17:19
Ma este interkulturális svédasztalt rendeznek a város... ööö... akarom mondani, faluházán. :) Rengeteg különböző nemzetiség képviselteti magát, ami nem nagy csoda, tekintve, hogy San Clementében meglepően sok bevándorló él. Minket négyünket is felkértek, hogy főzzünk valami hazait. Eszter most sütötte ki a vietnami tavaszi tekercseket. Bazka szlovák halusky-t csinál, Dominik pedig valami kimondhatatlan német cuccot, a Moppelkotzét, aminek szó szerinti fordítása annyit tesz: kutyahányás. Hát, nem aranyos...? :) Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, bevállalós leszek és azért is ki fogom próbálni az este. Azért meg kell hagyni, nem főz rosszul a srác! Eléggé szabadon veszi az egészet, a fűszerek használatát etc. Azt hiszem, én sokkal jobban ragaszkodom a bevált receptekhez.
A héten amúgy nem történt semmi különös. Csak négy napot dolgoztunk, a hétfői munkaszüneti napnak (Día de Castilla La Mancha) köszönhetően. Tegnapelőtt felhívott egy anyuka, hogy tanítanék-e angolt a hatéves fiának. "Szakmailag" nem lenne különösebben megerőltető feladat, úgyhogy azt hiszem, belefér a harmincfokos délutánjaimba. Folyamatosan olvasom az otthoni híreket, hogy esőzések, áradások vannak szerte az országban... Mi itt lassan a kiszáradás szélén vagyunk, hiszen végleg beköszöntött a nyár. Legalábbis én a harmincvalahány fokokat annak titulálom, az itteniek még tavasznak... :)
Kezdek félni az elkövetkező két hónaptól és nem csak a döglesztő meleg miatt... Mert ugye már csak ennyi van hátra az ittlétemből! Durva, mi...? Már egy ideje beszélgetünk erről a többiekkel... Már látjuk a fényt az alagút végén, bár visszaszámolni szerintem még egyikünk sem akar. Most valahogy jól vagyunk mindannyian. Megtaláltuk a helyünket. Úgy gondolom, hogy a 6. hónap egy elég komoly töréspont volt. Ha valaki nem totál antiszociális, akkor addigra alakul ki egy baráti-, haveri kör. Bátrabban használja a nyelvet. Az adott helyet is kiismeri már és át is veszi a kulturális szokások egy jó részét. Nekem is van egy rakat ilyen... Majd egyszer erről is írok Nektek.
Meg hamarosan írok majd pár tippet EVS-ezni és/vagy Spanyolországba vágyóknak is. Ígérem! Most viszont rohannom kell, mert gyorsan be kell szereznem egy új bikinit. A régi felsőrésze a héten végérvényesen megadta magát (fogalmazzunk úgy, hogy akaratomon kívül spontán monokinit csaptam a tetőteraszunkon...) és holnap tervben van egy tóparti hassüttetés! :) Dolce vita, akarom mondani vida dulce...! :)
02:44
Nemrég jöttem haza és mivel egyáltalán nem vagyok álmos, inkább elmesélem Nektek a ma estét. Volt egy-két meglepetés, bizony! Jól kezdődött az egész, mivel találtam magamnak egy nagyon klassz csíkos bikinit! :) Teljes készültségben a holnapi napra! ;)
Aztán hazaszaladtam, hogy becsomagoljam a magyar szekció egyetlen, de annál ízletesebb ételét a rendezvényre. A palacsintákat. Tudom, hogy ez nem éppen hungarikum, de sebaj. Sikere volt és ez a lényeg! Elég hamar elfogyott, úgyhogy büszke vagyok magamra...! :) Aztán a nagy kajálás közepette odajött hozzám egy negyvenes férfi és közölte: "Kezit csókolom!" Eléggé meglepetésszerűen ért a dolog, nem mondom! :) Kiderült, hogy erdélyi magyar. Román feleségével négy éve élnek Spanyolországban és mezőgazdasági munkákat vállalnak a földeken. Mint megannyi román errefelé.
A svédasztal nemzeti összetételét tekintve a román ételek voltak amúgy túlsúlyban. Meg a marokkóiak. Ettem kuszkuszt, román húsgolyókat. Utóbbi sokkal fincsibb, mint a mi fasírtunk... Volt torrijas, ami egy spanyol édesség, főleg Húsvétkor fogyasztják. Kipróbáltam a kolumbiai krumpligombócot pikáns avokádókrémmel. Apropó avokádó! Guacamole. Na, az egy jó cucc. Tessék ráguglizni! :) (Kedvenc új netes kifejezésem... :)
Aztán meg eszembe jutott még, hogy a legjobb dologról nem is írtam, ami a héten történt. Van hennám!!! Ill. vannak hennáim. A bal kezemen a kézfejemen, a jobbon a tenyeremen. Kolléganőm, Pilar készítette, az én motívumom alapján. A férje, aki Nyugat-Szaharából származik, egy csomó tippel szolgált az alkotás közben. Murcia arab negyedében én is vettem anno hennaport, úgyhogy Bazkával eléggé ráálltunk a témára. Hál' Isten újfent ébredezik bennem megnyomorgatott kreativitásom... :) Lányok! Mire hazamegyek, profi leszek, ne aggódjatok! Ki mit szeretne...? :)
Ma este interkulturális svédasztalt rendeznek a város... ööö... akarom mondani, faluházán. :) Rengeteg különböző nemzetiség képviselteti magát, ami nem nagy csoda, tekintve, hogy San Clementében meglepően sok bevándorló él. Minket négyünket is felkértek, hogy főzzünk valami hazait. Eszter most sütötte ki a vietnami tavaszi tekercseket. Bazka szlovák halusky-t csinál, Dominik pedig valami kimondhatatlan német cuccot, a Moppelkotzét, aminek szó szerinti fordítása annyit tesz: kutyahányás. Hát, nem aranyos...? :) Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, bevállalós leszek és azért is ki fogom próbálni az este. Azért meg kell hagyni, nem főz rosszul a srác! Eléggé szabadon veszi az egészet, a fűszerek használatát etc. Azt hiszem, én sokkal jobban ragaszkodom a bevált receptekhez.
A héten amúgy nem történt semmi különös. Csak négy napot dolgoztunk, a hétfői munkaszüneti napnak (Día de Castilla La Mancha) köszönhetően. Tegnapelőtt felhívott egy anyuka, hogy tanítanék-e angolt a hatéves fiának. "Szakmailag" nem lenne különösebben megerőltető feladat, úgyhogy azt hiszem, belefér a harmincfokos délutánjaimba. Folyamatosan olvasom az otthoni híreket, hogy esőzések, áradások vannak szerte az országban... Mi itt lassan a kiszáradás szélén vagyunk, hiszen végleg beköszöntött a nyár. Legalábbis én a harmincvalahány fokokat annak titulálom, az itteniek még tavasznak... :)
Kezdek félni az elkövetkező két hónaptól és nem csak a döglesztő meleg miatt... Mert ugye már csak ennyi van hátra az ittlétemből! Durva, mi...? Már egy ideje beszélgetünk erről a többiekkel... Már látjuk a fényt az alagút végén, bár visszaszámolni szerintem még egyikünk sem akar. Most valahogy jól vagyunk mindannyian. Megtaláltuk a helyünket. Úgy gondolom, hogy a 6. hónap egy elég komoly töréspont volt. Ha valaki nem totál antiszociális, akkor addigra alakul ki egy baráti-, haveri kör. Bátrabban használja a nyelvet. Az adott helyet is kiismeri már és át is veszi a kulturális szokások egy jó részét. Nekem is van egy rakat ilyen... Majd egyszer erről is írok Nektek.
Meg hamarosan írok majd pár tippet EVS-ezni és/vagy Spanyolországba vágyóknak is. Ígérem! Most viszont rohannom kell, mert gyorsan be kell szereznem egy új bikinit. A régi felsőrésze a héten végérvényesen megadta magát (fogalmazzunk úgy, hogy akaratomon kívül spontán monokinit csaptam a tetőteraszunkon...) és holnap tervben van egy tóparti hassüttetés! :) Dolce vita, akarom mondani vida dulce...! :)
02:44
Nemrég jöttem haza és mivel egyáltalán nem vagyok álmos, inkább elmesélem Nektek a ma estét. Volt egy-két meglepetés, bizony! Jól kezdődött az egész, mivel találtam magamnak egy nagyon klassz csíkos bikinit! :) Teljes készültségben a holnapi napra! ;)
Aztán hazaszaladtam, hogy becsomagoljam a magyar szekció egyetlen, de annál ízletesebb ételét a rendezvényre. A palacsintákat. Tudom, hogy ez nem éppen hungarikum, de sebaj. Sikere volt és ez a lényeg! Elég hamar elfogyott, úgyhogy büszke vagyok magamra...! :) Aztán a nagy kajálás közepette odajött hozzám egy negyvenes férfi és közölte: "Kezit csókolom!" Eléggé meglepetésszerűen ért a dolog, nem mondom! :) Kiderült, hogy erdélyi magyar. Román feleségével négy éve élnek Spanyolországban és mezőgazdasági munkákat vállalnak a földeken. Mint megannyi román errefelé.
A svédasztal nemzeti összetételét tekintve a román ételek voltak amúgy túlsúlyban. Meg a marokkóiak. Ettem kuszkuszt, román húsgolyókat. Utóbbi sokkal fincsibb, mint a mi fasírtunk... Volt torrijas, ami egy spanyol édesség, főleg Húsvétkor fogyasztják. Kipróbáltam a kolumbiai krumpligombócot pikáns avokádókrémmel. Apropó avokádó! Guacamole. Na, az egy jó cucc. Tessék ráguglizni! :) (Kedvenc új netes kifejezésem... :)
Aztán meg eszembe jutott még, hogy a legjobb dologról nem is írtam, ami a héten történt. Van hennám!!! Ill. vannak hennáim. A bal kezemen a kézfejemen, a jobbon a tenyeremen. Kolléganőm, Pilar készítette, az én motívumom alapján. A férje, aki Nyugat-Szaharából származik, egy csomó tippel szolgált az alkotás közben. Murcia arab negyedében én is vettem anno hennaport, úgyhogy Bazkával eléggé ráálltunk a témára. Hál' Isten újfent ébredezik bennem megnyomorgatott kreativitásom... :) Lányok! Mire hazamegyek, profi leszek, ne aggódjatok! Ki mit szeretne...? :)
1 megjegyzés:
Szia!
Engem nagyon érdekelne egy evs-es beszámoló, hogy s mint vannak a dolgok, én is spanyolországba szeretnék menni, ...annyira jó lenne :)
Hétfőre már van is egy találkozóm egy alapítványos sráccal.
Ha nem veszed tolakodásnak, lenne pár kérdésem majd, írj nyugodtan az ímélcímemre inescriba@gmail.com ( a tiédet nem találom), vagy akár a részletes bejegyzés is kielégít :D
Amúgy tetszik a blogot, tök érdekeseket írsz.
Ági
Megjegyzés küldése