két múzeumát (Reina Sofia és Thyssen) keresik fel, tekintve, hogy a Prado-ban egy Picasso, Dalí vagy Miró kép sincsen. Amit bántam is egy kicsit...

Klán gyűlés:

Szerda este San Clemente felé vettük az irányt. Kati, azt hiszem, a falu szebbik arcát láthatta, tekintve, hogy Húsvét lévén szokatlanul sokan töltötték itthon az ünnepeket. Csütörtökön és pénteken voltak a tradicionális körmenetek, ahol a szenteket ábrázoló szobrokat a vállaikon hordozzák végig a faluban a beöltözött önkéntesek. Akik egyébiránt totál úgy néznek ki, mintha a Klux Klux klánból szalajtották volna őket. Félelmetes - is lehetett volna, ha nincsenek színes ruhákba öltözött felvonulók is. Akár még gyerekek is beöltözhetnek amúgy, akik cukorkákat osztogatnak a bámészkodó pórnépnek. Egy szó, mint száz, az egész dolog elég bizarr volt, kérdezzétek meg Katit, ha nekem nem hisztek...! :)

Furi:

Azzal, hogy Kati itt volt, egy ponton végre találkozott a két életem. Az ottani meg az itteni. Az otthoni meg az itthoni. :) Furcsa érzés ez, azt hiszem, csak akkor érti meg igazán az ember, ha huzamosabb időt tölt távol a családtól, barátoktól, munkától, iskolától, a megszokott mindentől meg az utcakövektől. Ugyanakkor személy szerint én mindenkinek előírnám ezt a kalandot, mert az ember az új környezet által iszonyatosan sokat tapasztal és ezáltal tanul. Nem csak nyelvet, meg kulturális szokásokat, hanem emberismeretet is. És ami a legfontosabb: önmagáról is. Néha tényleg nem árt eltávolodni a megszokottól és mint egy külső szemlélő, felülről tekinteni kis életünkre. Hiszem, hogy az ember rátalál pár morzsára, amin aztán útnak indulhat. Csak az irányt nehéz megtalálni. De azt nagyon.

Primavera

2010-03-17T15:01:00.005+01:00

Primavera van a levegőben, azaz itt a tavasz! :) Annyira vágytam már a napsütésre, hogy el sem tudom mondani! Kezdek elcsodálkozni azon, hogy mégis hogy a jó életbe tudnak emberek pl. Skandináviában élni. Borzasztó. Nyomás délre...! ;) A jó idő beköszöntével a kirándulási kedvem is meglendült. Szombaton maratoni bevásárlótúrát hajtottam végre Albacetében. Sikeresen... ;) Vasárnap pedig Luis-nak köszönhetően végre ellátogattunk Cuencába. San Clemente Cuenca hatásköre alá tartozik közigazgatásilag, így vicces, hogy csak fél év után jutottunk el oda, de a lényeg, hogy ez is megtörtént. Az óvárosból klassz kilátás nyílik az egész városra és környékére (lásd. előző bejegyzés). Szóval fotótéma az volt bőven... :) Ez a hétvége háromnapos lesz, jövő héten pedig irány Andalúzia! Málaga mellett, egy Mollina nevű kis faluban lesz az EVS-es félidős képzésünk. Ildi blogja (jobbra fent!) nagyon meghozta a kedvemet a dologhoz! Vettünk bort és manchego sajtot, hogy egy kicsit feldobjuk a La-Macháról szóló előadásunkat. :) És ha már a bornál tartunk! Pénteken voltunk borkóstolón. Kár, hogy nem szeretem a bort. :) Viszont a hozzá ehető finomságokat annál is inkább...! ;) Gasztronómiai szempontból azt hiszem, tökéletes helyre kerültem. :) És bár annak ellenére, hogy nagyon jó kis helyen vagyok, május 12-17. között hazalátogatok, úgyhogy tessék beírni a határidőnaplóba! Pirossal! ;)

Cuenca

2010-03-16T15:13:00.002+01:00

Spontán

2010-03-07T13:15:00.004+01:00

Az elmúlt hetekben már igazán mehetnékem volt, de végül valahogy mindig úgy alakult, hogy a faluban töltöttem a hétvégéket. Végül aztán nem bántam meg, sőt! A tegnapi nap után már tényleg úgy gondolom, hogy elég jól állok a spanyolos 'spontán életforma' elsajátításával. Meg kell mondjam, élvezem is nagyon! :) Kedvenc spanyol szakácsom (lévén, hogy csak egyet ismerek...) tegnap spontán vacsira hívott minket a barátaival. Hát mit mondjak: tortillába tekert avokádókrémes lazac? Lágy csokoládéval töltött muffin? Hmmm... :) Nagyon jólesik a pihi a kis lelkemnek, lévén, hogy ez a hét igazán dögunalmasra sikerült a munkában. Valahogy a türelmem is eléggé fogytán volt a gyerekekkel, de rájöttem, hogy most már aztán nem lesz kecmec, aki tényleg nem ért a szóból, az irány büntibe és kész. Pedig aztán jobban indult ez a hét ennél, tekintve, hogy hétfőn szabadtéri bográcsozásra voltunk hivatalosak Rus-ba, ami San Clementétől 10 km-re fekszik. Az itt található kápolnában "él" a falu védőszentje, a Virgen (Szűz), amit április második hétvégéjén fognak 'hazahozni' gyalogszerrel, kiválasztott hordozók vállán. Sőt, aznap bikaviadal is lesz a faluban, amire horribilis ára ellenére (a legolcsóbb jegy 29 EUR...) mindenképpen el akarok menni. Eddig még csak a tévében láttam közvetítéseket, nem is fogott meg nagyon a dolog. Egyáltalán nem élvezem, ahogyan bökdösik azokat a szerencsétlen bikákat, de mégis a kultúra része, szóval megyek és jól megnézem magamnak a torerokat.

Happy Hippie

2010-02-28T22:39:00.002+01:00

Vendégjárás

2010-02-21T22:52:00.006+01:00

A mai estével szerény háztartásunk magyar lakóinak száma 2-ről 7-re emelkedett. Itt töltenek ugyanis Eszter barátnői pár napot, egy, az elmondásuk alapján nagyon klasszul sikerült madridi hétvége után. Hát nem mondom, furcsa a lakás minden szegletéből magyar szót hallani. :) Mint ahogy az is, hogy magyarul néztem filmet ma. Azt hiszem erre közel fél éve nem volt precedens... A héten amúgy memóriagyakorlat címszó alatt elkezdtem összeírni, hogy hány filmet láttam, mióta itt vagyok. 37-nél tartok, de ugye ebben nincsenek benne a tévésorozatok (Jóbarátok, Szex és New York). A helyi könyvtárban sok klasszikus van DVD-n, akár még fekete-fehér filmek is, úgyhogy be kell pótolnom a lemaradásaimat... :)
Visszatérve a vendégseregre. A héten Bazka 2 szlovák barátnője is itt volt. Kiderült, hogy a lányok nagymamája magyar származású, úgyhogy bevetették minden magyartudásukat. A mulatóstól kezdve az esti imáig mindent hallottam tőlük. :) Aranyosak voltak nagyon.
A hét fő eseménye a szlovák és magyar delegációk érkezése mellett a carnaval, vagyis a farsang volt. Tegnap éjjel volt a csúcspontja. Én végül happy hippie lettem, színpompás művirágokkal megtűzdelt dögös vörös parókában. :) Hihetetlen, hogy itt mindenki mennyire be volt sózva a jelmezek miatt. A többség már hetekkel előtte elkezd készülődni a bulira. Kár, hogy nálunk otthon, az általános iskolával gyakorlatilag meghal a beöltözés hagyománya. A héten az oviban is volt beöltözősdi. Hát annyira kis aranyosak voltak, meg kellett őket zabálni! :) Kedden mindenki maga választhatta ki a jelmezét. Mi a lányokkal játékbabákká varázsolódtunk a szekrényeink tartalmának legszínesebb darabjai és kiegészítői által. Szerdán pedig egységes jelmezeink voltak. Szemeteszsákokból alkottunk Flinstones-jelmezeket. Én Vilma voltam. :) Képeket itt inkább azért sem tennék közre... :)
Aztán mi volt még, mióta utoljára írtam...? Chorizo-ról kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgyhogy mostanában már elvárja, hogy az élettársát is etessük. De úgysem tudunk ellenállni. Elvégre toleráns háztartás vagyunk, mint maga a spanyol társadalom úgy általában. Madridban, Valenciában is egy csomószor láttam férfi párokat kéz a kézben sétálni és a kutya nem nézi őket, mert tényleg abszolút nem érdekel ez senkit itt. És ha már megint a kutyákhoz lyukadtunk vissza: az unokahúgom első szava spanyolul: Chorizo. Végül is kezdjük a leghasznosabbakkal a nyelvtanulást, ugye... :) Nekünk most inkább egy új spanyoltanár fog ez ügyben segíteni, heti kétszer.
Most egy darabig a faluban leledzem hétvégente, egy kicsit spórolni szeretnék a következő időszakra. Március vége lesz igazán pörgős. Fallas lesz Valenciában. Ez a város legnagyobb és ezért értelemszerűen leghíresebb fiestája. Ilyenkor teljesen begőzöl mindenki: jöhet minden, ami tűzijáték. Eszter dobta fel a témát először:
- Menjünk! / - Persze! Menjünk. / - Csak van egy kis probléma. / - Mégis mi? /- Félek a petárdától...
Na, így lesz csak igazán izgalmas a dolog. :) Közvetlenül a Fallas után irány az EVS-es mid-term tréning. Nagyon várom már, több okból is: Andalúziába megyünk (Málaga közelébe) és találkozunk sok régi ismerősünkkel, mind a hajdúszoboszlói, mind pedig a santiago-i képzésről. Klassz lesz. Érzem. Már csak egy hónap... :)

Chorizo

2010-02-05T15:36:00.004+01:00

22.

2010-02-02T14:45:00.007+01:00

A mai napon 22 éves lettem. Különösebben nem vagyok feldobva a dologtól, annak ellenére, hogy még a rádióban is küldtek nekem egy számot és Amalia (a mentorom) férje (!) egy hatalmas ananásztortát sütött nekem... :) Azt hittem, hogy ennyi idősen végre tisztábban látok pár dolgot a nagybetűs ÉLETben. Hát, tévedtem. Egyre kevésbé értem az emberi kapcsolatokat, legyen az magyar vagy spanyol. Szóval a háttérben próbálom megfejteni a lehetetlent, közben pedig pörögnek a hetek. Kicsit átalakult a napirendem, tekintve, hogy Dominik vezényletével heti 2x capoeira edzésre járok. Jól esik ennyire intenzíven mozogni, de azt hiszem ez nem az én műfajom, szóval nem tudom, meddig bírom. Azt hiszem én a jóga vagy a Pilates mellett teszem le a voksom... :) Szerdánként linómetszésre járunk Eszterrel. Anno még az általános iskolában csináltam egyszer-kétszer és ezen aztán annyira fel is buzdultam, hogy sikerült egy jó nehéz képet kiválasztanom. Nem is tudom, mire leszek kész vele, de ha meglesz, feltétlenül lefotózom és megmutatom. :) Február közepétől újra lesznek spanyolóráink. Heti 2x. Reméljük a legjobbakat... :) Amúgy félelmetes, mennyire ingadozónak érzem a nyelvtudásomat. Egyszer bátran, gond nélkül nyomom a sódert, másnap meg egy tőmondatot nem tudok kinyögni spanyolul. Borzalom. Viszont! A hétvégén Valenciában jártam. :) Teljesen bele vagyok esve abba a városba! Valami egészen hihetetlen, hogy mennyire jól megfér benne minden: tengerpart, óváros, modern negyed, stb. A lányok otthon maradtak, úgyhogy Dominikkal ketten vágtunk neki az útnak. Eredetileg az volt a terv, hogy szombat délután jövünk is vissza, én viszont nem bírtam magammal és maradtam. Jól tettem. :) Találtam egy klassz hostelt, szóval, ha valaki arra jár, akkor foglaljon bátran ide: Purple Nest Hostel Vicces volt, mert ahhoz képest, hogy low season van, alig találtam szállást az éjszakára. A keresgetés annyira fel is pöccentett, hogy úgy döntöttem, itt az ideje elveszteni a Starbucks-szüzességemet. Egészen pontosan egy málnás sajttortával és egy epres frappuchinoval történt a dolog. És nagyon jó volt. :) Ill. további történelmi pillanat, hogy nagy merészen beültem egy moziba is. Az új Sherlock Holmes filmre. A közönség nagy része amúgy középkorú volt, csodálkoztam is, hogy kiket vonz egy Guy Ritchie film. Szerintem egy jó kis krimire számítottak, nem éppen ilyen stílusban... :) Ja, és el ne felejtsem: büszke kutyatulajdonosok vagyunk! :) Van egy kóbor kutyi, aki mostanában állandóan az ajtónknál téblábol. Chorizo-nak (kolbász) neveztük el. Másra se vágyik, mint egy pár finom falatra és egy kis simogatásra. Végülis mindig is úgy gondoltam, hogy az emberek és a kutyák nagyon is hasonlóak... :) Ó, igen! Ki ne maradjon a blogom gasztronómiai része! Egy barátunk (szintén Jesús) szakács és múlt héten sütött nekünk brownie-t. Hát mit mondjak...? Mennyei. A titka az, hogy mascarponét csöpögtet el a tetején. Hmmm... :) Amúgy ez a falu azt hiszem tartogat még meglepetéseket. Kiderült, hogy 33 különböző nemzetiség képviselteti magát itt. (Megjegyezném újfent: 7000 lakosú település!) Ma az egyik csoportomba pl. egy új kolumbiai kissrác érkezett. Vele nem lesz gond. A sírós-hányós kislány is kezd lassan megbékélni a helyzetével. Ez van, ezt kell szeretni... :)

A nap idézete:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

Kölyökidő

2010-01-15T20:35:00.002+01:00

Nagynéném állítása szerint másról sem szól a blogom, csak a bulikról, úgyhogy úgy döntöttem, a mai bejegyzést csak és kizárólag a munkámnak szentelem:

Szóval: két csoporthoz vagyok beosztva (2-3 évesek), akikre egy-egy óvónő vigyáz. 11-ig az első csoporttal (10 fő), utána a másikkal (14 fő) vagyok. Hogy mi is a feladatom? Bármi, ami jön! Együtt játszunk, segítek a tisztálkodásnál, az ebédnél, alvásnál, hazamenetelnél stb. Hál' Istennek a gyerkőcök zöme már szobatiszta, bár előfordulnak még apróbb-nagyobb balesetek. Ezeket általában egy napra időzítik mindannyian. Szerintem a háttérben konspirálnak ám rendesen...! :) Van egy oktatóprogram. Ez egy elég komplex dolog, már a totyogósoknál elkezdődik. Mi most éppen a színeknél tartunk. Ma sárga labdát festettünk például. :)
Hazudnék, ha az mondanám, nincsenek kedvenceim. De szerintem ez normális, ne mondja nekem egy pedagógus sem, hogy ne lennének gyerekek akikkel jobban ill. kevésbé szimpatizálnának! Utóbbi is akad, bizony. Van egy kislány, aki abban a pillanatban iszonyatosan idegesítő rinyálásba kezd (tudom, hogy ez a szó eléggé súlyos, de képtelen vagyok máshogy kifejezni), amint a kolléganőm kiteszi a lábát a teremből. Egyszerűen képtelen vagyok hatni rá, de más nevelők is így állnak a dologgal... Annyira felstresszeli magát a kislány, hogy rendszeresen kidobja a taccsot! Amit kinek kell feltakarítania? Így van! Hát nekem!
Kisgyerekekkel dolgozni klassz, ez tény, de nem csupán móka és kacagás! Jól le tudnak fárasztani a kis pockok, az egyszer tuti! :)

PS: Tök érdekes, ma figyeltem fel arra, hogy egyedül egy román kislány anyukája mondja azt, hogy Gracias!, mikor elviszi a gyereket délután. Szóval lehet, hogy a közép-kelet európaiakat sokszor lenézik nyugaton, de udvariasságban akkor is sokkal jobbak vagyunk. Lásd: engem még egy spanyol férfi sem engedett előre az ajtóban... Persze, tudom, hogy ez nem a világ vége, de én már csak egy ilyen régimódi chica vagyok. :)

Találkozások

2010-01-10T18:45:00.006+01:00

Hogy is kezdődhetne másképp 2010. első bejegyzése: BÚÉK!!! :)

Bocsánat, hogy kicsit eltűntem az elmúlt hetekben, de mentségemre szolgáljon, hogy eléggé pörgős időszakon vagyok túl, így időm se nagyon volt írni... De ennek így is kellett lennie! :)

A pörgés ugye a Karácsonnyal kezdődött, mikor is megérkezett hozzánk Bence, majd Matthieu Gijónból (Asturias). Mindenki bedobta magát a konyhában rendesen: Eszter brownie-t, Matthieu répatortát, Bence pedig jobbnál jobb tengeri herkentyűs cuccokat alkotott. Tessék, így kell az ember lányának megválogatni a lakótársait...! :) Amint azt már írtam, Szenteste a spanyol fiatalok fogják magukat és a családi vacsi után elmennek bulizni. Mi sem tettünk másképp. Por supuesto. :)

27-én aztán indultam haza. A telefonom PIN-kódjának emlékezetemből való tökéletes kiiktatása révén kicsit megnehezítettem kis családommal és a barátaimmal történő kommunikációt. No, de mint tudjuk: "Csak az a normális, akit nem ismersz eléggé." :) 30-ig Pesten voltam. Csillának ezúton is köszönöm, hogy befogadott! :) Sikerült minden, amit elterveztem: majdnem minden egyetemi barátommal össze tudtam futni. Voltam a Szerájban gyrosozni. Voltunk a Morrison's 2-ben bulizni - ahol is megajándékoztam magam egy alkoholmentes koktéllal. Mert ugye vannak még olyan országok, ahol tudják mi az a mentes koktél... ;) Csillával elmentünk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba méregdrága kézműves termékek után sóvárogni. Ettünk erdélyi kürtős kalácsot, amiről aztán kiderítettem később, hogy a hivatalos angol fordítása a 'chimney cake'. Találó. :) Aztán moziban is voltunk. Ágika hazamegy és mit néz meg? Az új Almodóvar filmet. (Los abrazos rotos/Megtört ölelések) No comment. :) Meg a Gödörben is voltunk. Brains koncerten. Hajjajjj... :)
30-án aztán megérkeztek a szüleim is. Ők édesapán munkája révén Görögországban töltötték a Karácsonyt. Úgyhogy 31-én szilveszteri pótkarácsonyt tartottunk Zalaegerszeg. Otthon főleg a családommal, gimis barátokkal töltöttem az időt. Két napra viszont Pécsre is lementem, gyerekkori barátnőmhöz, Verához, akivel immár 15 éve gyűrjük egymást. :)

Ami azt illeti, lett volna még pár dolog, amit jó lett volna elintézni otthon, de tegnapelőtt vissza kellett jönnöm. Az elmúlt két éjszakát Madridban töltöttem Eszterrel, Bencével és Ildivel, akit még a hajdúszoboszlói EVS képzésen ismertem meg. (Blogra jobbra!) Kicsit körbemászkáltunk a városban. Megnéztük a királyi palotát (Palacio Real), a Plaza de Toros-t, ahol a bikaviadalokat tartják. Sétáltunk a Retiroban, ami egy hatalmas park, közepén egy csónakázó tóval. Spanyolországban január 7-től minden nő megőrül: rebajas, azaz leárazások vannak. Nem is kicsik. Úgyhogy mindenki megpakolt szatyrokkal járt-kelt a városban. Meg is hozták a kedvemet, bár én azt hiszem, igen szolidan költöttem egyesekhez képest... :)
Most San Clementéből pötyögök. A házban ismét nincsen víz, mivel a nagy hideget nem bírják a csövek. Egyszer már volt két vízmentes napunk decemberben. Annyira nem volt vicces. No, de lesz ez még így se! Reméljük... :)

Foci, lottó és minden, ami lázba hoz

2009-12-22T15:19:00.009+01:00

Egyet elég hamar megtanultam itt: a foci, kérem, az nem tréfadolog! Mindenki szépen döntse el, hogy Real Madrid vagy Barca drukker-e, mert itt pártatlannak maradni nem lehet. 21 évig mondhatni nagy ívben tettem a focira, sosem izgatott nagyon, aztán szombaton láttam a Real-Zaragoza meccset és rájöttem, hogy a magyarral ellentétben, a spanyol foci azért mégis csak figyelemreméltó. (Mintha hallottam volna ezt már valahol... !? :) Szegény Zaragozát 6-0-ra alázta a Madrid - de ez azért nem elég nekem arra, hogy Real-drukkerré váljak! A választásom Iker Casillas-szal, a Real kapusával magyarázható... ;)

A másik dolog, amire minden spanyol rákattan, az a lottó/totó/bingó etc. A karácsonyi lottónak nagy hagyománya van itt. Történetesen az egész ország játszik és nagyon nagyok a nyeremények. De nagyon. Az ideit ma reggel húzták ki: minden évben általános iskolásokkal olvastatják fel a számokat. Gyerekmunka a javából! :)

Apropó, Karácsony! Szépet és kellemeset minden kedves Olvasómnak! :) Az oviban ma volt az utolsó munkanapunk, ma ünnepeltünk. Először a gyerekek adtak egy kis műsort a szülőknek ill. rokonoknak, megjött a Mikulás (nálunk idén Mama Noel volt Papa Noel helyett, no de krízis van, kérem...!), a gyerekek kaptak ajándékot, aztán eszem-iszom volt. A héten először kóstoltam a gachas-t, ami kifejezetten erre a térségre jellemző étel. Amilyen ronda, olyan rossz is... :) Na, jó, meg lehet enni. De nem lesz a kedvencem, az egyszer tuti.
Vasárnap Villarrobledo-ban voltam. Aminek egyszerűen gyönyörű a temploma (klikk!), de ezen kívül sok látnivaló nem akad. Viszont a társaság jó volt nagyon. :) Decemberben amúgy igen nagy a mozgás nálunk. Szombaton itt volt Eszter barátnője, Kriszti, Valenciából. Ma érkezett a barátja, Bence, szerdán pedig kibővülünk egy francia sráccal, Matthieu-vel, akivel a galiciai EVS képzésen barátkoztunk össze. Fura, de ahogy kérdezgettem az itteni barátainkat, kollégáinkat, Szenteste családi vacsora van, de utána a fiatalok szinte kivétel nélkül elmennek szórakozni. Újabb ok a fiestára! :) Így kell ezt csinálni! Feliz Navidad! :)

A szavak ereje

2009-12-15T21:19:00.004+01:00

Hűséges Olvasóimat megkérném arra, hogy ugorjanak az előző bejegyzés utolsó előtti bekezdéséhez, utána pedig tekintsék meg újfent a fenti fotót. Tegnap készült. Ez a kép tárult elém, amikor felhúztam reggel a redőnyömet. A dolog érdekessége abban rejlik, hogy állítólag évek óta nem látott ennyi havat a falu. Úgy 25-30 éve… Az egész helyzetet kb. úgy kezelik, mintha katasztrófa sújtotta övezet lennénk. Tegnap semmilyen távolsági busz nem közlekedett. Ugyanis errefelé nem nagyon vannak felszerelkezve a települések hókotrókkal… Az oviban össz-vissz 7 (!) kiskölykünk volt tegnap. Úgyhogy igencsak nyugis napunk volt. Kb. karácsonyi dekorációkkal szórakoztunk egész nap és a délutáni műszakot el is lógtuk. Stella a hó maradt majdnem itt ragadt, de végül ma már közlekedtek a buszok, így időben el tudta csípni a gépét Madridban. Stella nagyon nyitott lány, hihetetlen, hogy milyen gyorsan beilleszkedett közénk és a szombat esti buliban is jól elvolt, annak ellenére, hogy egy mukkot nem beszél spanyolul. Apropó, szombat! Érdekesen indult: éjfélkor kb. mi öten voltunk össz-vissz itthon, aztán hajnali 2-kor már húszan. De itt ez a normális. Hajnali 2 körül indul be igazán az éjszakai élet és eltart vagy 6-7-ig. Klassz kis este volt! Ill. hajnal... ;)

Helyzetjelentés

2009-12-12T15:21:00.004+01:00

Ma reggel megvolt az első igazi spanyol reggelink: a churrosozás. Nem volt rossz, de azt hiszem nem fogok rákapni a dologra, mert a fánk NAGYON olajos volt. - A spanyolok, az olaszokhoz hasonlóan édeset reggeliznek, abból is viszonylag keveset és ha lehet, házon kívül. Végül is élni tudni kell...! :) De a viccet félretéve, tényleg úgy gondolom, hogy van pár dolog, amit nagyon klassz lenne Magyarországon is meghonosítani a spanyolok életfelfogásából. Ami közel sem pénzkérdés... Mert a legtöbbször ugye erre hivatkozva magyarázkodnak az emberek otthon...

Más! Csütörtökön érkezett hozzánk Bazka barátnője, Stella ill. ez a hétvége az utolsó négyesben töltött hétvégénk 2009-ben. Úgyhogy ismételten találtunk két jó indokot arra, hogy házibulit tartsunk ma éjjel. Újfent nagyon spontának leszünk, hiszen semmink sincs még itthon. Se inni-, se ennivaló... No, de tranquilo...! ;)
Tegnap elcsórtunk egy rakat dolgot az oviból, úgyhogy kreatívkodunk egyet délután. Így remélhetőleg estére már teljes pompájában is meg lehet csodálni a karácsonyfánkat. A falon található és zöld csomagolópapírból készült... :)
Amúgy úgy tűnik, visszavonhatatlanul megérkezett a tél. Konkrétan köd formájában. Kicsit horrorisztikus a dolog, de legalább a havas latyaktól és beázott cipőktől nem kell tartanom... :)

Mindent összevetve: jól megvagyunk. Egyedül a lakás kezd kiakasztani. De nagyon. Konkrétan a fürdőben penészesednek a falak. A mosott ruhák nem száradnak meg rendesen, a kandalló ellenére sem és vizesednek a nyílászárók. Mindenhol. Éljenek a '60-as évek építészeti csodái...! :S

Galicia

2009-12-06T21:36:00.006+01:00

Jegyszedő (igen jóképű) fickó a madridi vonatállomáson: Hola!
Ági: Hola!
Fickó: Milyen szerencsés vagy!
Ági: Miért is...?
Fickó: Mert Santiago de Compostelába mész!

Igaza volt... :) A hetet Galicia központjában töltöttük egy kötelező EVS képzésen, a hozzánk hasonlóan szintén ősszel érkezett önkéntesek társaságában.

Pontosan egy hete indultunk útnak. Mondanom sem kell, hogy reggel természetesen késésben voltunk - mint mindig... :) De hál' Isten elértük a buszt. Csontra. Jól kezdődött az út: Dominikot ki akarta zsebelni a mögötte ülő cigányasszony. Még jó, hogy nem tudok aludni a tömegközlekedési eszközökön és így időben észrevettem a dolgot. Az igen egyértelmű torokköszörülésemnek hála nem jött össze a nőcinek a projekt. Egyébként igen meglepődött volna azon, amit talált volna. Tekintve, hogy lökött német lakótársam reggel - félkómás állapotban - zsebre tette a tévénk távirányítóját. Igen, a távirányítót. Lassan már meg sem lepődöm a hasonló történéseken... De legalább lesz mit sztoriznom az unokáimnak! :)

Madridtól még 8 órát utaztunk tovább, észak felé. A hatodik óra igen kritikus volt már, ami azt illeti, de megtettük, amit megkövetelt a haza! :) Az állomáson már várt ránk Bab (blogja jobbra!), akit Eszterrel a hajdúszoboszlói EVS képzésről ismerünk. Így mi hárman képviseltük kis hazánkat. Amúgy nagyon vegyes társaság jött össze. A teljesség igényével: angol, francia, olasz, holland, belga, svájci, szlovák, litván, észt, ukrán és török önkéntesekkel töltöttük ezt a hetet.

Napközben sok tennivalónk volt. Előadások voltak EU-s és EVS-es lehetőségekről, magáról az országról. Voltak nyelvóráink is - így most már tudom, milyen is egy igazán jó spanyol anyanyelvű spanyoltanár... Esténként elmentünk valahova iszogatni, beszélgetni és táncolni. Mint az a harmadik estén kiderült, 'törzshelyként' egy melegbárba jártunk. :)

Egy nap ellátogattunk a Santiagótól egyórás útra lévő A Corunába. A város az óceánparton fekszik, így alig vártam már, hogy menjünk és láthassam azt a kis pocsolyát! :) A vadiúj esernyőm 5 percig bírta, aztán úgy döntött, hogy nem segít tovább nekem... Mindent összevetve Galicia gyönyörű hely, de az állandó eső kiborító! (Azt hiszem, tényleg jó helyre kerültem: La-Manchában 2 hónap alatt kb. 2x esett össz-vissz...) A Corunában elmentünk a rómaik által épített, ma is működő világítótoronyhoz, de amúgy a városból sokat nem láttunk, mivel igen kevés időt kaptunk csak a szervezőktől. Santiagot pedig csak az utolsó két napban sikerült igazán megismerni. Voltunk páran egy nagyon klassz múzeumban. Az egész interaktív volt, sok helyen 3D-s szemüveget kellett viselnünk ill. szimulációs játékok is voltak. Aki arra jár, feltétlenül menjen el! :)

Nagyon jól éreztem magam, de ugyanakkor a kevés alvás megtette hatását: tegnap hullafáradtan estem haza. Itthon pedig egy jégverem várt. Nem volt annyira vicces... Hála az Égnek, hosszúhétvégénk van, így csak szerdától dolgozunk. Eszterrel megbeszéltük, hogy valamelyik reggel feltétlenül elmegyünk churrosozni. Ez amolyan tipikus spanyol reggeli: sűrű forró csoki és churros (fánk). Pestiek előnyben: a Mechwart-ligetnél van egy Olé! nevű bódé, ahol nagyon finom és friss churros kapható! Tessék (m)enni! :)

Elektromos kis ülések

2009-11-27T17:54:00.005+01:00

Most egy igen őszinte bejegyzés következik. (Akinek nem inge, ne vegye magára…!)

Tegnap nagyon, de nagyon ideges voltam. DE! Tőlem szokatlan módon, egész jól kezeltem a helyzetet és nem robbantam, mint egy bomba – ahogy azt általában szoktam. (Aki ismer, jól tudja, milyen idióta tudok lenni, ha ideges vagyok.) Tranquilo - azt hiszem, tényleg megérintett a spanyol életérzés... :)
Egyszerűen csak gondolkodtam pár dologról...:

- Rádöbbentem arra, hogy nagyon könnyen megszeretek embereket - ami nem mindig vezet jóra. Olyanokat is a szívembe zárok, akik csak egy rövid időt töltenek el az életemben és eszük ágában sincs tovább időzni.
- Tyúkanyó vagyok, ezt jelenlegi élet/lakó/munkatársaim is megmondhatják... Így vannak olyanok is, akikkel törődöm, ugyanakkor semmi keresnivalójuk sincs az életemben - mert nem érdemlik meg!
- Frusztrál, hogy pont a hozzám legközelebb álló barátaimmal képtelen vagyok rendszeresen kommunikálni.
- Aztán a másik dolog az, hogy ha én megígérek valamit, azt be is tartom. Engem így neveltek a szüleim.
- Ha pedig kimondom, hogy valaki fontos nekem (amit egyébként nagyon nehezen fogalmazok meg élőszóban...), akkor az tényleg úgy is van.

Szóval ezek a koránt sem jelentéktelen kis dolgok nyomták a szívemet az elmúlt napokban. De nagyon.

Jó ez az EVS. Egy csomó mindenre ráébred az ember lánya. Összességében viszont azt hiszem, engem azért igenis szeretnek az Égiek. Mert jó emberekkel vagyok körülvéve itt, a Juanok és Juaniták földjén. :)

Krónikus alváshiány

2009-11-23T14:51:00.005+01:00

Jelenleg egyetlen vágyam van csupán: addig aludni, ameddig igazán jólesik! :)
Igen, a hétvége ismét nagyon sűrűre sikeredett. Szombaton 4-kor, vasárnap 7:30-kor értünk haza... :) Újfent be lettünk mutatva pár emberkének. Nagyon aranyosak. Pénteken le is zajlott egy Magyarország-Spanyolország barátságos csocsómérkőzés velük. Azért álltuk a sarat Eszterrel... Végülis egy gólt mi is lőttünk...! :) Szombaton Villarrobledoban voltunk, ami kb. 20 percre van San Clementétől (természetesen kocsival). Először leültünk vacsizni egy kínai étteremben. Minden étkezés után pontokat kapnak a vendégek, amiket később ajándékokra válthatnak. Be akartunk szerezni egy igazi kínai unikumot: az integetős macskát és képzeljétek, az pont nem volt nekik! Hát, hova fajul ez a világ??? :) A városból sokat nem láttunk, de szimpatikusnak tűnt nagyon. A vacsi után meg elmentünk táncolni egy-két-három helyre. :) Érdekes tényre bukkantam az egyik helyen: spanyol értelmezésben az alkoholmentes koktél rumot is tartalmaz... :D Visszasírom én még a Morrisson's-os akciós koktéljaimat...! :) Szóval, egy szó, mint száz, hogy ilyen roppant szépen fejezzem ki magam: nagyon klassz volt a hétvége! :) Tegnap este még megfejeltük egy magyaros vacsival: nokedli pipipörivel (gyengébbek kedvéért: csirkepörkölttel... :) Tök jól sikerült szerintem. És a többiek szerint is. :) Aztán utána invitáltak minket a törzshelyünkre: solo una copa! (csak egy italra!), de inkább kihagytam a dolgot. Ugyanis a spanyoloknak ez nagyon nem csak egy italt jelent... :)
Erre a hétre egyelőre egy DVD-zésen és zenecserélgetésen kívül nincs több terv. Meló van. Vasárnap viszont indulunk egy képzésre (ami az EVS program része). Galíciába megyünk, pontosabban Santiago de Compostelába. Hihetetlenül multi-kulti lesz a dolog! Találkozunk a Spanyolországba ősszel érkezett önkéntesekkel. Lesz mindenféle náció: angol, észt, szerb, francia etc. Az egyetlen bibi az, hogy madridi átszállással megyünk: Madridig 2-3 óra az út, onnan pedig további 8 (!!!). Vonattal. Ami viszont hál' Isten nem éppen MÁV. Legalábbis reméljük a legjobbakat... ;) Életem eddig leghosszabb vonatútja a Budapest-Belgrád táv volt, ami kb. 5 óra. Szóval izgalmas lesz... :) Vamos a ver!

PS: A fotó a Halloween bulin készült: Dominik, Bazka, Eszter és jómagam

Pörgés

2009-11-16T21:06:00.011+01:00

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mondókámat… ! :)

Szóval: a csütörtöki színház klassz volt. Kár, hogy egy kukkot sem értettem a három rövid kis darabból… Amúgy biztosan szórakoztató volt, mert a közönség sokat nevetett… :) No mindegy, azt hiszem ez egy újabb löketet adott arra, hogy igenis le kell ülnöm a hátsómra és át kell nyalnom a nyelvtant elölről-hátulról, bármennyire is rühellem… Az az igazság, hogy a nyelvóráink nem érnek semmit. Sokáig próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, de most már nagyon nem megy… A probléma gyökerét szerintem az adja, hogy a tanárnőnk nem beszél semmilyen idegen nyelvet, úgy tűnik, nem vágja a dolgok menetét. Mondatokat elemzünk, amikor még a régmúltat sem tudom használni! De analízis persze van, meg ilyenek… No, mindegy, vissza a színház témához! A darabok között egy señora alapzenére kasztanyettázott, klassz volt! A végén pedig táncoltak a csajok (60-70 körüli nyugdíjasok…:) , ráadásul élőzene volt, állítólag három hónapig gyakoroltak az előadásra. Jotát táncoltak, ami tradícionális la-manchai tánc/zene.

Pénteken volt ugye a gitárkoncert. Nem volt rossz, de Snétbergert meg se közelítette, ugye… :) Na, jó, a srác (Juan Miguel Morante - gyönyörű neve van, nem? :) még csak 25, úgyhogy van ideje gyakorolni. Vicces volt, mert főleg hagyományos spanyol dallamokat játszott, de azokból is a lassabb dolgokat. Aztán amikor visszatapsoltuk, akkor pedig elkezdte játszani a Rózsaszín Párduc zenéjét! :)

Aztán szombaton végre kimozdultam San Clementéből.! Ideje volt már... ;) Albacetébe mentem, vásárolni pár dolgot. Sikeres volt a túra, tekintve, hogy egy rakat pénzt költöttem... No, de mindegy. Felfedeztem egy női ruhamárkát, ami szerintem klasszisokkal jobb, mint a Mango vagy a Zara és kb. egy árban van velük: Blanco. Azt hiszem, nálunk (mármint Magyarföldön :) még nincs üzletük. De remélem, tévedek… :) Ja, és megvettem életem első spanyol nyelvű könyvét. Szakácskönyv az amerikai konyháról... :) (Tudom, nem vagyok normális…! :) Egyszerűen csak annyira guszták benne a desszertek, hogy nem tudtam otthagyni a boltban! :) Pláne 2 euroért…

Aztán este táncóránk volt otthon. Mármint San Clementében. Utána meg kocsmatúráztunk egyet pár új ismerőssel. A Halloween bulin találkoztam velük először: Adolfo és Goyo. Azt hiszem (és remélem… :) , hogy sokszor felmerül majd a nevük a blogban, úgyhogy megjegyzendőek! :) Két jófej harmincéves srác. Már bemutattak minket a baráti körüknek is. Úgyhogy a szombat este/vasárnap hajnal egy házibuli jellegű összeröffenéssel végződött. Goyo szüleinek van egy nyári konyhája és ott mókáztunk. Hajnali 5-re sikerült is ágyba kerülnöm. Lelkiekben elterveztem, hogy a vasárnap csak az enyém, lazulás, filmnézés (a helyi könyvtárban egy hétre lehet kikölcsönözni tök jó DVD-ket) etc. No, de kérem Spanyolországban vagyunk és ezt nem vettem számításba…! :) Így aztán a vasárnap estét San Clemente határában töltöttük Adolfék baráti körével, egy jó nagy kandalló előtt, grillcsirkévé sülve.

Azt hiszem, igen jó úton vagyunk az integráció felé. :) Ma este pl. beugrott Luis (a rádiós srác), hogy megkérdezze, merre is megyünk a hétvégén: Madrid, Villarobledo avagy Valladolid…? :) Gyorsan el is vitettem magam kocsival a legnagyobb élelmiszerüzletbe bevásárolni… (Tudom, tudom, kihasználom a férfiakat…! ;) A boltban összefutottam az egyik kollegínámmal, Pilarral (egy nagyon precíz és kreatív negyvenéves csajszi), aki felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Természetesen az autóban hagytam a táskámat. (Avagy retikülömet. Kinek hogy… :) De ugye no pasa nada! (semmi gond) avagy Spanyolországban vagyok…! :)

PS: A kép a nyári konyhás mókában készült. Épp a spanyol alternatív rock együttesekkel ismerkedem.

Celebek

2009-11-12T15:05:00.011+01:00

Nincs itt mit kertelni. Sztárok vagyunk és kész. :) Lejött a helyi havilapban a cikk rólunk. Na, jó. A projektról. Tekintve, hogy az állampolgárságunkon kívül semmit nem írtak rólunk... Ahhoz képest, hogy fotóztak is minket meg minden! Szóval mélységesen fel vagyok háborodva! Viszont! Tegnap voltunk a helyi rádióban! :) Volt velünk egy félórás blokk délelőtt. Hál' Isten Amalia, a mentorunk vitte a prímet. Ő beszélt magáról a projektről ill. az elmúlt évek tapasztalatairól. Mi meg válaszolgattunk pár kérdésre. A riporter nőcinek felcsillantak a szemei, amikor mondtam, hogy nemzetközi tanulmányokat hallgattam. És konkrétan afelől érdeklődött, hogy mi a véleményem a magyar politikai helyzetről...? Öhm. Közöltem vele, hogy majd júniusban tegye fel a kérdést, legyen szíves, mert azt hiszem jelenleg kicsit korlátoltak a nyelvi képességeim a dolog kifejtésére... :) Illetve nem is tudok annyi spanyol káromkodást, amennyit szívem szerint használnék a magyar politikusok jellemzésénél.. Ez a kérdés körülbelül olyan volt, mint amikor a madridi hostelt vezető kubai fickó arról érdeklődött, hogy ugye milyen jó, hogy Magyarországon is már kapitalizmus van! :) Ha jól emlékszem, neki is ugyanazt válaszoltam, mint a rádióban... :D Amúgy annyira élveztem az egészet! Mármint a rádiós dolgot! De tényleg! Még csak nem is izgultam! Engem ez a rádiós-újságírós vonal mindig is vonzott, szóval ki tudja, merre sodor az élet...! ;)
Ez a hét amúgy nagyon mozgalmasan telik. Kedden voltunk Amaliánál. Csináltunk együtt tortillát. Ma este lesz a férje vezette amatőr színtársulat fellépése. Ilyen kis nyugdíjaskör vagy mi. :) Holnap meg lesz egy gitárkoncert. Azt nagyon várom már! Imádom az akusztikus gitárt. Életemben eddig még csak egyszer volt igazi katarzis érzésem koncerten: Snétberger Ferenc. :)
Amúgy kezdek megismerkedni a spanyol énekesekkel, zenekarokkal. Muszáj felvennem a lépést, mert aki kimarad, az lemarad! :) Pl. amikor megérkeztünk Eszterrel Spanyolo.ba, pár napot Madridban töltöttünk (akklimatizálódtunk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult) és az egyik cipőboltban találkoztunk egy hírességgel. Erre csak abból következtettünk, hogy az összes tizenéves kiscsaj közös fotót akart vele készíttetni. :)

A nap kérdése: Hogy létezhet az a spanyol férfinév, hogy Jésús? Nem beképzelt ez egy kicsit...? :D

Jégkorszak

2009-11-07T11:21:00.004+01:00

Mindenki megnyugtatására közölném, hogy két kómában töltött nap és fél tábla tejcsoki betermelése után végre elég erőt érzek a vénáimban újra. Ettől függetlenül sajnos a madridi kiruccanás még ugrott. Illetve áttettük egy héttel későbbre... :) Jó látni amúgy, hogy az itteni ismerőseink mennyit utaznak belföldön! Végülis abszolút igazuk van. Itt van ez a hatalmas ország, aminek annyi arca van, hogy hihetetlen! Tegnap a híradóban mutatták, hogy nyolcméteres hullámok csapdossák az északi partokat, Leónban havazik, Andalúziában meg pólóban flangálhatsz… :) Sajnos mi még nagyon nem a mediterrán Spanyolhonban élünk, így tegnap az a felettébb elkeserítő dolog történt, hogy kénytelen voltam venni magamnak egy pár KESZTYŰT! Bizony, bizony…! :S Amúgy azt mondják, San Clementében ritka a havazás (ill. a csapadék úgy egyáltalán). Előfordul, de nem tart ki pár napnál tovább, mivel a hőmérséklet nem nagyon kúszik mínusz alá. Oké... Most azt hiszem, befejezem az időjárás témát, mert a végén még olyan leszek, mint egy igazi angol…! :D Apropó angol! Találjátok ki mi is az a ’béisbol’ ? Hát a baseball! :D Hihetetlen. Meg egyáltalán, hogy errefelé mennyire nem beszélnek idegen nyelveket! De a fiatalok sem! Össz-vissz egy ismerősünk van, akivel folyékonyan lehet angolul kommunikálni, vele is csak azért mert Londonban élt egy ideig. Juan Carlosnak hívják. Mint a királyt. :) Sajnos komoly problémáim vannak a spanyol nevek memorizálásával. Az oviban például van két ’kislányom’: Naiala és Nerea. Hát, kösz szépen…! Van Elisám, Elenám és Lorenám. Marcom és Mariom. Spanyol szülők! Lehetnétek kicsit kreatívabbak már…! :D

Kényszerpihenő

2009-11-05T14:11:00.004+01:00

Két napja immár itthon leledzem, egy roppant bájos gyomorrontásnak "köszönhetően"... DE legalább van egy kis időm arra, hogy újabb tudósítást írjak hűséges Olvasóimnak! :)
Emlékeztek arra, amit a legutóbbi bejegyzésemben írtam? Hogy nem valami sok a szórakozási lehetőség? A szombat estével azt hiszem meghazudtoltuk a kijelentést. A Halloween buli ugyanis nagyon jól sikerült! Az általam előzetesen 5-10 főre saccolt vendégségből 20 fő lett lett. Még jó, hogy a szomszéd házat csak irodának használják és nem lakik itt permanensen senki... :) Lehet, hogy egyeseknek a röviditalos rulett is rásegített a lazulásra...? (klikk) :)

Tegnapelőtt született a terv egy szombati madridi kiruccanásra. Tök jó lenne! Remélem össze tudom magam szedni arra... Annyira rühellek betegnek lenni! Ilyenkor mindig belesüppedek az önsajnálatba, lásd. most érzek először honvágyat, mióta kint vagyok. És ez nem jó. Ráadásul most néztem meg a Szex és New York utolsó epizódjait, aminek az a lényege, hogy a főszereplő csajszi Párizsba költözik és otthon hagy csapot-papot. Mindent az ismeretlenért. Valahogy nagyon ismerős a szituáció...

Halloween

2009-10-31T15:36:00.013+01:00

Tegnap újra általános iskolás lehettem: egész nap süvegeket vagdostam fekete kartonpapírból a gyerekeknek. Aztán eszembe jutott, hogy hol van az a kreatív Ági, aki anno voltam? Annyi minden kézművesdolog érdekelt engem régebben, nem is voltam rossz! Tele is vagyok otthon kellékekkel, mégis, mintha valami kiölte volna belőlem a kreativitást. Ez a folyamat a gimiben kezdődött és az egyetem mondhatni vajmi keveset segített a dolgon... No, de visszatérve a lényegre: varázsló- és boszorkánysüvegek! :) Halloween van ma, bizony! Bár itt sem ünneplik úgy, mint az USA-ban, azért jó indoknak bizonyul arra, hogy házibulit tartsunk itthon. Ne kérdezzétek, mi a program, kik lesznek itt egyáltalán, mert nem tudok semmit! :D Tranquilo...! ;) Egyet tudok csak a mai estével kapcsolatban: alig várom már, hogy a buli előtt még újra megpörgessen a vállamig sem érő tánctanár! :D

A héten eddig amúgy semmi extra nem történt. Még mindig Valencia hatása alatt vagyok és még mindig elcsodálkozom pár, itt abszolút átlagosnak tekintett dolgon. Például: A bárokba rendszeresen járnak a gyakorló szülők is. A kisgyerekekkel együtt. Így történhetett meg az, hogy tegnap este éjfél előtt pár perccel találkoztam az egyik 'gyerekemmel' a bölcsiből (2,5-3 éves) a kedvenc helyünkön. (Ahol egyébként már a pultos kapásból vágja, mit fogunk inni.. :) Ez nekem valahogy nagyon idegen. Az viszont nagyon tetszik, hogy itt mennyire figyel mindenki a külsejére. Még a nyugdíjas nénikéket is beleértve! Szerintem nagyon tipikus amúgy a spanyol nők öltözködése errefelé. Tipikus és csinos.

Bár a többiek sokszor hiányolják a nagybetűs ÉLET-et és a bulikat San Clementéből, meg kell mondjam, Piliscsaba után felüdülés a hely nagyon sok szempontból. Az alapszolgáltatásokat nézve pl. 3 (!) optika van itt (mégegyszer leírnám: 7000 fős település...), jól felszerelt könyvtár etc. Nyilván jó lenne, ha több lenne hétköznap a fiatal, de ugye a korunkbeliek a környék városaiban tanulnak és csak a hétvégékre jönnek haza.
Én mindenesetre megpróbálom úgy felfogni a dolgot, hogy mivel a szórakozásra viszonylag kevés a lehetőség, legalább pénzt tudunk spórolni az UTAZÁSRA! :) Nem csak a belföldire: a tervezettekkel ellentétben ugyanis mégis hazamegyek decemberben. 27-től január 8-ig otthon leszek! :)

San Clemente

2009-10-29T15:03:00.005+01:00

Valencia

2009-10-27T08:02:00.007+01:00

A valenciai kirándulás hihetetlenül jól sikerült – annak ellenére, hogy közel sem úgy indult… Szombat reggel ugyanis reflexszerűen nyomtam ki a telefonom ébresztőjét, amely mozdulatnak köszönhetően 10 (!) percem volt arra, hogy emberi állapotba kerüljek ill. összepakoljak a hétvégére. Abszolút rekordot döntöttem, mondhatni büszke vagyok magamra. De ezt a stresszt még egyszer nem szeretném átélni azért…! Mint utóbb kiderült, kár volt a gőzért. A busz ugyanis kerek 1 (!) óra múlva érkezett meg a megbeszélt időpont helyett…

Valenciában a bölcsisek az állatkert felé vették az irányt, mi pedig találkoztunk Krisztivel, Eszter fősulis barátnőjével.
A város teljesen lenyűgözött! Meg a 33’C október 24-én! :) A leginkább várt dolog pedig a tengerpart volt számomra, mert eddig az Adrián kívül más tengerrésznél nem voltam. Egész nap ott tudtam volna bambulni a tengert…! Imádom! Egy idő után viszont inkább továbbálltunk várost nézni.

Többek között Spanyolország szimbólumában, az El Corte Inglés-ben is megfordultunk, ahol sikerült végre beszereznem a Body Shop japán cseresznyevirágos parfümjét. (Magyarországon miért is nincsen Body Shop…?) Az áruház mellett van a buszállomás, így gyorsan megnéztük, hogyan is jutunk haza vasárnap. Említettem már, hogy milyen ramaty a közlekedése San Clementének…? Az egyetlen lehetőségünk hazajutni a reggel 9:30-as járat volt. :S No, de erről majd később…

A véletlenekről csak annyit, hogy össz-vissz három címet írtam ki magunknak otthon, szállás lehetőségnek. A városnézés közben egyszer hirtelen felnéztem és pontosan az egyik kiírt ifjúsági szálló kapujánál álltunk. (Indigo Hostel) Pedig fogalmam sem volt arról, hogy arra jártunk! A sors keze akkor pecsételte meg a dolgot, amikor belépve a szálló előtermébe egy pontosan ugyanolyan közlekedési táblát láttam meg a falon, mint amilyet Ausztriában szerváltam egy bolhapiacon. (ausztrál klasszikus: Kangoroos – 15 km away:) )

Este Dominik hihetetlen közvetlenségének és pár doboz sörnek köszönhetően hamar összehaverkodtunk két nagyon jófej amerikai sráccal, akik az esti bulihoz is csatlakoztak hozzánk. Először egy ún. botellón-ba mentünk. Ami gyakorlatilag köztéren történő csoportos garázdálkodást jelent. Na jó, nem kell semmi rosszra gondolni…! :) A lényeg az, hogy a szórakozóhelyeken nagyon drága az alkohol, ezért buli előtt az utcán, tereken melegítenek be a fiatalok, boltban vásárolt italokkal. Ami amúgy tiltott dolog, mármint a köztéren történő alkoholfogyasztás, de ez senkit sem érdekel itt. Mármint a rendőröket sem. :) Tranquilo (nyugi!), itt ez a kulcsszó! :)

Éjjel elmentünk táncolni. Hál’ Isten egy olyan helyre, ahol nem spanyol gumipop ment vég nélkül, hanem általam is ismert és értett (azaz angol) nyelvű zenék is szóltak. A multikulti ott folytatódott, hogy Kriszti német ill. svájci ismerősei is velünk jöttek.

A vasárnapi hazaút ugyanolyan stresszesre sikerült, mint az odaút. Elég neccesen, de végül elértük a buszt. 3,5 órás buszút, valahonnan igen ismerős...: Zalaegerszeg – Budapest táv és három év gyakorlat… Félúton megálltunk egy bárnál, pihenő gyanánt, ahol is kaptam egy ingyen magdalenát (piskótaszerű péksüti, lásd pár bejegyzéssel előbb!). A pultos fickó nem engedte kifizetni. Kérdeztem, miért is…? Erre ő: Mert csinos lány vagy! :) Ennyi. Kár, hogy középkorú, kopaszodó fazon volt... :)

Három hete...

2009-10-23T15:15:00.017+02:00

Ez a hét hihetetlen sebességgel telt el. Benne vagyunk a taposómalomban rendesen.

Igaz, hogy reggel viszonylag későn kezdünk és van egy órácska sziesztánk is otthon délután, de mikor a gyerekek felkelnek, vissza kell mennünk segíteni, felrázni őket egy kicsit. :) Esténként pedig spanyol óránk van (hétfőtől csütörtökig).
Végülis úgy szép az élet, ha zajlik... :)

A hét leginkább várt eseménye, hogy holnap kirándul a bölcsi és mi is velünk tartunk Valenciába! :) Alig várom! A picik a Bioparkba mennek (ami szerintem beillene botanikus kertnek a neve alapján, de mint kiderült, állatkertről van szó... :) ), mi pedig jó pár órát és eurot spórolhatunk a buszos utazáson. Szóval klassz, klassz, klassz! :)

A hét további izgalmas eseménye, hogy működésbe hoztuk A Szörnyet. A kis kandallónkat a nappaliban. :) Kicsit régivágású a dolog, de isteni meleget hoz szétfagyott csontjainkba. Mint kiderült, a kedd este folyamán 3× is bekövetkezett áramszünet a radiátoroknak köszönhető, tekintve, hogy régi építésű házban lakunk (lásd balra :) ) és nagyon gyenge a villanyóra...

Technikai PS: A blogot Mozillán szerkesztem, ezért megtekintését is ezen ajánlom...! Az Exploreren szétcsúszni látszik a szerkesztés...

Hispanizáció

2009-10-20T15:18:00.007+02:00

Úgy tűnik, a spanyol anyanyelvű emberekben még mindig nem hunyt ki a konkvisztádorok szellemisége. Lassan az Egyesült Államokban is átveszik ugye a hatalmat, az anyaországban pedig MINDEN angol kifejezést átírnak. Ami roppant idegesítő egy olyan ember számára, aki szereti az angolt...

Íme pár példa: hamburguesa, Los Simpsons, barbacoa (barbecue), Nueva York, perrito caliente (hot dog :) ) stb. A U2 temészetesen nem 'jútú', hanem 'udos' és Homer Simpson pedig 'Hhhhrrrhhhomer'...

Szeretek itt lenni. Csupa móka és kacagás. :)

Slusszpoén: Hálát adok a jó égnek, hogy ennyi a bevándorló San Clementében! Ugyanis a kelet-európai szekció nyitott egy üzletet, ami speciálisan erre a régióra jellemző élelmiszereket árusít, úgy mint Vegeta, savanyú ubi és tejföl. Igeeen! :)

PS: Képek a Facebookon!
De ide is beszúrok párat valamikor!

Hétvége

2009-10-18T13:03:00.008+02:00

Ma egy igen terjedelmes bejegyzés következik. Valamivel személyesebb is, mint az eddigiek, tekintve, hogy kikaptam, mondván túl sok a duma, térjek végre a lényegre! :)

Íme a hétvégénk. Aminek még közel sincs vége…!
Ha ez így folytatódik, végelgyengülésben múlok ki hamarosan… :)

Ahogy Eszter mondotta vala: „És az egész úgy kezdődött, hogy kenyeret akartunk venni!” Ez egy abszolúte kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult péntek este, tekintve, hogy mire elindultunk otthonról, már bezárt minden élelmiszerüzlet. De mondván, ha már a környéken járunk, ugorjunk be egy itókára a lassan törzshellyé kinevezendő Equilibrio pubba. Ez az a hely, ahova legelőször ültünk be együtt négyen és ahol a csapostól ’jég nélkül’ (sin hielo) helyett sin helado, azaz fagyi nélkül kértem a Fantámat… :) Szóval történt vala, hogy megjelent egy újdonsült ismerős, egy fiatal srác, aki a helyi rádióban dolgozik és mellette tanul is. (Amúgy ezt a dolgozom és tanulok is kombinációt sokan űzik itt.) Csatlakozott hozzánk, aztán lassan megérkeztek a barátai. És azok barátai. És szépen lassan tízen ültünk két asztal körül. Igyekeztem tökélyre fejleszteni szájról olvasási képességeimet. Sajnos igen kevés sikerrel. Ugyanis a spanyol bárokban hihetetlenül nagy a hangzavar. Este 11 körül indul be igazán az élet, mindenki próbálja túlkiabálni a másikat ill. az amúgy is mindig üvöltő háttérzenét. Mivel igen sokszor produkáltam süketségre utaló jeleket, így kb. minden második mondatom, az volt, hogy: Lo siento, pero no oigo bien! (Bocsi, de nem hallak!) Limitált nyelvi képességeim természetesen sokat segítettek az éjszaka folyamán, de lesz ez még ígyse…! :) Szerettünk volna minél tovább maradni a lányokkal, tekintve, hogy ez egy igen jó alkalomnak bizonyult, új ismerősök szerzésére! :)

A probléma csupán az volt, hogy a héten elhatároztuk, elmegyünk Albacetébe együtt. Albacete a legközelebbi ’nagyváros’ (kb. 160.000 lakos), turisztikai szempontból abszolút érdektelen, de a környék közlekedési és közigazgatási központja. Nos, ide terveztük az utat, mivel mindannyiunk a ruhával spórolt anno a bőröndök összeállításánál és megérett a helyzet, pár új darab beszerzésére. Egy hajnali hajmosást követően 2-kor sikerült végre ágyba bújnom. 4 óra alvás után – meglepően frissen – harcra kész voltam, de a lányok nem érezték jól magukat és inkább otthon maradtak. Így Dominikkal ketten vágtunk neki az útnak. Az út kocsival félórás. Na, most ezt négyszeresére sikerült növelnie a busztársaságnak, tekintve, hogy minden áldott faluban megálltunk... :S Albacete valóban nem nagy szám, de legalább hasznos volt szétnézni kicsit. Sajnos sok mindennek nem jutottam a végére, de legalább tudjuk, hogy legközelebb merre induljunk, ha valamit el akarunk intézni. Ha van valami amit Magyarországon és Spanyolországban egyaránt rühellek, az a tömegközlekedés. San Clementének különösen rossz. Illetve számunkra, tekintve, hogy akkor van a legkevesebb lehetőségünk bármerre is utazni, amikor ráérünk. Azaz hétvégén. Az utolsó lehetőségünk hazajutni Albacetéből délután 3:30-kor volt…

Két óra ismételt buszból kifelé bambulás után hazaestünk, a hölgyszakasz pedig kávéra éhezve várt már minket, így elmentünk a második számú törzshelyre, a La Posada del Reloj-ba, ahol sikerült egy különösen borzasztó cappuccinót elfogyasztanom. A kávézó azon kevés helyek egyike, aminek kiülős része is van. Nagyon klassz helyen van, a főtér mellett. Aztán spuri haza, kitölteni a jelentkezési lapokat a szombat esti táncóráinkra. Bizony, bizony! :) Annyira klassz volt!!! Egy kubai salsaszerű dolgot tanultunk először (nem tudtam megjegyezni a nevét, de utánajárok…), utána pedig merengue-t. Még jó is, hogy nem jött ki pontosan a fiú-lány elosztás, így sokat táncoltam a tánctanárral is, aki mellesleg a vállamig ért. :) Vicces volt. De tök jó olyannal táncolni, akinek már nagy a tapasztalata, észrevétlenül vezet és csak a zenére kell koncentrálni, semmi másra. Szóval klassz volt! Egy óra után már éreztem, ez a kis táncikálás eléggé izomlázgyanús. Erre még rátettünk egy lapáttal otthon, tekintve, hogy Dominik capoeirázik és tanultunk tőle pár alapdolgot. Szóval igazán kimozogtuk magunkat, jól is esett nagyon! Állítólag hétfőnként jóga is van valahol. Ennek utána szeretnék járni még, mert én anno csináltam kb. fél évig és nagyon jót tett! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

A capoeira után összedobtunk egy vacsit, de sajnos éreztem már, hogy valami nagyon nem klappol. Pontosabban úgy elkezdett fájni a torkom, hogy csak na és nyelni is alig tudtam. Reméltem, semmi Bazka-féle vírus. Szegényt eléggé megviselte valami a napokban. A vacsi közepén váratlanul valaki csengetett, hát nem a helyi rádiósztárunk volt az! :) Közölte, hogy van még három hely a kocsijában, a közeli Villarobledoba megy egy barátnőjével bulizni, hát tartsunk vele! Most mondhatni „kapóra is jött”, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Otthon maradtam kúrálni magam, a többiek pedig éjfél körül elmentek bulizni. Baromi fura volt egyedül otthon, mivel nagyon sok időt töltünk együtt!

Hát körülbelül ennyi lett volna a mondandóm. Most pedig, vasárnap délután Nektek pötyögök és kíváncsian várom a többiek élménybeszámolóját! :)

Sztereotípiák

2009-10-16T15:07:00.006+02:00

Egyszer és mindenkorra szeretnék pontot tenni pár dolog végére:

1. A lányok hisztisek.
Nos, elregélném, hogy a héten tanúja voltam egy olyan hisztinek, hogy csak na. Amit Julian, egy kb. 2,5 éves kissrác hajtott végre. Egész testében megfeszült és egy hang nem jött ki a torkán. Komolyan mondom, nagyon ijesztő volt!!!

2. Spanyol szerető
Ami azt illeti, nem tudom, ki találta ezt ki, de akkora kamu! Még csak nem is jóképűek a férfiak! Le vagyok törve teljesen...! ;)

3. Pató Pál úr szindróma
Általános hiedelem, hogy a spanyolok mindent elodáznak. Nos La-Manchában ez aztán nem állja meg a helyét! Lásd. szombat reggel 8 órakor arra ébredtem, hogy közvetlenül az ablakom alatt fúrják a betont, járdafelújítás céljából ill. mi vagyunk azok, akik mindig mindenhonnan elkésünk... :)

Nos, hirtelen ennyi jutott az eszembe!
Megkérném minden kedves Olvasómat, hogy küldjön nekem teát, mert a spanyoloknak fogalmuk sincs róla, milyen is az igazi gyümölcstea! :(

Köszönöm a figyelmet!
Hasta luego! :)

Spanyolviasz

2009-10-15T21:26:00.002+02:00

Találtam egy nagyon jó kis könyvet a helyi könyvtárban. A címe Made in Spain. Klasszul összefoglalja a jellegzetes spanyol találmányokat. A spanyol gitár, a kasztanyetta (de furán néz ki ez leírva, helyes ez így egyáltalán…?) vagy a paella eredete azért nem okozott nagy meglepetést, annál is inkább, hogy pl. a Danone joghurt is spanyol. (Ebből kifolyólag sokszor a bármilyen más márkájú gyümölcsjoghurtot is simán csak Danone-nak hívják az itteniek.) A csocsó is spanyol találmány. Ami egyébként spanyolul női nemi szervet jelent (és most nagyon finoman fogalmaztam…). Mario, egy Magyarországon önkénteskedő srác mesélte, hogy mondhatni, kicsit meglepődött, amikor megkérdezte tőle egy magyar lány otthon: ’Jössz csocsózni…?’

Hombre!

„Jó reggelt! Ja, neked már köszöntem ma! Azt hittem, az a másik jön.” (Dominik) – Ehhez azt hiszem nem kell magyarázatot fűznöm. Szegényem 3 lánnyal lakik együtt, ráadásul csak egy fürdőszoba van a házban… :)

A nap kérdése

Miért találják a spanyolok szórakoztatónak a bikaviadalt?

Multikulti

2009-10-14T14:49:00.004+02:00

Spanyolországban igen sok a latin-amerikai, akiket a közös nyelv révén jobban befogadnak a spanyolok, mint pl. az észak-afrikaiakat. A bölcsis csoportomban van egy arab apukával rendelkező kisfiú, Omar. Run-bo egy kínai kisgyerek és kb. a szülei vegyesboltjában nő fel. Ebből kifolyólag állandóan pakol és törölget. Szóval benne van a vérében a business, az tuti. :) San Clementében a románok alkotják talán a legnagyobb kisebbséget. Olyannyira, hogy az idősebbek nem is beszélnek spanyolul, pl. a hölgy, akitől vasárnap meg akartuk kérdezni, hogy merre van egy szupermarket a közelben…

Enni jó!

Igaz, hogy még csak másfél hét telt el, mióta kint vagyok, de ez már felért egy kiadós gasztrotúrával! Nap nem telhet el olívabogyó nélkül, amit egyébként a gyerekek is imádnak a bölcsiben. A tortilla (burgonyás omlett) és a spanyol kenyereknek köszönhetően viszont valószínű egy nagyarányú súlygyarapodás a 10. hónap végére, aminek annyira nem örülök… Éljenek a tengeri herkentyűk, amik sokkal olcsóbbak, mint otthon. (Végül is, itt a tenger, szóval ki hitte volna…? :) ) A hosszú hétvégére (mivel hétfőn az ún. Fiesta de Pilar, nemzeti ünnep volt) vendégünk is volt, Roxi személyében, aki Sevilla alatt, Huelvában tanul és Eszter barátnője. Hála neki, jobbnál jobb dolgok készültek a konyhánkban, pl. cukkinis tintahal garnélával.

A nap kérdése:

Hogyhogy a spanyolországi McDonald’s-ban lehet sört kapni és otthon miért nem?

Minden kezdet nehéz

2009-10-13T14:44:00.006+02:00

Idegenek

Annyira vicces, hogy mindenki megbámul minket az utcán! :) Mivel ez egy nagyon pici hely, mindenki ismer mindenkit, minimum látásból. A héten már ki is jött egy fotós hozzánk, így benne leszünk San Clemente havilapjában. Sztárok vagyunk itt és kész. :) Van egy helyi lány, akinek szent meggyőződése, hogy mi angolok vagyunk. Valószínűleg a szavak ’Eslovakia és Hungría’ nem sokat mondanak neki… De nagyon aranyos. Mindig km-ekről integet. Alapvetően barátságosak itt az emberek. Puszi-puszi, csak semmi kézfogás kérem, spanyolok vagyunk! :)

Nyelvlecke

Aki valami pikáns témára gondol a cím alatt, azt el kell, hogy szomorítsam, tekintve, hogy a négynyelvűségről lesz szó. :)
Fel voltam rá készülve, így nem ért meglepetésként, hogy a spanyolok mennyire NEM beszélnek angolul. Legalábbis a nagyvárosokon kívül nagyon nem. És bár már egy jó ideje tanulok spanyolul, attól azért kicsit besokalltam, amikor a mentorunk azt akarta elmagyarázni, hogy pl. hogyan kell begyújtani a nappaliban a kályhát. Ez a rész valahogy kimaradt a spanyolkönyveimből, nem is értem… :) Ami azt illeti, a leghasznosabb az lenne, ha mindannyian spanyolul beszélnénk itthon is. A bibi viszont az, hogy ez még annyira nem megy egyikünknek sem, így marad az angol. Eszterrel akaratlanul is elhangzanak dolgok magyarul, Dominikkal pedig szeretek pár szót németül is váltani. Elvégre spec. németes osztályba jártam anno és nagyon szeretem a nyelvet. Szóval nem egyszerű. Lassan átmegyünk valami spangolba itthon, mert a kedvenc spanyol szavaink észrevétlenül csusszanak bele a beszélgetéseinkbe. Szóval mókás a helyzet. Mindenesetre a kollégáink is folyamatosan segítenek, ha valami nem megy spanyolul és bátorítanak minket, mondván, a 10. hónap végére profik leszünk. Ámen! :)

EVS

2009-10-12T00:54:00.005+02:00

Hogyan jutottam el ide?

Az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat, European Voluntary Service) az EU ifjúsági programja, amiben 18-30 éves fiatalok vehetnek részt. A projektek itt találhatóak: www.evsdatabase.eu Leggyakrabban ifjúsági szervezetek ill. szociális intézmények keresnek önkénteseket (pl. fogyatékkal élők otthonába), de teknősmentő akciót is találtam egyszer valahol Spanyolországban. :) A dolog érdekessége amúgy, hogy egy ideje már az EU-n kívül is lehetőség van valamilyen programban való részvételre. A Magyar Önkéntesküldő Alapítványtól például Indiába vagy Argentínába is mentek már önkéntes fiatalok EVS-ezni. Az Alapítvány honlapja: www.hvsf.hu Itt bővebb (és talán ennél jóval világosabb) leírást is találtok az EVS-ről, esetleg más önkéntességre vonatkozó lehetőségekről.

Mit csinálok San Clementében?

San Clemente Spanyolország Castilla - La Mancha autonóm tartományában található, azon belül is Cuenca hatásköre alá tartozik. Mindössze kb. 7000 lakosa van, Madridtól 180, Valenciától 190 km-re található. A pályázatomat a helyi bölcsőde számára hirdették meg. Itt dolgozom 3 másik önkéntes társaságában. Nem emlékszem, hogy valaha is voltam-e magyar bölcsiben, de a magyar valóságot alapul véve, azt valahogy máshogy képzelem el. Az itteni igen modern, gyanítom nem olyan régen újították fel. Mindenhol színesek a falak (ezt imádom! :) és minden terem rendelkezik tévével, DVD-lejátszóval és rengeteg modern játékkal. Hat csoport van, a gyerekek 3 éves korukig járnak ide. Az én csoportjaimba (merthogy kettőbe vagyok beosztva) a legnagyobbak járnak, aminek nagyon örülök. :)

A csapat

Az EVS önkéntesek válogatásánál általában figyelnek arra, hogy egy nemzetből ne legyen egyszerre több fiatal egy helyen. Legalábbis így tudtam, de esetemben megdőlt ez a szokás, tekintve, hogy legnagyobb meglepetésemre egy másik magyar lány is részt vesz a projektben, Eszter. A harmadik leányzó Bazka, Szlovákiából. Pontosabban Csehországból, mert az utóbbi éveket Prágában töltötte, az egyetemen antropológiát tanult. Amalia, a mentorunk, úgy gondolta, szakít az eddigi évek hagyományával és beújít. Így lett a 21 éves német Dominik a projekt legelső fiú önkéntese.

3...2...1...!

2009-10-11T12:39:00.000+02:00

Üdvözöllek a blogomon!

...amit a terv szerint 10 hónapos spanyolországi mókázásom alatt rendszeresen frissítek majd, lehetőleg képekkel illusztrálva. :)

Várom a megjegyzéseket! :)