Mostúgymindenamikikívánkozik

Sosem gondoltam volna, hogy kisgyerekekkel fogok dolgozni, mégis úgy alakult, hogy 24 háromévessel töltöm napjaim, immáron kilenc hónapja. Azt hiszem, ezek után megtanultam értékelni a CSENDET... :) Komolyra fordítva a szót, most látom igazán, milyen baromi nagy meló is a gyereknevelés. Iszonyatosan nagy felelősség. Elvégre a szülőkön múlik a legfontosabb dolog: az alapok letétele. Úgy látom, van pár gyerkőc az oviban, akik hihetetlenül nagy hátránnyal indulnak már eleve. Van egy kissrácunk, a szülők alkeszek. Nagypapi jön a gyerekért délután. Nagypapi egyébként fűtől bűzlik és olyan rendetlen, mint egy disznó... Aztán ott van a másik véglet, az agyonszeretett (vagy inkább agyonnyomorgatott?) 'az egész család kedvence' kislány, aki annyira antiszociális, hogy képtelen a többi gyerekkel egy kicsit is közösen játszani, és irtózik attól, hogy a homokozóban hozzáérjen a ... homokhoz. Szóval nehéz feladat ez a gyerekekkel. Hogy elvégre olyan felnőttpalántát neveljünk, aki életrevaló, de ugyanakkor nem tarol le mindenkit, aki az útjában áll.

Szóval amint az látszik, az utóbbi időben egyre inkább érdekel a gyerekek fejlődésének mikéntje. Múltkor olvastam pl., hogy 5 éves korig 25x gyorsabban tanulunk, mint felnőttként. Ezen felbuzdulva, ma a hároméveseimmel kicsit gyakoroltam a színeket. Angolul. Tökéletesen mondták nekem vissza. Ezzel szemben hatéves tanítványom már most borzasztó kiejtéssel beszél. "Mi így tanultuk az iskolában." Gratulálok a tanár bácsinak... Most egyébként éppen a holnapi órámra készülök. A tegnapi nagyon jól sikerült, úgyhogy tartani kell a szintet... :) Szóval ha valakinek bármilyen ötlete lenne a játékos angol tanításhoz, az kérem küldjön nekem kommentet/e-mailt/füstjelet/postagalambot/hóbaglyot... :)

Most egy időre eltűnök, mert pénteken jönnek ki hozzám a szüleim. Három napot Madridban töltünk, aztán elhozom őket az én kis falumba is. Ami egyébiránt néha nagyon ki tud akasztani. Ezek a tipikus FALUSI dolgok, tudjátok. Hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni akar. Meg, hogy nem tudok elugrani egy moziba például, ha kedvem szottyan. Tekintve, hogy nincs is. Meg, hogy egy idő után nincsenek új, felfedezésre váró helyek, és hogy gyakorlatilag be vannak betonozva a baráti klikkek. Egyszerűen nincs átjárás. Ugyanakkor nyilván előnye is van a falusi életnek, nem mondom. Hiszen az éremnek mindig két oldala van. Ennek ellenére életem következő állomása akkor is egy nyüzsgő és vibráló város lesz, az tuti...! ;)

(PS: A kép senkit ne zavarjon be, természetesen lépést tartunk az idővel és már leszedtük a karácsonyi dekorációt... :)