A mai estével szerény háztartásunk magyar lakóinak száma 2-ről 7-re emelkedett. Itt töltenek ugyanis Eszter barátnői pár napot, egy, az elmondásuk alapján nagyon klasszul sikerült madridi hétvége után. Hát nem mondom, furcsa a lakás minden szegletéből magyar szót hallani. :) Mint ahogy az is, hogy magyarul néztem filmet ma. Azt hiszem erre közel fél éve nem volt precedens... A héten amúgy memóriagyakorlat címszó alatt elkezdtem összeírni, hogy hány filmet láttam, mióta itt vagyok. 37-nél tartok, de ugye ebben nincsenek benne a tévésorozatok (Jóbarátok, Szex és New York). A helyi könyvtárban sok klasszikus van DVD-n, akár még fekete-fehér filmek is, úgyhogy be kell pótolnom a lemaradásaimat... :)
Visszatérve a vendégseregre. A héten Bazka 2 szlovák barátnője is itt volt. Kiderült, hogy a lányok nagymamája magyar származású, úgyhogy bevetették minden magyartudásukat. A mulatóstól kezdve az esti imáig mindent hallottam tőlük. :) Aranyosak voltak nagyon.
A hét fő eseménye a szlovák és magyar delegációk érkezése mellett a carnaval, vagyis a farsang volt. Tegnap éjjel volt a csúcspontja. Én végül happy hippie lettem, színpompás művirágokkal megtűzdelt dögös vörös parókában. :) Hihetetlen, hogy itt mindenki mennyire be volt sózva a jelmezek miatt. A többség már hetekkel előtte elkezd készülődni a bulira. Kár, hogy nálunk otthon, az általános iskolával gyakorlatilag meghal a beöltözés hagyománya. A héten az oviban is volt beöltözősdi. Hát annyira kis aranyosak voltak, meg kellett őket zabálni! :) Kedden mindenki maga választhatta ki a jelmezét. Mi a lányokkal játékbabákká varázsolódtunk a szekrényeink tartalmának legszínesebb darabjai és kiegészítői által. Szerdán pedig egységes jelmezeink voltak. Szemeteszsákokból alkottunk Flinstones-jelmezeket. Én Vilma voltam. :) Képeket itt inkább azért sem tennék közre... :)
Aztán mi volt még, mióta utoljára írtam...? Chorizo-ról kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgyhogy mostanában már elvárja, hogy az élettársát is etessük. De úgysem tudunk ellenállni. Elvégre toleráns háztartás vagyunk, mint maga a spanyol társadalom úgy általában. Madridban, Valenciában is egy csomószor láttam férfi párokat kéz a kézben sétálni és a kutya nem nézi őket, mert tényleg abszolút nem érdekel ez senkit itt. És ha már megint a kutyákhoz lyukadtunk vissza: az unokahúgom első szava spanyolul: Chorizo. Végül is kezdjük a leghasznosabbakkal a nyelvtanulást, ugye... :) Nekünk most inkább egy új spanyoltanár fog ez ügyben segíteni, heti kétszer.
Most egy darabig a faluban leledzem hétvégente, egy kicsit spórolni szeretnék a következő időszakra. Március vége lesz igazán pörgős. Fallas lesz Valenciában. Ez a város legnagyobb és ezért értelemszerűen leghíresebb fiestája. Ilyenkor teljesen begőzöl mindenki: jöhet minden, ami tűzijáték. Eszter dobta fel a témát először:
- Menjünk! / - Persze! Menjünk. / - Csak van egy kis probléma. / - Mégis mi? /- Félek a petárdától...
Na, így lesz csak igazán izgalmas a dolog. :) Közvetlenül a Fallas után irány az EVS-es mid-term tréning. Nagyon várom már, több okból is: Andalúziába megyünk (Málaga közelébe) és találkozunk sok régi ismerősünkkel, mind a hajdúszoboszlói, mind pedig a santiago-i képzésről. Klassz lesz. Érzem. Már csak egy hónap... :)
Visszatérve a vendégseregre. A héten Bazka 2 szlovák barátnője is itt volt. Kiderült, hogy a lányok nagymamája magyar származású, úgyhogy bevetették minden magyartudásukat. A mulatóstól kezdve az esti imáig mindent hallottam tőlük. :) Aranyosak voltak nagyon.
A hét fő eseménye a szlovák és magyar delegációk érkezése mellett a carnaval, vagyis a farsang volt. Tegnap éjjel volt a csúcspontja. Én végül happy hippie lettem, színpompás művirágokkal megtűzdelt dögös vörös parókában. :) Hihetetlen, hogy itt mindenki mennyire be volt sózva a jelmezek miatt. A többség már hetekkel előtte elkezd készülődni a bulira. Kár, hogy nálunk otthon, az általános iskolával gyakorlatilag meghal a beöltözés hagyománya. A héten az oviban is volt beöltözősdi. Hát annyira kis aranyosak voltak, meg kellett őket zabálni! :) Kedden mindenki maga választhatta ki a jelmezét. Mi a lányokkal játékbabákká varázsolódtunk a szekrényeink tartalmának legszínesebb darabjai és kiegészítői által. Szerdán pedig egységes jelmezeink voltak. Szemeteszsákokból alkottunk Flinstones-jelmezeket. Én Vilma voltam. :) Képeket itt inkább azért sem tennék közre... :)
Aztán mi volt még, mióta utoljára írtam...? Chorizo-ról kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgyhogy mostanában már elvárja, hogy az élettársát is etessük. De úgysem tudunk ellenállni. Elvégre toleráns háztartás vagyunk, mint maga a spanyol társadalom úgy általában. Madridban, Valenciában is egy csomószor láttam férfi párokat kéz a kézben sétálni és a kutya nem nézi őket, mert tényleg abszolút nem érdekel ez senkit itt. És ha már megint a kutyákhoz lyukadtunk vissza: az unokahúgom első szava spanyolul: Chorizo. Végül is kezdjük a leghasznosabbakkal a nyelvtanulást, ugye... :) Nekünk most inkább egy új spanyoltanár fog ez ügyben segíteni, heti kétszer.
Most egy darabig a faluban leledzem hétvégente, egy kicsit spórolni szeretnék a következő időszakra. Március vége lesz igazán pörgős. Fallas lesz Valenciában. Ez a város legnagyobb és ezért értelemszerűen leghíresebb fiestája. Ilyenkor teljesen begőzöl mindenki: jöhet minden, ami tűzijáték. Eszter dobta fel a témát először:
- Menjünk! / - Persze! Menjünk. / - Csak van egy kis probléma. / - Mégis mi? /- Félek a petárdától...
Na, így lesz csak igazán izgalmas a dolog. :) Közvetlenül a Fallas után irány az EVS-es mid-term tréning. Nagyon várom már, több okból is: Andalúziába megyünk (Málaga közelébe) és találkozunk sok régi ismerősünkkel, mind a hajdúszoboszlói, mind pedig a santiago-i képzésről. Klassz lesz. Érzem. Már csak egy hónap... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése