22.

A mai napon 22 éves lettem. Különösebben nem vagyok feldobva a dologtól, annak ellenére, hogy még a rádióban is küldtek nekem egy számot és Amalia (a mentorom) férje (!) egy hatalmas ananásztortát sütött nekem... :) Azt hittem, hogy ennyi idősen végre tisztábban látok pár dolgot a nagybetűs ÉLETben. Hát, tévedtem. Egyre kevésbé értem az emberi kapcsolatokat, legyen az magyar vagy spanyol. Szóval a háttérben próbálom megfejteni a lehetetlent, közben pedig pörögnek a hetek. Kicsit átalakult a napirendem, tekintve, hogy Dominik vezényletével heti 2x capoeira edzésre járok. Jól esik ennyire intenzíven mozogni, de azt hiszem ez nem az én műfajom, szóval nem tudom, meddig bírom. Azt hiszem én a jóga vagy a Pilates mellett teszem le a voksom... :) Szerdánként linómetszésre járunk Eszterrel. Anno még az általános iskolában csináltam egyszer-kétszer és ezen aztán annyira fel is buzdultam, hogy sikerült egy jó nehéz képet kiválasztanom. Nem is tudom, mire leszek kész vele, de ha meglesz, feltétlenül lefotózom és megmutatom. :) Február közepétől újra lesznek spanyolóráink. Heti 2x. Reméljük a legjobbakat... :) Amúgy félelmetes, mennyire ingadozónak érzem a nyelvtudásomat. Egyszer bátran, gond nélkül nyomom a sódert, másnap meg egy tőmondatot nem tudok kinyögni spanyolul. Borzalom. Viszont! A hétvégén Valenciában jártam. :) Teljesen bele vagyok esve abba a városba! Valami egészen hihetetlen, hogy mennyire jól megfér benne minden: tengerpart, óváros, modern negyed, stb. A lányok otthon maradtak, úgyhogy Dominikkal ketten vágtunk neki az útnak. Eredetileg az volt a terv, hogy szombat délután jövünk is vissza, én viszont nem bírtam magammal és maradtam. Jól tettem. :) Találtam egy klassz hostelt, szóval, ha valaki arra jár, akkor foglaljon bátran ide: Purple Nest Hostel Vicces volt, mert ahhoz képest, hogy low season van, alig találtam szállást az éjszakára. A keresgetés annyira fel is pöccentett, hogy úgy döntöttem, itt az ideje elveszteni a Starbucks-szüzességemet. Egészen pontosan egy málnás sajttortával és egy epres frappuchinoval történt a dolog. És nagyon jó volt. :) Ill. további történelmi pillanat, hogy nagy merészen beültem egy moziba is. Az új Sherlock Holmes filmre. A közönség nagy része amúgy középkorú volt, csodálkoztam is, hogy kiket vonz egy Guy Ritchie film. Szerintem egy jó kis krimire számítottak, nem éppen ilyen stílusban... :) Ja, és el ne felejtsem: büszke kutyatulajdonosok vagyunk! :) Van egy kóbor kutyi, aki mostanában állandóan az ajtónknál téblábol. Chorizo-nak (kolbász) neveztük el. Másra se vágyik, mint egy pár finom falatra és egy kis simogatásra. Végülis mindig is úgy gondoltam, hogy az emberek és a kutyák nagyon is hasonlóak... :) Ó, igen! Ki ne maradjon a blogom gasztronómiai része! Egy barátunk (szintén Jesús) szakács és múlt héten sütött nekünk brownie-t. Hát mit mondjak...? Mennyei. A titka az, hogy mascarponét csöpögtet el a tetején. Hmmm... :) Amúgy ez a falu azt hiszem tartogat még meglepetéseket. Kiderült, hogy 33 különböző nemzetiség képviselteti magát itt. (Megjegyezném újfent: 7000 lakosú település!) Ma az egyik csoportomba pl. egy új kolumbiai kissrác érkezett. Vele nem lesz gond. A sírós-hányós kislány is kezd lassan megbékélni a helyzetével. Ez van, ezt kell szeretni... :)

A nap idézete:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)