Nagyon spanyol

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy a spanyoloknak szorítson vasárnap! Mert ha megnyerik, akkor akkora buli lesz itt, hogy csak na! :D Már a szerdai elődöntő után is kisebb népünnepély alakult ki a faluban, elképzelni se tudom, mi lehetett pl. Madridban... :) Elvégre olyan még sose volt, hogy foci VB-n idáig jutott volna a válogatott. Minden jel szerint nem csak mi készülődünk a vasárnapra. Ma már minden spanyol zászló elfogyott az üzletekből... :) A barátaim azt mondják, itt a VB-n kívül állítólag nem nézik jó szemmel a spanyol zászlót - természetesen a közintézmények kivételével - mert azt a Franco-érához kötik. Amúgy ha már ilyen nemzeti dolgoknál tartunk: az is érdekes, hogy a spanyol himnusznak, szinte egyedülálló módon a világon, nincs szövege. Kicsit furcsa, nem? Állítólag voltak arra törekvések, hogy írjanak egyet, de végül a spanyoloknak nem jött be az ötlet, fellázadtak és jól le is szavazták. Szóval temperamentum az van, meg kell hagyni... :) Van pár dolog, ami nagyon tetszik itt. Például az, hogy a spanyolok sokat tudnak saját országukról: konkrétumok, töri, föci, aktuálpolitika etc. Pedig elég szép nagy egy ország, nem kicsi történelemmel a háta mögött, szóval van bőven info... :) Úgy érzem, büszke egy nemzet a spanyol. Ez az, amit iszonyúan hiányolok a magyarokból. Sokszor érzem azt, hogy tudatlanok vagyunk, nem ismerjük és nem is vállaljuk fel saját gyökereinket. Ez borzasztóan elszomorít. Szóval jó lenne pár dolgot megőrizni és hazavinni magammal Magyarországra. Leginkább az életörömöt. Mert a spanyolok aztán tudnak élni. Ha nincs is semmi különös alkalom, akkor is lehet ám fiestát csinálni...! :) Van, hogy néha igenis lassúak (40'C-ban nem is csoda...), de este aztán kivirul mindenki. Nem gondolom, hogy mindennek kizárólag a pénz lenne a kulcsa... Bár itt hiába van krízis és történelmi csúcsot döntő munkanélküliségi ráta, azért a financiális alapok igenis megvannak. Az nem árt, ha van. Amúgy spanyoléknál 660 euró körül van a minimálbér. A kisgyerekek bölcsis ellátásáért viszont kb. 170 eurót fizetnek a szülők. Havonta. Szóval keményen perkálni kell. Vannak tehát dolgok, amik meg ugye nálunk kényelmesebbek. Az éremnek mindig két oldala van. Lassan véget ér a 'spanyol kaland'. Bazka jövő héten már megy el. A projekt végén összegzést kell írnunk munkáltatónknak, az EU-nak és magunknak is. Ez késztetett arra, hogy komolyabban a dolgok mélyére nézzek. Azt hiszem, elég fontos változáson mentem át az elmúlt kilenc hónapban. (Nem! Még mindig nem vagyok terhes! :) Úgy érzem, jó irányban változtam. A spanyolok nyitottsága sokat segített abban, hogy én is kicsit nyissak magamon. Most már nagyon jól bírom az éjszakázást is... :) Kénytelen voltam, mivel a spanyol buli éjfélkor kezdődik és 6-7-kor ér véget... :) Az előbb találkoztam egy barátommal és hirtelen beugrott, hogy fél évvel ezelőtt milyenek is voltak a beszélgetéseink és milyen volt most. Baromi jó érzés volt. Annak ellenére, hogy a nyelvtanomon van bőven mit csiszolni... Azt 'mondanom' se kell, hogy a kisgyerekek terén is sokat tanultam. Aztán ugye megtudtam, hogy a bikaviadalokat egy csomóan utálják és sajnos spanyol gitáron se játszik mindenki... :) Megtapasztaltam azt is, hogy a siesta valóban nagyon jó dolog... ;) Szóval alapvetően nagyon szerencsések vagyunk mi itt, négyen. Mert bár igen különbözőek vagyunk, teljesen jól élünk/dolgozunk/vagyunk egymás mellett, szinte problémák nélkül. Szóval szerencsés vagyok, na. Sokat utaztam. Láttam. Tapasztaltam. Emberismeretet is tanultam, azt hiszem. Tehát ha ezek után nem hoztam meg a kedveteket egy EVS-es önkéntes projekthez, akkor mégis mivel próbálkozzak...? :)