Alicante

A hétvégén Alicantéban jártunk Eszterrel és rádiós barátunkkal, Luis-szal. Eredeti terveink szerint Luis egy barátnőjénél lett volna a szállásunk. Tulajdonképpen ez adott löketet az utazásunknak... Aztán némiképp módosultak a tervek, ugyanis hamar rájöttünk, hogy csöppet megbízhatatlan a vendéglátó leányzó. Kalandosan indult a minivakáció: este 9-kor érkeztünk meg és sokáig úgy tűnt, hogy a kutya nem vár minket. Éjfélkor sikerült beesnie a hölgyeménynek, egészen pontosan egy hároméves gyerkőc (rá vigyáz éppen, au pair lévén) és két nigériai fiatalember társaságában. Kiderült, hogy már nem egy, a központban lévő lakásban lakik, hanem a munkaadójánál, egy ecuadori családnál, Alicante külvárosában. Különösen nem örültünk a fejleményeknek. Még kevésbé a leányzó enyhén szólva érdekes egyéniségének, úgyhogy mindennek a végeredménye az lett, hogy a szombat estét már egy kényelmes kis hostelben töltöttük... (Hostel Portugal, nagyon jó áron és központi helyen!)

Alicante számomra nagy meglepetés volt! Teljesen más kép élt róla bennem! Először is, fogalmam se volt, hogy ez a város ekkora! Több, mint 330.000 lakosa van és ugye ehhez még hozzáadódik a turisták hada is nyáron... Igen modern amúgy, tele van tömbházakkal, viszont azért meg-megbújnak a központban nagyon hangulatos kis terek, fákkal, virágokkal, kávézókkal. A város fölé magasodik egy vár is, amit azonban nem sikerült megmásznunk, tekintve, hogy kicsit kifutottunk az időből. Mint mindig... :) Onnan nagyon klassz lehet a kilátás - szóval íme egy újabb indok a visszatérésre...! ;)

Ahhoz képest, hogy egyszer-kétszer voltam már a Földközi-tenger spanyol partjainál (Valencia, Elche), még egyszer sem sikerült bevetődnöm a habokba. Szóval be kellett pótolnom a lemaradásomat... ;) Mázlink volt az idővel. Olyan meleg volt, hogy égette a homok talpamat! Szombaton végképp megtelt a strand. Mint a heringek. :) Volt egy kritikus pillanat, amikor már azon gondolkodtam, elcsatangolt ötévesekhez hasonlóan bemondatom a nevemet a hangosbemondóban, tekintve, hogy fogalmam se volt, hogy hol is vannak a többiek a parton... :)

A pénteket leszámítva tehát nyugis hétvégénk volt. Igazi nyaralás volt ez, kötelező turistáskodás nélkül. Ránk fért a pihenés, mivel az utolsó két hét elég sűrűnek ígérkezik. Furcsa érzés, hogy vége. Egyrészről rossz itt hagyni mindent, amibe annyi mindent fektettünk az elmúlt 10 hónapban. Embereket, szokásokat, a folyamatos újdonságok ízét és az állandó spanyolozás örömét. :) Másrészről viszont jó lesz újra otthon, a család, a barátok miatt... Ma voltunk a helyi rádióban. Kicsit pityergésbe fulladt az interjú... De mint tudjuk, minden vég valami újnak a kezdete. A következő 2 évem is sokat tartogat - legalábbis én mindent megteszek ez érdekében. :) Múlt héten derült ki, hogy felvettek az ELTE-re. Szóval szeptembertől irány imádott Budapestem! :)